Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2010 - április
Bogdán László

Egy bánsági családtörténet (Richard Wagner: Ingóságok)

Richard Wagner – akire Ingóságok című, németül 2oo6-ban kiadott, magyarul a Bookart kiadónál tavaly ősszel megjelenő, igen figyelemreméltó regénye hívja fel ismételten a figyelmet – a magyar olvasók előtt sem ismeretlen. Nagyszentmiklóson született, a hetvenes években versekkel, rövidprózával jelentkezett, egyik alapítója volt az Aktionsgruppe-Banat nevű irodalmi egyesületnek, amelynek fiatal író tagjai (volt felesége, a nemrég Nobel-díjjal kitüntetett Herta Müller, a tragikusan elhunyt Rolf Bossert, aztán William Totok, Helmuth Frauendorfer) a hatvannyolcas mozgalom és a prágai tavasz eleven szabadságeszményeit próbálták közvetíteni, emiatt a szekuritáté igen hamar felfigyelt rájuk, üldözte, majd rövid időre le is tartóztatta őket, s a munka- és közlési tilalmak miatt 1987-ben kénytelenek voltak kitelepedni a Német Szövetségi Köztársaságba. Wagner 1987-től Berlinben él.

Szerteágazó életművéből magyarul először versek jelentek meg, szépirodalmi folyóiratokban és Ritoók János Önkihallgatás (198o) című antológiájában. Idézzük az egyik mintadarabot (Kötőszavak), hiszen máig meghatározza Wagner költői, összetéveszthetetlenül fanyar, ironikus alaphangját, irányultságát:

„a bátorság mondta a költő

a bátorság negatív helyzeteket is emelte ki a költő

melyek a társadalomra semmiképpen sem jellemzőek

ismerte el a költő  

hanem csak szórványosan  és spontánul jelentkeznek

hangsúlyozta a költő

irodalmilag feldolgozni susogta a költő

kétségtelenül pozitív hatása van mutatott rá a költő

s nem fordítva tette hozzá a költő gyorsan

a társadalom fejlődésére

fejezte be a költő”

Wagner a versírással tulajdonképpen máig sem hagyott fel, s magyar folyóiratokban, ha rendszertelenül is, de olvashatók időnként a versei, és még mindig érdemes lenne kiadni egy válogatott verseskötetét, de a nyolcvankilences fordulat után, a Magyar Lettre Internationale elsősorban publicisztikáiból, esszéiből közölt, s nem véletlenül. Magyarul megjelent Román különút (jelenetek egy fejlődő országból) címmel egy nagyesszéje is (Kriterion, 1996), ahol lucidusan és ironikusan jellemzi, akárcsak cikkeiben, esszéiben is, egykori hazája helyzetét. Regényei közül a Kivándorlási kérelem (Magvető, 1988) és a Kőomlás Bécsben (Pont kiadó, 1999) jelentek meg... Mindezek ismeretében mondhatjuk: Wagner távozott ugyan Romániából, de a „szabad világban” is élénken foglalkoztatják, akárcsak Herta Müllert, Románia és a bánáti svábok problémái, különös tekintettel a németek kitelepítésére és a közösséget érő, állandó, folyamatos törvénysértésekre. Wagner, a korszakkal foglalkozó, a román és a magyar regényeknél nyersebben fogalmaz. Felfogását egy fragmentummal jelezzük: „Az ötvenes években kétféle ember létezett: foglyok meg szabadok. A foglyok meg a szabadok között az volt a legfontosabb különbség, hogy a szabadokból bármikor és bármiféle magyarázat nélkül pillanatok alatt fogoly lehetett.” És tudjuk, közös hazánkban, a szép Romániában, az ötvenes évek 1989. december 22-ig tartott, de még utána is sokáig halódott és halódik…

