Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Október
2018 - Szeptember
2018 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - Július
Jenei Gyula

Bicska

csak a tehetetlenség ragacsa, a megalázó kiszolgáltatottság

marad a történetből közel negyven év múlva: hogy

megyek hazafelé az iskolából valamelyik semleges

évszak estébe hajló délutánján, úgy tízévesen. vállamon

iskolatáska lesz, fejemben a jövő gyönyörű képei

cikáznak: seriff leszek vagy valami hasonló, s küzdök

rendért, igazságért, lobogó hajú, szőke szerelemért,

s karcolásokkal megúszom az egészet. megyek majd haza,

vizes lesz a járda, apró szemekben hullik az eső a hal-

szürke égből, ráérősen haladok. mindegy, úgyis szétázok,

mire hazaérek. a fiúknak is mindegy az eső, akik rám

várnak. a kanyar után balra nyárfaerdő lesz, jobbra

drót-, aztán zöld deszkakerítés, s ahol az véget ér, kis be-

ugró, méteres se lesz. a ház beljebb épült, mint a kerítés,

s az a zug remek búvóhely. ott fogjuk ijesztgetni

egymást: valaki előrerohan, mintha sietne, aztán beáll

a kerítés szögletébe: huhh vagy bakk! egyszer csak ott

állok a sarokban, körbevesz majd három-négy fiú, és

bicskával hadonásznak a hasamnál, és később

már nem fogom tudni, hogy mit akarnak, akarnak-e

valamit, vagy csak jól megijeszteni. utóbbi sikerül,

pedig aki a bicskával hadonászik: szomszédgyerek,

anyja számtalanszor ken nekem is zsíros vagy lekváros

kenyeret, s a fiúnak is anyám. egyszer megharap majd

a kutyájuk a combomon, hatalmas fehér kuvasz,

de nem lesz vészes. csak megkap. alig serken

a sebből vér, inkább a fognyomok látszanak. a fiú

egy évvel lesz idősebb nálam. a társai(nk)ra nem emlék-

szem majd, hogy kik lehettek. csak rá. s vele később is

jó viszonyban maradok. elfelejtjük a bicskázást,

illetve nem beszélünk róla, de az emlékezet azért

megőrzi, s negyven év múlva is tisztán látom,

ha behunyom a szemem, ahogy a hal-

szürke ég alatt hasamhoz tolja a halszürke pengét – és

esik az eső, aztán meg eláll. hogy benne meddig él majd

a bicskás kép, nem tudhatom, s egy idő után meg sem

kérdezhetem, mert fiatalon meghal a szomszédfiú,

harmincvalahány évesen. anyámtól fogom hallani a halál-

hírt, amikor egyszer látogatóba érkezem. ám annyira

valószerűtlen az egész, hogy el sem hiszem. amikor

viszont a bicskakaland után hazamegyek, nagyanyám fag-

gat majd, mi bajom, mert látja a feldúltságom, ám

nem mondom meg neki, mi történt. de az is lehet,

hogy mégis elárulom, s akkor nagyanyám nem tehet

mást, átrohan a szomszédba, és jól összevész

a fiú édesanyjával, hogy az miért nem neveli meg jobban

a buta kölkét. amíg többféleképpen történhet a cselek-

mény, a folytatás is többesélyes. sőt, amikor kiválasz-

tódik az egyetlen alkalom, még akkor is számtalan esély

kínálkozik elágazásra. bizonyos lehetőségek viszont

végleg bezáródnak – ám ha elfelejtek egy történetet, s csak

a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság megalázó ragacsa

marad, akkor is újra és újra játszhatom mindig másként,

mint a seriff az igazságtétel pillanatait, vagy a beteljesülő

szőkeséget. átírhatom az emlékeimet, de a valóság,

amely elkísér majd eddig a versig,

ugyanaz marad?




.: tartalomjegyzék