Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Május
Dobai Bálint

Titántorkú Sámson

– metálmítosz –

 

 [VERSE #6]

„Messze döng a föld alattok”

(Dalriada feat. Arany János: Szent László)

 

Egy, csak egy legény van fekve még a bárba’,
kit az ének előtt utolért az álma,
a három kis kugli közül ő az egyik,
kinek jogsija van, s most is azon fekszik.
Ébresztgetik szelíd sámsoni pofonok:

– Mi van veled, öcsém?
                                      – Rendszerint dobolok.
De ha egy csapatban a folkmetált[1] játsszák,
megugrasztják inas kezeim a brácsát:[2]
ha Paganini[3] az ördög hegedűse,
a brácsán lehetnék én az ördög öccse.
– Na, megjött az arcod. Jó, hogy magadnál vagy.
– Másnál nem lehetek. Figyelj, ha alábbhagy
ennek az ijesztő álomnak a vége,
bizony szomjazni fog ez a száraz gége.
– Igyál mentesvizet, szépen, literszámra,
és velünk jössz. Kukás, neked itt a számla,
és hogy el ne veszítsd remegő kezedet,
adjad csak a kulcsot, megint én vezetek.

 

Hogy mi volt az úton, néhányan azt mondják,
Sámson felrobbantott véletlen pár szondát,
nem az alkoholtól, azt mind kidalolta,
csak a tüdeje már tudta, mi a dolga.
Nem is terelgették eztán, mint a birkát,
csak nevét egy titkos aktára felírták…
Mi lett az irattal? Senkinek se kellett?
Vagy a CIA-nál fogyott el a pellet,[4]
ezért elégették? Egy biztos, a hűhót
jól jelzi, hogy rá volt állítva egy műhold.
Honnan tudok erről? Hát én bizony láttam
a teljes iratot egy hétvégi házban:
mikor szállítanak, semleges helyszínek
között adnak-vesznek, ezáltal senkinek
nem szúrják a szemét; engem meg a munkám…
(ilyet tudtotokra mi sem adhatunk ám,
akik csak a szélről legeljük a rétet:
mit nem kockáztatunk, tudnak olyan tétet)
…szóval arra jártam, és ott egy asztalon
nyitva volt az akta, ez volt az alkalom.
Amit ott olvastam, mit előtte láttam,
jobban belém rögzült, mint a saját lábam.
Bárcsak átadhatnám egyben most a cuccot,
de akkor ti többet biztos nem alusztok.
Menjünk hát sorjában: hősünket figyelik,
s nemrég szonda robbant, sorban a tizedik.

 

– Nem állunk meg többször, hányj ki az ablakon!
– De kérlek, ezt tiltja jól nevelt alkatom!

 

Míg Kukás s a Kugli mindezt megtárgyalják,
Sámson felkotorja a CD[5]-tár alját:
eltemetett kincsek, mikor Kukás még bent
volt a sűrűjében, spanolta a Maident,[6]
de nem csak a britek korongja dedikált,
talált sorszámozott demó-Metallicát,
Megadeth, Manowar, System of a Down,[7] jaj,
tele az ezredvég fémkohászatával!
De ő tovább pakol, míg az otthon karcolt
lemezeknél keze s figyelme leparkolt.
– Na, ez vajon hogy szól „Vasreszelék” néven?
S forog már a korong a nagyhangú gépben.

 

Kukás tiltakozik, de tehet bármit ő,
felsípol a garázshangú erősítő,
s míg a menedzser úr próbál szabadkozni,
visszakiabál az ablakból a Kugli:
– Honnan ástad elő ezt a rozsdás tárcsát?
Figyeljetek, most jön: én zúzom a brácsát!

 

S valóban, félpercnyi dús, málházós riffek[8]
után elcsattan az alföldi seriffek
karikás ostora, s megszólal a szittya-

folk, s a szívük kilő, mint a vasparittya.

Fülük hozzászokik a tákolt acélhoz,
s eszelős tempóban érkeznek a révbe.
 

