Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - Október
2017 - Szeptember
2017 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - Október
Ármos Lóránd

Versek

APA ÉN

 

tán valami ónos eső te sem látod a falut

ilyen volt gyerekkoromban a jeges teremi út

kásás hó az árok alján innen hogy jutok haza

talált egy ösvényt találtam jön utánam én apa                                             

vigyázz az a nagy kő csúszik anyád mit fog mondani

mi van ott egy madár verdes azt hittem jön valaki

levált a jobb cipőm talpa csak kitartana amíg                                  

vigyázz van egy ág keresztben várjunk inkább hajnalig

hol akarsz itt nedves minden a nagyerdő közepén   

nem állunk megy imbolyogva jön utánam apa én

vissza nem néz minek azt már úgyse látnék túl egy ponton

leszakad a jég egy ágról mindegy menjünk mondja mondom

 

HA KÉRDIK

 

Figyelj csak, könnyű lesz megjegyezni.

A lényeg: hétfőn ne lássa senki.

 

Ha kedden elindul a fürdőszobába,

húzd el a függönyt, senki ne lássa.

 

Ha szerdán a földön fekve találják,

simítsd a homlokát, töröld a nyálát.

 

Ha kérdik, mit láttál, mi tartott ennyit,

csütörtökön mondd azt, hogy semmit.

 

Ha kérdik, miért nyomja most is az ágyat

péntek délután mondd azt, hogy fáradt.

 

Ha szombat reggel keresnék, hol van,

mindegy, valamint mondjál. Hogy front van.

 

A vasárnap szája igen, felrepedt.

Ne számold össze a vércseppeket.

 

KEDD LEHET

 

Népszavazás, árfolyam, vízszint:

engem már egyik sem érint.

 

Tegnap a régi házban jártam.

Itt volt az is, a nagyszobában.

 

Apuka jött az úton keresztbe.

Itt volt egy kutya. Benyalt a fülembe.

 

Ez a szoba is a világ része?

Akkor is, ha nem vesznek észre?

 

Lassabban, de mindent megértek.

Kedd lehet. Vagy nem tudom. Péntek.

 

Része vagyok még a világnak?

Akkor is, ha ritkábban látnak?

 

Az is lehet, túl jó dolgom van.

Meggyleves, mint gyerekkoromban.

 

A VERS KÉNYES

 

adjátok az új ruhámat

hadd lássa rajtam hogy élek                                     

legyen konyak meg sütemény

ha ma este feljön tényleg

 

fésüljétek meg a hajam

vasaljátok ki az ingem           

még egy kevés parfümöt a

nyakamra ha kész van minden                     

 

a nyakkendőm de fárasztó

mindig ünneplőben várni

két hete virágot küldök

minden nap ma lehet bármi

           

ne ezt a jobbik cipőmet

tudom, megígérte százszor

mit csináljak elgyengülök

még ma is a mosolyától

 

a vers kényes primadonna

állandó táncrendje nincsen                

adjatok még egy pohárral

két hete várom hogy intsen

 

 

 

EGY NYÁRI HÓNAP KRÓNIKÁJA

 

II.

 

Mi a jó vers, kérdeztem a lányt a konyháról,

káposztástészta lesz, mondta, majd elnézett Buda felé,

a túloldalon kis fénycsomókként pislákoltak

a Halászbástya és a vár fényei.

 

Mi a jó vers, kérdeztem a gondnokot, a harmadik emeleten,

mondta, a Tibor-lakosztály ebédlőjében az üveglap

el volt repedve, és ma reggelre kettétört.

 

Mi a jó vers, néztem szét a lakásban, 15055-033 cikkszámú

A-65-ös kihúzós étkezőasztal, TAKART DIÓ furnérral,

állt az asztal aljára  ragasztva egy elkoszolódott papíron,

Gyártó Vállalat Alföldi Bútorgyár Szeged.

 

Mi a jó vers írtam be végül annak a piros

kabátban hintázó lánynak. Transyilvania is so much more

than the Dracula story állt az adatlapján.

 

Mi a jó vers, mi a jó vers, végül, mint vékony üveggömb

a terasz cementjén, ezer szilánkra ugrott szét a kérdés,

 

a termék sérülékeny, óvatos szállítást, mozgatást igényel.

 

VI.

 

Ha kinyitod a füled, szinte hallod, hogy nő a fű.                             

A narancssárga csoport ma kirándulni ment,

hideg élelmet és mentőmellényeket vittek magukkal.

A hogyisne felkiáltást megnyújtott o betűvel kell ejteni,

hooooogyisne, azt már nem, visszafelé a folyón jönnek majd.