Az Ingóságok hőse egy Németországba emigráló építészmérnök, aki apja temetésére tér haza a Bánságba, „hazafele” a családi fényképalbumok alapján, emlékezetében lepörög családja zaklatott, zűrzavaros, tragikus jelentekben bővelkedő, tulajdonképpen szomorú története. Apját, aki különben román katona volt, 1945 tavaszán, több mint öt esztendőre az Urálba, egy szovjet munkatáborba internálják. „Megleltem apám papírjai között azt a levelezést is, amelyet a román hadsereg archívumával folytatott a ’ forradalomnak’ nevezett fordulat után. Az archívum azt állítja ebben a levelezésben, hogy Karlt (közvetlenül így nevezi a hős az apját – B.L.) 1943-ban átsorolták a német Wehrmacht állományába. Ez persze szemenszedett hazugság. És megint egy újabb sértés. Tehát meghamísítják az aktákat a hadsereg archívumában...”

Tehát több mint öt év román katonaság után, negyvenöt tavaszán Karlt kirakják a seregből és átadják  szovjeteknek, akik elhurcolják az Urálba, ahol öt évet dolgozik. Élményeiről megdöbbentő részletekben számol be a szerző, aki közben hazatérőben van, de Budapesten megpihen, összejön két magyar kurvával, részt vesz egy pornófilm- forgatáson, magyar barátokra tesz szert, Bélára és Andyra. A magyar lányok és férfiak a későbbiekben is elkísérik, beszállnak építőipari vállalatába, és meghatározó erővel hatnak majd a sorsára. Az első, zátonyra futott házasságából születő lányával egykorú Klárát később feleségül is veszi, de közben mintegy kísérőzeneként fut a családtörténet is, és az emlékek elsodorják. Sok a magyar irodalmi hivatkozás is, az építész hős ismeri és idézi Adyt, Illyést, Krúdyt is… Fel akarja idézni a családi múltat, mert meg akarja érteni a jelent, a bánsági sorskavalkádot, mely országrészbe – ő ezt tartja végső soron hazájának – ősei kétszázötven évvel ezelőtt érkeztek, de a több nemzetiségű országrészt Trianon után két részre szakították, az egyik Romániához, a másik Jugoszláviához került. „Behajtok a faluba. Sorra magam mögött hagyom a holtak falvának házait. Látom magam előtt lakóikat, ők adták a számba szót gyerekkoromban. Nevük ott ál a sírköveken. Most már odalent laknak egy föld alatti faluban, és végigcsinálják ezt az egészet, elölről és újra. Most sem sikerül jobban. Odalent tovább él a falu, láthatatlanul. A ismétlődés kacskaringóiban, azok pedig éppen addig tartanak, ameddig az emlékezet. Mormolom magam elé a neveket. Amíg még tudom őket, megvan a falu odalent, a föld alatt.” Később így meditál. „De továbbálltunk már mindannyian, az egész pereputty, és magunkkal kellett volna vinnünk a temetőinket is. Adtunk volna egypár márkát a kommunistáknak, és vihettük volna őket útravalónak. Eladó azoknál minden, utána meg szemrehányást tesznek a vevőnek, mintha kényszerítette volna őket. A románokat viszont soha nem kellett kényszeríteni. Ők mindig benne annak minden buliban. Sztálingrád vagy a NATO, tök mindegy. Vagy éppen a temetők.”

Azért idéztünk hosszabban, hogy felkelthessük az olvasási kedvet, ezt a regényt ugyanis mindenképpen érdemes elolvasni, sok olyasmit tudhat meg belőle a magyar olvasó a romániai svábok sorsáról, amelyet így, ebben a formában másutt nem olvashatna. Ráadásul a kiadó egy érdekes, a svábság történetét, élethelyzetét felidéző tanulmánnyal is ellátta a regényt, amelyben Balogh F. András külön történelemórát tart, mielőtt Wagner szerteágazó, de egy pontba futó életművébe bevezetne…




.: tartalomjegyzék