 

[VERSE #7]

‘we’re all allies’
(Helloween: All over the nations)

 

Kukás pizzázója, törzshelye volt egyszer,
neve áthallásos: Margarita Mester.[9]
Régen egy lebuj volt, ismerte a város,
született itt néhány nagyhírű gitáros,
szellemi műhelynek kéne tán nevezni,
de nem olyan könnyű leírni, hogy ez mi.

Örül nekik a hely formájához képest,
kiváltképp a tulaj: Orrbányászó Kanyewest.[10]
S azt, ki vaskeményre hevíti a pucát,
bemutatja nekik Farostőgyi Rucát.

 

Támasztja a pultot két szétcsúszott alak,
úgy rezeg a hajuk, mint fent a hangfalak,
egyik távolba néz: gitármelódiák
úszhatnak fejében; társa melós diák,
rendőrhadnagy lenne, de négy esztendőből
kettőnél kiesett, s ezt a villanybőgőn
sírja el, és így lett otthona a söntés.
Megriasztja őket egy derűs köszöntés:

 

– Villanyujjú Ropi! Na és Captain Kappan!

– Kukás úr! Azt hittük, hogy te már lakatlan
off-shore szigeteken szórod a pénzünket!
– Ó, az a pénz engem azóta is büntet!
– Büntet, mi? Na, gyere, mindjárt én büntetlek!
– Ropikám, ezt akkor beszéljük meg tettleg!
 

Ölelés, kézfogás, kemény metálpuszik,
s gyorsan, mint egy osztály a buszon az uzsit,
felböfögi Kukás, mik történtek nemrég
(ügyelve, hogy meddig terjedjen az emlék).
Sámson áll, akár vak Iustitia szobra,
mögötte Kugli, mint a szoknyája fodra.

 

– Szóval Titántorkú… S ki a kiskutyája?
Ropi kérdésére Kugli pislogása
mellett Kukás felel: – Állítólag dobos,
de azt tapasztaltuk, hogy brácsán is honos.
– Ismerős az arcod, nem a Vasreszelék…?
– Ezt a kiskutyásat elnézem, mer’ elég
tájékozott arc vagy, igen, abban nyomtam.
– Öcsém, az az EP[11] tényleg nagyon ott van!
Hogy a matekmetált masszív harmóniák
és a brutál folkos témák így szövik át,[12]
na, ilyen még nem volt, igazi alapmű,
mint a headbang[13] miatt Slashnek a kalaptű![14]
– Voltál koncerten is? – Nem, de letöltöttem,
a képed meg láttam tán a Rockbörtönben.

 

Erre a végszóra ér épp oda Ruca,
lábán lépésenként csikordul a ruha,
s ígéretes ujján kulcsait lóbálja:
– Felállt már a csapat? Mehetünk próbára?

 

Mint őz után lógó nyelvvel futó vizslák,
követik a kishölgy pulzáló farizmát,
így vonulnak át egy pincestúdióba,
csakhogy, úgy félúton jön pár idióta,
egyikük épp erre dob egy kólásdobozt,
Sámsont találja el, ki bakancsot bogoz.
Megfogja a dobót, meg a hulladékát,
s szemközt a szelektív konténerre néz át,
majd miután csattan pár nevelő pofon,
mindkettőt bedobja a tenyérnyi lyukon.
Szétrebben a többi, akár a galambok,
s a pincében folynak tovább a kalandok.

 

Nem hagyta hidegen Farostőgyi Rucát,
hogy meglőtte Sámson a konténer lyukát,
de mint üzletasszony, jól tud disztingválni,
s a keverőpultra figyel, nincs mit várni.

 

 

[VERSE #8]

‘go insanin'’

(Aerosmith: Rats in the cellar)

 

All-inclusive helyszín: stúdió és próba,
rakat hangszer, pedál, mikrofon karóba’.
Kugli egyből látja melyik lesz az övé,
hamar beszökik a cinek-bőrök mögé,
s min Dave Lombardo[15] csak álmában rugózott,
páros duplázóval[16] szaggat metronómot,
aztán a pergőből sír fel az üzenet:
hatvannégy megyére bontja az ütemet,
s mint buborékok egy Mojitónyi[17] mentán,
lúdbőrözni kezd a kifeszített membrán.

