Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - Január
2016 - December
2016 - November
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - Január
Buda Ferenc

Versek

DEPRESSZIÓ

      

Készül a szó megszületni.

Híja nincs már szinte semmi:

lám, kinőtt a keze-lába –

de nem látni, hol a szárnya.

 

*

 

Esteledik kívül-belül.

A fehér is elfeketül.

Gunnyasztok csak a sarokban

félkegyelmi állapotban.

           

*

 

Félmegoldás. Félkegyelem.

Falatomat félrenyelem.

Italomat elcserélik.

Megfulladok – de csak félig.

 

 

„AKKOR LÁSSAM...”

 

Jóllehet ritkán látom,

de van egy vén barátom.

Sőt, mivel békén megfér

velem, szinte már testvér.

 

Irány szerint fonákom,

(testhosszra pláne kisebb),

e felemás világon

lehetnénk mégis ikrek,

hisz egyszerre születtünk.

Azóta élünk együtt.

 

Egyes-egyazon testben

velem tart, ha lefekszem,

s nyilall bár csigolyája

(sőt néha meg is reccsen),

alig van rigolyája:

zokszó nélkül kivárja,

míg rávetem futólag

felét a takarómnak,

felkelni sose nógat,

sőt közös nyoszolyánkon

sem túr odébb s nem lökdös

(ugye, ez sem közömbös) –

van-e még mit kívánnom?

 

Lengjen bármi fuvallat,

illemtudóan hallgat

(hisz füle van a falnak...),

nem gerjeszt bonyodalmat.

 

Vele tartós a randi.

Lehagyni?  Elmaradni?

Olyan még soha nem volt.

Tartja velem a tempót.

 

Esőben, napsütésben,

aszályban, jégverésben,

kánikulában, ködben

helytáll mindig – mögöttem.

 

Szorosan falnak dőlve

sem tolakszik előre:

titkon mögötte lennem

abszolút lehetetlen.

 

Cövek bár nincs leverve,

jól tudja, hol a helye,

ő ebben sose téved.

 

Láttán vad, riasztó képnek,

valós vagy vélt veszélynek,

gyanús vadidegennek

hátrálnék – s ő nem enged.

 

Nem sürget, nem marasztal,

nem szid (no: nem is vigasztal).

Szelíd de konok daccal

követ, bárhova lépjek.

Minket az irigy népek

nyíltan vagy alattomban

egymástól el nem tépnek.

 

Érzem s tudom, hogy itt van

közvetlen a nyomomban,

húsomban-csontjaimban,

(s persze: azok meg benne)

mintha ő is én lenne,

azaz hogy ő meg én lennénk

ketten egymásban vendég.

 

Hátterem néma őre

s mindannak ismerője,

ami velem megeshet.

 

Így hát én egyelőre

az örök elmúlásban,

e nagy felfordulásban

megtartom mindenesnek.

 

Hisz ő a leghívebb társam.

 

Álneve: „Akkor lássam...”

 

 

HÉT SOR

 – Kompországbeli utastársaimnak

 

Nyelved ha meg nem tartod,

tökmindegy, hol érsz partot,

s neved mibe van róva:

London, Párizs vagy Moszkva

lelked is elorozza,

bedarál Berlin vagy Róma - 

fölemészt Európa.




.: tartalomjegyzék