Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - Szeptember
2017 - Augusztus
2017 - Július
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - Szeptember
Gothár Tamás

Versek

SZERDA

Icskének, Kincsőnek, Sárinak, Zsuzsának és Huninak

 

reggel a – fekvéséből adódóan – sötét konyhában söröztem
közben zene szólt hogy mi annak nincs jelentősége
csak szólt hogy elnyomjon mindent ami együtt jár a csenddel

 

már ismertél annyira hogy megértsd:

a vízcsobogás is megteszi ha alattam telik a kád

de maradni képtelen vagyok

 

ahogy én is tudtam: órák hosszat lebegsz

– mint a méhben – mondtad – mélyen

próbáltál fogalmazni mint mindig – néha összejött

 

persze bármilyen zaj nem teszi meg

a hajnali madárdalt – az álmatlanság

és ébrenlét átkötőjét – mindketten utáltuk

 

általában szemben ültél és félmondatokat küldtél sms-ben

megkérdezted: mi van? nem tudom téged pont elfelejtettelek

máskor pár jobb éjszakát tárgyaltunk ki az elmúlt napokból

 

hogy neked előző este megujjazták a segged szex közben

én pedig akkor egy hete találkoztam egy lánnyal

aki szeretett pornósztárt játszani de a barátja képen törölt

 

nemrég írtál angliából egy rövid üzenetet

halál vagy hiány vagy kisszobád – valami ilyesmit

egy szóval válaszoltam és ennyi

mert azt is nagyon jól tudod

hogy azzal aki – technikailag – nincs mellettem

nem tartom a kapcsolatot

 

most a konyhában ülök

hallgatom ahogy egy lány pisil majd kijön

elhúzza a függönyt kinyitja az ablakot

az asztalról elpakolja a mosatlant majd letörli

összeszedi az üres üvegeket

reklámszatyrokba pakolja a szemetet kiviszi és elmegy

 

ezután már csak a szomszéd lépteit hallani

készülődik

egy macska néz az ablakból mozdulatlanul

nem tudom meddig lehet így –.

 

BECCI

 

egy állat vagy

észre sem veszed

hogy túl korán kapcsolják ki a várost

hogy a lámpák reggelente libidóvá bomlanak

és a pékség pinceablakai fölött szunnyadó hajléktalanok

nem csak melegednek

ők szűrik meg a kenyérillatot

 

mindig kapcsolgattad a világítást

hirtelen szaladtál ki és játszottad

hogy reggel van este van

most reggel most este most reggel

most este – kiégetted az izzót

 

én is állat vagyok

támogatom botlásaidat

kicserélem a fényeket hogy még egyszer kiéghessenek

mert élvezem hogy fáj a foglalatnak

szürkület után becsavarom a napelemes holdat

 

BECCI VÁROSA

 

1.

Becci városa egy ősi civilizáció nyomait viseli magán

tömör kőgömbök szegélyezik a zöld szigeteket

a testből származtathatóak közben (persze) testek

 

Becci szerint teste mindennek van

a magáé például szeretett egy darabig

messziről jött vissza ahogy én mondanám

 

2.

a te városodnak a teste forró és hisztérikus –

mondom neki – sűrűn lakott élvezettel blöfföl de nem rejteget

hagyja hogy az utcákat nyugodtan járja a rákfene

 

rákontrázik hogy az én városom fagyos

nyomasztó terep körben hegyek kis lélekszám

az infrastruktúra nem kedvez a turizmusnak

még egy jó kocsma sincs sehol –

 

 

3.

Becci városában vannak aluljárók

ezek összekötött és belakható terek

a graffitik mint barlangrajzok

de amit az égre festettek elkenődik

a testekre mázolt fájdalom sokféle

de ami fáj az valami más

azt elhallgatjuk

a cinkosai vagyunk

ragaszkodunk a saját nyomorunkhoz

jön egy újabb buktató és ugyanazzal

a megszállott vigyorral tekintünk rá ujra – mondom

 

erre felhúzza magát de hiába beszélek

„– felhasít belém nyúl és idegesen turkál

hol a lelked? – kérdezi – hol van?”

 




.: tartalomjegyzék