Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - április
2017 - Március
2017 - Február
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - április
Takács Zsuzsa

Versek

(félre)

 

Most, hogy magyarnak lenni itt

szánalmat vált ki azokból, akikkel beszélek,

egy vendéglő asztalánál, a hosszú, kockás

kötényben sürgölődő pincérek gyűrűjéből

kinézek, szemben az önkormányzat

szürke zászlói áznak a hóban és az esőben.

Már nem kérdezik, mint húsz (vagy negyven)

évvel ezelőtt: miért élek, értsd: rostokolok

itt?   Nem keresnek kitörési lehetőséget

nekem. Nem tervezik a jövőmet. Úgy bánnak

velem, mint egy szenvedélybeteggel, aki rossz

döntése mellett az esztelenségig kitart.

Kerülnek bizonyos szavakat, ítéleteket,

melyekbe belevörösödnék, amelyek

ellen tiltakoznom kellene, bár – őszintén

szólva – ellenérveim nincsenek. Meg-

könnyebbülnek, amikor búcsúzom,

szemük elől (szemükben) egy kéteshírű

ország barlangi kapujában eltűnök.

A másnapi vendégséget tervezik. Ahova

nem hívnak meg, mert nem akarnak

fájdalmat okozni nekem, hiszen vidám

arcokat akarnak látni, ha  egymás között vannak.

 

AZ EMLÉKEZETRŐL

 

Istenem, melyikünk apjának fejéhez

nem szögeztek pisztolyt, a német

vagy orosz katonák? Ki ne félt volna

a magyarul elüvöltött parancsszavaktól?

Emlékezetem, mint beomlott tárnában

rekedt bányász, elemes lámpával

homlokán, kijáratot keres. Felejtés

fémes íze a szájban. Ez volna hát

a keserű orvosság?

            Unokatestvéreim iskolájában

Kassán, a háború után a lábtörlő

a magyar zászló volt. Reakciónk

különbözősége érzékenységünk

vagy tompaságunkon múlik.

A lámpa lidércfénye fokozatosan

gyöngül, de kialszik-e, ha – merő

véletlenségből vagy az elrendelés folytán

elénk ereszkedik a hajnal szakadós

szála, s megtart-e minket, amíg a nap-

világra vergődve átadjuk magunkat

a felejtés mohó ölelésének? Rettegek,

hogy: nem, és félek, hogy: igen.




.: tartalomjegyzék