Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - Szeptember
2017 - Augusztus
2017 - Július
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - Szeptember
Fellinger Károly

Versek

HOLMI

 

Anyám szerint apám

nem természetes úton halt meg,

eltette láb alól a halál,

de ha találkozik vele,

megmondja neki a magáét,

meg a gyorsmentősöknek,

akiknek kilencvenöt percükbe

került, amíg kijöttek hozzá,

pedig háromszor is hívtuk őket,

aztán négy órát feküdt a kórház

folyosóján, eredményre várva,

mert addig nem vehette őt fel

a baleseti osztály,

anyám szerint 

a tökéletesség

labirintusában élünk,

fölöttünk dögevő madarak

gondoskodnak a túlélésről,

hogy a betegség ne terjedjen,

hogy ne haljon ki az emberiség,

anyám szerint a kijárat végén

modellt áll a nap.

 

TYÚKHÚR

 

Ha jól meggondolom, lányom

részvétet sem kívánt apám 

halálakor, ma,

két héttel a temetés után,

eljött a párjával és a kilenc-

éves unokámmal hozzám,

a szomszéd faluban búcsú van,

odavalósi a volt feleségem,

vagyis az ő kedves édesanyja, 

itt tabutéma lett apám felemlegetése,

azt is megtiltották,

hogy a temetés képeit megmutassam,

hogy maradjon meg apám az unokám szemében 

olyannak, amilyennek megismerte,

így egészséges a dolog és így maradandó,

apám gyerekkori képei is

zavarba ejtőek, az albumban a helyük,

nem csoda, ha nem mentek ki a 

temetőbe, mécsest

gyújtani, elhelyezni egy csokrot,

erről jut eszembe,

a szertartás előtt felhívott a lányom, hogy

rendeljek a nevükben koszorút, máig se kérdezte,

mivel tartozik, bezzeg apám,

aki elhalmozta őt nyalánkságokkal, most biztos

forog a sírjában, ki tudja, érzi-e már, hogy 

szülőfaluja temetőjében pihen,

hiszen az anyám egy másik faluból származik,

és apám sose gondolta, hogy anyám 

ide temetteti, hogy teljesíti utolsó

kívánságát, én meg azért rendeltem

mélyebb sírhelyet, mert fölötte 

szeretnék nyugodni. Most, amikor végre 

befejeztem e hosszú mondatot,

apámat kísérem  a kertbe,

ő letérdepel, erején túl tép anyám

szárnyasainak a tyúkhúrból,

pedig napról napra kevesebb a tojás,

meg sem érdemlik azok a nyavalyások.

 




.: tartalomjegyzék