Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Augusztus
2018 - Július
2018 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Augusztus
Nagy Lea

Versek

KIMONDATLAN

 

A fülembe ordít valami egészen kicsi távoli sor,

és már elhiszem, hogy van más is ezen a bolygón,

aki elfelejtette saját magát valamikor,

amikor még meg sem született,

inkább csak sejtette, hogy fájni fog,

és úgy döntött, vállalja mindazt, ami egykor,

valaha, és mindig körülvesz bennünket.

 

Aztán továbbsétált az uránuszon,

majd visszaharapott, ha muszáj volt,

és kék öltönyben ejakuálta fel mindazt,

amire nem volt szüksége, csak kellett valami,

amit elhisz, és nem hazudtolja meg saját végítéletét,

mert azt tanították neki, hogy elhinni illik,

és ha elhiszed, magadat érted meg, mármint,

érted, hazudsz, és végtelenül hazudsz saját magadnak;

 

pedig a kimondatlan igazság egy tükör tőlem,

magamnak, amibe nem merek belenézni,

mert aki rám vigyorog, sokkal kevésbé élvezte

az együttlétek vad közhelyét, mint én,

és mégis hangosabban dicsérte, tudod,

mint amikor egy megafonba ordítottál valamit a politikáról,

miközben a fülembe ordít valami egészen kicsi távoli sor,

hogy ne halljam hallhatatlan suttogásaidat.

 

KAPASZKODÁS

 

Az ölelés fénysebességgel megy át rajtunk.

 

Csupán a soha el nem tűnő kapaszkodás

marad meg. Mármint rajtunk.

Mert taxidermista nem leszek,

nem ülök majd kitömött macska

testeden, örülve, hogy milyen élethűen

emlékeztetsz arra, akit meglőttem.

 

Humanitárius állattartó sem leszek,

aki fület vakar önmagáért, gügyög

és tápot vesz. Két hülye metafora,

de van, hogy csak így mondható el,

hogy mennyire kimondhatatlanul.

Vég vagy kezdet, nem számít.

 

Az ölelés fénysebességgel megy át rajtunk.


 




.: tartalomjegyzék