 

A ciszterci monostorban apáca fogadja a vendégeket,

körbevezeti őket a kerengőben,

az önkéntesek ma ablakot mosnak,

az önkéntesek ma sárgabarackot magvalnak,

az önkéntesek később kisétálnak a Királyrétre, ott

hajtányozási lehetőség, és kürtőskalács várja őket.

 

A fiataloknak barna bőre van, és hibátlan, fehér fogsoruk van,

a fiataloknak feszülő pólóik, és csillanó napszemüvegeik vannak.

 

Reggeli után a lányok tollasoznak, a fiúk pedig odakiáltják nekik,

lányok, ez háló nélkül mit ér.

 

Ezeknek a fiataloknak majd ötleteik lesznek, és

ezek a fiatalok majd belefáradnak a megvalósításba.

 

Ezek a fiatalok majd elkezdenek dolgokat, és

ezek a fiatalok majd félbehagynak dolgokat,

 

De a fiúk most lelkesen szervezik a kincskereső túrát,

és a lányok vidáman aerobikoznak a tavalyi nyár slágereire.

 

A fiúk most Jägert isznak a sörpadon,

a lányok meg pulóvert húznak, ha hűvös az este.

 

XI.

 

Július tizennyolcadika, a nyárfa árnyéka áthúzódik az úton.

A Budapesti Központi Tejcsarnok épülete még áll, udvarában

kalászba szökkent a gaz.

 

Fél tizenegy van, csütörtök, és ebédig épp van idő átgondolni,

mi minden kell a jó párkapcsolathoz.

 

Szellemi partnerség, egzisztencia, külcsín, mondta a hetes

sátorban egy jólöltözött, magas lány. Aznapra vihart jeleztek,

a feltámadó szél meglebbentette a ponyvát.

 

Hogy magam lehessek, mondta valaki a jobb oldalon. A sátorhoz

újabb résztvevők érkeztek, és újabb percek teltek a nyárból...

 

A lányoknak elég akkor elmondani, hogy nem gondolod komolyan,

ha megkérdezik, fejtegette Giuseppe. Tudatosítom a magam és a

másik határait, és tiszteletben tartom azokat,

állt a teásdobozok alatt egy félbehajtott papírlapon.

 

Egyedül a túraruhába öltözött fiú nem mondott semmit, őt a

nagysátor végében láttuk újra, a szertartás alatt,

egy törékeny lány kezét fogta épp.

 

A jó pasit arról lehet megismerni, hogy akar, tud, és mer adni és kapni.

Akar, tud, és mer, gondoltam, és negyedik próbálkozásra

sikerült elhagynom a körforgalmat.

 

XIII.

 

Amikor ezt írtam, vonaton ültem, zakatoltunk a

sötét Háromszéken át, valahol megálltunk,

a fülkében fél hét volt, a peronon lassan éjfél,

senki nem szállt se le, se fel, később

nagy, fekete kutyák futottak be az állomásra,

végigszaglászták a síneket, majd a

szerelvény után iramodtak.

 

Az ébrenlétben rohamok vannak,

a nyak izmai megfeszülnek, az álkapcsok

ilyenkor szorosabban zárnak össze,

és a száj enyhén lefelé biggyed.

 

Ugyanezek az álkapcsok szorulnak egymásnak éjjelente,

őrlik a semmit, és olyan jó elvackolódni abban a csikorgatásban.

 

Augusztus hatodika. A padlizsánkrémhez apróra

vágjuk a vöröshagymát, majonézt adunk hozzá,

és épp annyi sót, hogy enyhén csípőssé váljon.

 

A legjobb sorokat az álom és az ébrenlét határán lehet

összeszedni, de mennyi idő az?

Mennyit kellene ott várni egy olyan sorért, például,

hogy aki ír, az egyik széket

mindig üresen kell tartsa a versnek?

 

XVII.

 

Először a könyvespolcon válogattál,

később a gardrób került sorra, ez mire kell, ez mire,

kiabáltad, és középen halomba gyűltek a majók és a kabátok.

 

Ha valamitől nehéz volt megválnod, azt az ajtó mellett

pihentetted, lassan eltünedeztek a bútoraink is,

hát nem gyönyörű, szinte úszni lehet ebben a térben,

és én tudtam, hogy nem fogsz megállni.

 

Kibaszom a picsába ezt is, ez már az irodád volt,

mindig csak látszani valaminek, kiabáltad,

és hogy mindig a becsvágy visz zsákutcába.

 

Végül én is sorra kerültem, egyedül maradtam

egy rozzant polccal és egy üres ládával,

egyszer levelet küldtél Írországból, azt írtad,

 

legvégül ugyanabban a kádban folynak össze a dolgok,

önkéntes vagy, a táj szép, és három napja

kecskéket fejsz egy ökofarmon.

 




.: tartalomjegyzék