Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - Augusztus
2017 - Július
2017 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - Július
Cseke Gábor

Versek

NEM ÍROK LEVELET AFRIKÁNAK

 

Valamikor gyermekkoromban szívesen írtam volna

szerelmes levelet Afrikának

akit gyönyörű ébenfekete

afro-fizurás lánynak

képzeltem

 

de ugyanígy írtam volna

Lollobrigidának

két világszép kebel büszke

tulajdonosának

 

de nem tudtam a címeket

ahová leveleimet küldhetném

s a levélírás elmaradt

 

azóta jócskán

meggondoltam magamat

 

és nem írok levelet Afrikának

mert már odalett a szerelmi láz

és tudom: Afrikának mindegy

hogy egy levéllel több

vagy kevesebb

 

olyan sok testén-lelkén

a seb

hogy nem is törődik velem

de persze fiait-lányait

azért elküldi felénk

zenével tánccal

mindenféle bizsuval

reménnyel

mítoszokkal és istenekkel

 

már csak a sivatag hiányzik motyójukból

és a szavanna

az oroszlánbőgés

a Kilimandzsáró

és a szafari

 

no meg a gyémántmezők

 

de azok

túlságosan délen vannak

úgyhogy

végleg

lemondok róluk is

 

CSAK A SZŐLŐT

 

még roskadoztak a szilvafák

a szomszéd kertjében a szögesdróton

át kilestük miként hasadnak

boldogan a túlérett gyümölcsök

a férgek neszezését is hallani

véltük csak az a drót

csak a dróton azok a szögek

ne lettek volna különben

szívből utáltuk a szilvát mi

a szőlőt szerettük igazán

 

MÓKUSHAJNAL

 

mókus inal át hajnalomon

szökellve bátran könnyedén

akár egy dallam ütemébe zártan

hogy inal!

bokortól bokorig

a csönd tisztásán keresztül

az alig kiserkent tavaszi gyepen

futás közben még vissza-visszanéz

követem-e

nyomába szegődnék de jaj ha elijesztem

oly kedves törékeny

annyira önmaga

megfoghatatlan

talán ígéret

talán sosemvolt éjszaka

tébolyult álom emlékűzés

huncut varázslat

maga a menekülő szándék

volt nincs

a bujdosó bánat

 

MÁS BOLYGÓRÓL

 

eső pereg mintha valaki a kaput

verné félénk bizonytalan ütésekkel

kopp kopp kopp

itt vagyok ásít a közelgő

éjfél s nem kérdi beengedem-e jön

megkondítja az órát még motyog valamit

a kései vonatokról a kerítésen macska

képében fürgén átszalad majd szöszmötölő

sünné változik a villám fényénél a füvön

áll már a víz a tócsák hidegek a kerítés

árnya a falra vetül úgy osonunk egymás

felé dobogó szívvel hideg verítékkel a

 

hónunk

alatt mint akik más-más bolygóról

szálltak alá

 

ÖRÖKMOZGÓ

 

jókora célcsomaggal a hónom alatt

indulok fölkeresni a Találmányi Hivatalt

hatvan esztendőm simán elszaladt

de még sose kerestem föl a Találmányi Hivatalt

 

sose késő biztatom magam és kérdem ott meg itt

merre vegyem az irányt mindenki bátorít

csak balra tessék aztán meg jobbra a harmadik

utca ott egy udvaron át egy fal résén átbújik

 

majd öt betonoszlopot számol meg nem négyet

nem is hatot ott előre megy ez a lényeg

és ahol az ablakokban oly derűsek a fények

akkor már közel járok és biztos odaérek

 

jókora célcsomaggal így hát felkerekedtem

a Találmányi Hivatalt ezennel célba vettem

csak mentem mentem szomjaztam és nem ettem

csomag a hónom alatt a hunyó nap megettem

 

nem mondom el mely kalandos utam volt

és a csomaggal közben mennyi baj volt

elértem végre a hivatali ajtót

ahol egy derék major domus parkolt

 

kifaggatott hogy mely járatban lennék

és hogy ki küldött kihez igyekeznék

mihez kívánjon sikert jószerencsét

szeretem-e a borsót meg a lencsét

 

válaszom csöppet se volt tétova

a Főnökhöz igyekszem s azért épp oda

mert ebben a pakkban van a Lényeg

amire aztán rájön a Védjegy

 

aztán egyszer csak ott állok balgán

a jólfésült hivatalvezető balján

aki a Főnökhöz diszkréten bevezet

elrebegi közben a nevemet

 

a Főnök felnéz és én akkor látom

hogy ő a gyermekkori jó barátom

és ő is megismer és nagy a vigasság

begyűl az egész hivatali tagság

 

pezsgő kerül és a dugók kilőnek

a célcsomaggal soká bíbelődnek

lefejtik bontják és mindenki nézi

milyen szerkentyűt hozott ez a „krézi”

 

mondom hogy örökmozgó nem várt meglepetés

az arcokra fagy a kaján nevetés

s azóta is csak figyelik igazat szóltam?

a masina jár meg nem áll jól van

 




.: tartalomjegyzék