Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - Szeptember
2017 - Augusztus
2017 - Július
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - Február
Nagy Koppány Zsolt

Székely János: A nyugati hadtest c. könyvéről

„Van a szellemnek bizonyos ökonómiája: ami egyszer már megvan, azt nem kell még egyszer megcsinálni. Mihelyt a hanyatt heverő állattetem képét valaki egyszer már tökéletesen megfogalmazta, minekünk nem kell újra vesződnünk ezzel, egyszerűen ellophatjuk tőle – erre való az idézet”, írja Székely János A nyugati hadtest című könyvének Pálinkásról, a (nem ok nélkül) makrancos lóról szóló elbeszélésében, majd idézi is Baudelaire Egy dög című versét, hogy ennek segítségével mutassa be az elpusztult állatot. Olyan könnyedén hívja ki a táblához, iskolázza le, majd pofozza fel a posztmodernt ezzel a gesztusával, hogy az embernek könny szökik a szemébe a meghatottságtól.

Én nem győzöm elégszer ismételni érdeklődő körökben ennek a gesztusnak a jelentőségét, mint ahogy volt néhány másik gesztusa is Székely Jánosnak, amely megérdemli a figyelmet – sőt a mostaninál is nagyobbat érdemelne. De a könyvhöz visszatérve: A nyugati hadtest nem klasszikus háborús regény, jóllehet van itt minden, aminek egy klasszikus háborús regényben lennie kell, olyan kitekintéssel is például az összezárt fiútársaságok egymással kegyetlenkedő szokásaira, amely A város és a kutyák vagy az Iskola a határon „legszebb” pillanatait idézi.

Mégsem háborús regény, hanem filozofikus mű: Székely János mondatai és megfigyelései egyfelől pontosak, mint egy lézerszike (sokszor csupán egy-egy jól elhelyezett szóval képes mögöttes tartalmak egész halmazát érzékeltetni; például a skót származású Glen vezérőrnagyról szólva említi annak „fehér, ösztövér” lábát, amely „pikánsan és esendően villant ki olykor a szoknya alól”, vagy szintén a hadifogolytábort őrző skótokat így jellemzi: „ezek a nemzeti látszatfüggetlenségüket fitogtató operettkatonák”), másfelől soha nem rettennek meg attól, hogy minden egyszerű történésből erőlködés nélkül eljussanak a teljes mértékben és következetesen végigvitt filozófiai végkövetkeztetésekig. Okos könyv A nyugati hadtest, amely a filozófia, a lét és a sors alapvető kérdéseinek megválaszolására tesz érvényes kísérletet; legtöbbször talán a szabad akarat, a szabad választás kérdéseit tisztázza.

De minek is magyarázok itt? Hiszen „van a szellemnek bizonyos ökonómiája: ami egyszer már megvan, azt nem kell még egyszer megcsinálni. Mihelyt a…” konzekvenciát „…valaki egyszer már tökéletesen megfogalmazta, minekünk nem kell újra vesződnünk ezzel, egyszerűen ellophatjuk tőle – erre való az idézet”. Idézzük hát (az Amikor nyakon öntöttek című elbeszélésből) az egyik legfontosabb végkövetkeztetést: „Két tűz között állasz, két út áll előtted, mindössze kettő, s hogy kedvedre választhatsz a rossz meg a rosszabb között – ez épp a szabadság.”




.: tartalomjegyzék