Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - Október
2017 - Szeptember
2017 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - Február
Muszka Sándor

Versek

LEVEGŐ

 

Emlékszem akkor  a munkásszálló előtt
Álltam hajnalban kezemben üveg
Annyira  csendes  békés volt minden
Nem reszkettem nem zavart semmi

Béke volt bennem és csend körülöttem
Ilyen még soha nem történt velem
Halottam Istent hozzám beszélni
Galambok búgtak s nyíltak a börtönök


Barátaim mind megöleltek
Kik meghaltak egykor feltámadtak mind
Édesanyámat láttam és nevetett
Nyakamon csüngött húgom nővérem

Nem voltam többé a tékozló fiú
Akkor hajnalban a munkásszálló előtt
Üvegszilánkok erdején át
Édesanyám jött elém és nevetett.

 

KÓRTEREM

 

Mint akik hosszú útról tértek meg
Ülünk nincs szavunk egymáshoz
Csonkok fekélyek szagló pelenkák
Bomlásnak indult viruló tetemek

Már elmondtuk százszor mi elmondható volt
Csak magunkban hívjuk a késlekedő halált
Perc múlik percre vér cseppen húgy csöpög
Úgy szeretnénk már mindent feledni

Az éjszakák sem enyhítik kínjaink
Emlékeztetnek arra kik voltunk
Átkozottak  kiket nem fogad be a föld
Bár nincs helyük sehol rajta kívül más.

 

A HELY

 

Az arctalan hóhér birtoka ez tán
Ki hogyha alszunk megnyalja csonkjaink
Mérget lehel a gennyes sebekbe
Fülünkbe súgja  érezz

A vérszívóé ki reggel felráz nevet
Ürülékét keni arcunkra
Tűkkel fogókkal piszkálja fel sebünk
Merevedése van

A Pokolkirályé ki láncokba verve tart
Míg életünket újra nem éljük
Aztán  nevetve istápján elbiceg
A halott halálé.

HALLGATÁS

Egyszer aztán egy hangot hall az ember
Mikor legkínzóbb legmélyebb a csend
Egyszer aztán egy hangot hall  s megérti
Innen ki nem mész

Egyszer aztán egy hangot hall s belátja
Lélegzése mint felborult szekér
Kereke ugyan még sokáig elforog
De útját nem éri

Egyszer aztán egy hangot hall az ember
Egy másik terembe ahogy áttaszítják
Bár nem tudja kiét megérti érzi
Emelik kezek de vissza nem hull már.

ÚT ALATT

 

Szerda reggel volt
Ő volt velem csak
Elfogytak mind a gyógyszerek
Cigit szerzett pálinkát is hozott

Szerettük egymást délig

Egy melegvizes cső volt a nászágyunk
Felhorzsolta bőrünk a kátrány

Kenyeret loptam az volt ebédünk

Kifulladásig

Szerettünk volna együtt maradni
Látott-e Isten az aszfalt mögött ott?

Nem ígérhettem nem ígért semmit
Ma sem tudom még eldönteni.

VISSZAVISZNEK


Most értem meg csak hová kerültem
Az éji könyvtárban  hogy magam maradtam
Nézem a könyvek gyűrött gerincét
Elfog a szánalom

Legtöbbjüket olvasatlanul
Leselejtezték úgy került ide
Másokban mocskos kezek lapoztak
Szakadt lapokkal hevernek testtelen

Alszik a szálló zavaros álmait
Tisztítószerek szaga öblíti
Most értem meg csak hová kerültem
Menekülnék mert megfulladok

Hó ropog szél jár
Nincs hová bújni
Vonszolom magam mint szélütött
Szeretnék nagyon most bármiben hinni
Menekülnék mert megfulladok.
 
02


Mikor a tolószékből a földre estem
Rúgtak s mankókkal vertek a többiek
Azt hiszem önmaguk láthatták bennem
Négy ápoló sem bírt akkor velük

Később az egyikük kést is rántott rám
Így mondta tudd meg itt senki nem vagy
Ha meglátogatnál a piát jól dugd el
Újabban mindenkit megmotoznak.

 

03


Az új lány kit hoztak keveset beszél
Ki tudja hányszor megerőszakolták
Két blúz két nadrág van mindig rajta
Virágot rajzol és kiscicát

Nem sír s csak néha tépi ruháit
Ha cigije elfogy bárkit szájába vesz
Soha és senki nem érhet hozzá
Úgy szereti ha magától adhat.




.: tartalomjegyzék