Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Augusztus
2018 - Július
2018 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Augusztus
Tamás Dénes

Rémegyszerű versek

FIGYELMEZTETÉS

 

nem a múltban

nem a jövőben

nem a jelenben

mindig ebben a haltestű közöttiségben

vagyok

 

GYŰLÖLLEK

 

gyűlöllek

elég ha feltűnsz

nyugtalan leszek

gyomrom görcsbe rándul

szaporább lesz a lélegzetem

közelséged szúr

nevetésed ingerel

szagod fojtogat

összezár a torkom

ökölnyi kövek gördülnek lefele

mint akit ketrecbe zártak

csak menekülni akarok

 

gyűlöllek

 

mennyire szerettelek

 

ELFERTŐZŐDÖTT

 

negyvenegy éves koromig megtanultam járni

megtanultam beszélni

iskolákat jártam ki

barátságokat kötöttem

szerelembe estem

városokat laktam be

elhagytam elhagyódtam

sebeztem megsebződtem

tájakkal ismerkedtem

hegyeket másztam meg

könyveket írtam

megházasodtam gyereket neveltem

kíváncsi és érzéketlen voltam

tanítottam és tanultam

 

miközben lassan elfertőződött bennem az élet

 

HALHATATLANSÁG

 

minden elmúlik

elmúlik az érintés a simogatás

elfogy az erő a nevetés

a keresés a kíváncsiság

a száguldás a szerelem a vágyakozás

a bizonyításvágy az akarás

 

miután kipróbálta magát bennünk

lehánt magáról minden felesleget

a halhatatlan élet

 

MIATTUNK

 

miattunk kel fel a nap

és csillan a napsugár a hullámokon

miattunk simogat a szél

szárnyal a madárdal

rezzen a bokor

iramlik az erdei ösvény

miattunk tornyosulnak a felhők

szikráznak szédületig a csillagok

 

miattunk sokasodik

gyűl gyűl

a szépség a világban

 

CSAK AZ ELMÚLÁS

 

visz a vonat

az ablak dőlt téglalapjába

belekap az elsuhanó látvány:

templomtorony

belobbanó tótükör

villanypóznák dülöngélő szálkarajzai

legelésző nyáj

 

a létezés kitakart eleven feszületei

 

csak az elmúlás tudja

ennyire élesen

felragyogtatni a valóságot

 

KITÖLT

 

van valami

ami a szavak a tettek

vágyakozás beteljesülés előtt

mindig kitölt felhevít

 

megnyugtat

 

a világ néma

embertelen áramlása

 

SZENVED

 

évmilliókat előre szaladok az időben

szúrós fehérséget látok

majd tisztul a kép

és kiderül

a fehérség egy gumimembrán

valami lüktető elevenséget takar

nem tudom mi ez az elevenség

van-e szeme szája neki

van-e arca

vannak-e gondolatai vágyai

célja öröme csalódása

csak egy dologban vagyok biztos:

szenved

 

NYUGALOM

 

miután mindent kipróbáltál

mindenhova fordultál

miután minden bezárult előtted

minden összeomlott

csak azután talál rád

borít be és kezd lebegtetni

a nyugalom

 




.: tartalomjegyzék