Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - Február
2017 - Január
2016 - December
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - Január
Varga László Edgár

Versek

KI HAGYTA KÉSÉT?

– sztereotípia-változatok fiatal férfifejre –

(kottavázlat egy szimfonikus punk-koncerthez

– a verséket szólista, a chorusokat férfikar énekli, a többi rész instrumentális)

 

(INTRO: PAM-PARAM)

 

*

(VERSE I.)

hallgatni hazáig a lépteim zaját

ezt az egykedvű lassú metronómot

a györgyfalvi negyedben egy kietlen utcán

részeg vagyok és kissé meghatódott

 

ha most látnám magam biztos azt mondanám:

ennek se jött össze ez a kis élet

pedig hát itt vagyok 2015 nyarán

és sétálok az utcán fényesen

részegen s majd harmincévesen

és tulajdonképpen csak egy kicsit félek

 

*

(BRIDGE)

ez itt a föld s az ott a csillagok

ez én vagy és az is én vagyok

és úgy élünk itt mint egy népmesében

 

magamban az úton ezt ismétlem

pár kutya kiszaglász a kerítésen

majd megállok mert éppen hazaértem

 

*

(CHORUS I.)

a férfikor az ordasé

nem kér belőle már a bárány

nem tűr meg ideológiákat

egy antimindenista nagy kiáltvány

amit nem mond el senki

nem szónokol

a férfikor nem győz meg semmiről

csak gyűlöli csendben a korlátait

ha benne marad ha még kitör

 

*

(VERSE II.)

a lépcsőkorlát persze nyikorog

és persze vakít az önműködő villany

nem segítenek most a nagyzoló szavak

 

gondolatban bekopogok minden ajtón

és elküldök mindenkit a vak fenébe

most érkezem haza: ne aludjanak

 

nehezen találom el a kulcslyukat

de ismerősen kattan most a zár

mintha fegyvert biztosítanék ki

 

a szobában már alszik rég a nőm

ha felébred majd mérgesen motyog

amikor ilyen vagyok sajnos sosem érti

 

*

(CHORUS II.)

rosszul alszom mintha költő volnék

éjjel felkelek mint kosztolányi

alkatilag vagyok ilyen persze

ideges a fajtám – nem találni

ennél rosszabb csillagjegyet – a fal

hullámzik tengerpartra vágyok

ahol meztelenül napozhat a nőm

és jól alszom majd mint a tanítványok

 

*

(VERSE III.)

kigombolom most az ingemet

és megállok az ablakban egy percig

nem néz rám senki és nem integet

talpam alatt a padló felmelegszik

 

lassan és valami fény szitál be

a szobába míg kattan egyet az óra

ez itt egy híres holdsugár – vigyorgok:

hisz épp egy verset írnak róla

 

*

(MIDDLE 8.)

nehéz úgy felnőni hogy a szüleid gyermekek

mert nem hagyta felnőni őket ceaușescu

a kelet-európai nagy táskarádióban

hiába szólt sajnos bartók és enescu

tanácsaik (a szüleinké) arra vonatkoznak

hogy legjobb lenne most már gyermeket nemzeni

pedig még őket sem sikerült fölnevelnünk

csak úgy zsibong a nagy erdélyi napközi

 

*

(CHORUS III.)

a férfikor kigombolt ing kabát

amit már akármilyen szél nem lobogtat

hogy felhőtlen izzik már az ég

és a láb ismerős járdákat koptat

hogy már kezded kényszeresen komolyan venni

hogy semmit se vegyél olyan komolyan

hogy a tested olyan mint egy szénrajz

de a véred benne már nem olyan

 

*

(CHORUS IV.)

reggel felkelek mint a nap

elolvasom a friss híreket

napközben keményen dolgozom

és nem bámulom a kék eget

a nőkkel mindig kedves vagyok

és igyekszem nem gondolni arra

az ecseteket messze eldobálom

és nem festem az ördögöt a falra

 

*

(CHORUS V.)

délben kelek és bűzlök az alkoholtól

és legjobb lesz ha senki nem pofáz bele

a padlón szétszórva a kulcsom a cigim

az ingem rúzs- és borfolttal tele

nem emlékszem semmire mi történt

nem emlékszem arra sem hogy jó volt

csak megyújtok egy félbetört cigit

miközben savanyún párolog a borfolt

 

*

(CHORUS VI.)

a férfikor hogy állsz sután

hogy a pálinkát megszeretted

hogy elszállt már néhány délután

mire nagy nehezen észrevetted

hogy már nagyon ritkán vagy meglepett

hogy elbírsz már mindent mint a hangya

hogy nem kívánod épp a nőd

de azért mégis megteszed – ha hagyja

 

*

(CHORUS VII.)

néha meg a súlyos csönd hiányzik

mi nem engedi hogy ne figyeljek

hogy csodálkozzak minden pillanatban

mint legelső eszmélésekor a gyermek

de a megszokás hatalma rettentő nagy

és minden meg van szabva már előre

ha apád vámszedő volt te is vámszedő vagy

de nem jön jézus – nem lesz semmi így belőle

 

*

(VERSE IV.)

és ha most látnám magam biztos azt mondanám:

ennek se jött össze ez a kis élet

pedig hát itt vagyok 2016 nyarán

és sétálok az utcán fényesen

félszegen és épp harmincévesen

és tulajdonképpen egyre jobban félek

 

(SOLO)

vagy rejtő jenőt olvasok az ágyon

ha már túlságosan kapar benn a lélek

 

*

(OUTRO)

kigombolt inggel az ablakban

(ki hagyta kését a hadnagyban?)

álmomban tündért altattam

a jó paganin’ hegedűjén

 

ERRŐL-ARRÓL

 

beszélni kéne erről-arról

lehorgadt szárnyak semmi mozgás

a háttérben újra róma lángol

és rossz címre csenget most a postás

 

és nem érkezik meg egy levél sem

hiába küldik százszor el

az úristen egy égi postán

pecsétel iktat – nem figyel

 

az úristen balerinának

öltözik olykor és forog

„néha mikor senki se lát

táncolok egyet” – így dohog

 

és nem érkezik meg egy levél sem

és a világ gyémánttengelyét

egy tüllszoknyás isten pörgeti

pörög a világ és egyre ég

 

róma – miközben az a helyzet

hogy meg kéne írni ezt meg azt

a hótalan sáros szürke télre

egy virágtalan rongyos tavaszt

 

de a világ túl öreg és

mindent megírtak már nagyon rég

balerinánk ki vagy a mennyekben

pecsételj iktass mindörökké

 

ámen




.: tartalomjegyzék