 

Sámson ocsúdik fel közülük először,
pedig az ő karján is feláll a bő szőr,
de hogy ne engedje leállni a Kuglit,
találomra egy szép Gibson[18] elé ugrik,
felkapja, és pontos, bömbölős zengésen
riffeli a többi tagnak, hogy ne késsen.

 

Elbődül a basszus Captain Kappan előtt,
minden dobütésre küld egy hangterelőt,[19]
behunyt szemén látszat csak a nagy alázat:
fürge játékára düh a magyarázat.

 

Villanyujjú Ropi ismeri a tempót,
de ilyen eszelős versenyen sosem volt,
fojtással darabolt, fel-le tépett kvintek[20]
készítenek elő egy éteri szintet,
s miután a pedált szólóra kapcsolja,[21]
elszabadul egy fél alföldnyi hangcsorda:
eleinte marha, aztán ló, majd szarvas,
végül egyszarvúként felszáll a hatalmas,
progresszív szárnyain, s kint az éjszakába'
beleborzong a tér az agrármetálba.

 

Öreg alapjukon állnak a házfalak,
nem sejtik, mi készül most a lábuk alatt,
pár poros laborban bágyadt szeizmográfok
unottan írják, hogy nem vár semmi rátok,
s hirtelen az ország 7-es rengést észlel,
kísérve egy elnyúlt „Hell, Yeah!” üvöltéssel.

 

Hogy az egész környék nem dőlt romba már most,
szakértőink szerint csodával határos,
sőt az összes hangszer lent a stúdióban
folytatja a munkát, és köszöni, jól van.
Sámson visszafogja ezután a Hangját,
dallamokat épít, mint a bolyt a hangyák,
és mert olyan most a hangulat, a közeg,
spontán megszületik pár súlyos dalszöveg.

 

Sehogyan sem tudnak betelni a kéjjel,
három napig zúzzák, s legott három éjjel.



[1]népies elemekkel tarkított metal muzsika

[2]mélyhegedű (de nem nagyon mély)

[3]híres prímás

[4]nagy nyomáson préselt szálas, rostos tüzelőanyag

[5]Compact Disc, régen adat- és zenetárolásra használták, szépen csillog

[6]brit heavy metal muzsikusok

[7]amerikai heavy metal muzsikusok

[8]riff: ritmuspengetés villanygitáron

[9]Kolozsváron van egy Bulgakov nevű irodalmi kocsma. Bulgakov írta a Mester és Margarita című művet

[10]hibásan kéjnvesztnek ejti, és ragaszkodik ehhez

[11]Extended Play, azaz középlemez: a kislemez (egy-három szám) és a nagylemez (legalább 8 szám vagy 40 perc) közötti terjedelmű zenei kiadvány

[12]matekmetál, masszív harmónia, brutál folkos téma, stb: olyan metal-zenei újságírói szakkifejezések, amelyek pontos jelentése még nem tisztázott, de érezni lehet őket

[13]fejrázás, intenzív bólogatás és hosszúhaj-lóbálás. Hajvágást követően elszomorító látvány

[14]a Guns N' Roses nevű metalzenekar gitárosa, mindig kalapban játszik, de sohasem esik le a fejéről

[15]a Slayer nevű amerikai thrash metal zenekar dobosa, híres a gyors játékáról

[16]a lábdob kezelésére használt speciális lábgép, ami egy pedálnyomásra kettőt üt a membránra

[17]Mojito: menta alapú kevert alkoholos ital

[18]villanygitár-márka

[19]a heavy metalban a basszus szólam sokszor inkább a ritmusszekcióhoz sorolható

[20]dzs-dzs

[21]a villanygitár hangját moduláló eszközt átállítja teltebb hangszínre




.: tartalomjegyzék