Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Június
2018 - Május
2018 - április
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Június
Tomonicska Ingrid

Balázsolás, avagy egy „városi kisfiú” gyógyító mitológiája

Borsodi L. László: Balázsolás1

 

A gyermekversírás minden tekintetben kényes és kockázatos vállalkozás, mivel őszintébb lény nincs a Földön, ezáltal szigorúbb kritikusa sem az írónak, mint a gyermek. Ezzel a gondolattal vettem kezembe Borsodi L. László első gyermekeknek szánt prózaverskötetét, amely 2016 áprilisában látott napvilágot a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál. Igényes kiadásnak tűnik már első pillantásra, a szöveg szerves részének érezhetjük Tomos Tünde illusztrációit is.

A huszonnégy szöveget tartalmazó kötet az óvodás Balázs világának minden fontos állomását láttatja, az óvoda első napjától – amikor Anya és Apa, előzetes felkészítés alapján, elviszik az óvodába, amelynek nem látja értelmét, mivel „játékok itthon is vannak, a sok gyerek nem hiányzik” – ennek a korszaknak a lejártáig, amikor iskolába kell mennie. Abban a pillanatban viszont akár „egy kicsivel kisebb fiú” is lenne, a Tesójának is odaadná bármelyik játékát, csak maradhasson „még egy kicsit az oviban”.A kötet végén az óvodás egy új, szintén kalandosnak képzelt világ küszöbén áll, amelyet nagyosan tudomásul vesz, az az érzésünk, hogy elfogadja, és érvelni is próbál az új világ értelme mellett, mert le fogja tudni írni, hogy „Apa”, „Anya”, majd a Tesóját is azért, „hogy örüljön” (Ha megtanulok írni), de kiderül, hogy csak azért fogadja el mindezt, mert „[ezt] mondta egy reggel Anya” (Nagyfiú lettem), és újra nem érti, „az egészre mi szükség”.

A szövegek miniatűr narratívák, a gyermeket ért benyomások megjelenítői: tartalmaznak rutinelemeket (Délutáni alvás), Balázs hétköznapjainak a programját (az óvodába Mamival megyek) és hétvégéit (Amikor szombat van).Az őt ért hatásokat kicsattanó örömmel vagy felnőttes komolysággal veszi birtokba, hol hangoskodva, hol szótlanul találjuk, néha bátran, máskor félénken, türelmetlenül vagy beletörődéssel.

Balázs, a városi gyerek világa végtelenül színes és mozgalmas univerzum, olyan, amelyben bármelyik gyerek megtalálhatja a saját helyét. Mozgástere véges, és éppen ez az, ami értékessé teszi számára. Mindegyik térben biztosan, otthonosan mozog. Ilyen az óvoda kavalkádszerű közege a szekrénnyel és a teremmel, ahova csak átöltözés után lehet bemenni (Mamival megyek), vagy ahol a sarokba kerülhet az ember, háttal a többieknek (Marci megharapta); ilyen hely az udvar, ahol lehet hintázni, csúszdázni és „beleesni a homokba” (Miután egyedül), vagy a lakás is, ahol óvoda után le kell feküdnie, ami nemcsak azért jó, mert Anya és Apa azalatt hazaérnek, hanem azért is, mert megint nő „egy egész millimétert” (Délutáni alvás).Mamánál és Tatánál is otthon van, ahová ugyan ritkábban jár, de ahol nagyon szeret lenni, mert van műhely és csűr, „van udvaruk és kertjük a ház körül”, akár a másik tatánál, ahol Bebe nagynénjével szintén kimehet az udvarra.

A Balázs világát benépesítő emberek hétköznapiak, ugyanakkor mikrokozmoszának a pillérei. A szűkebb körben ott található Anya és Apa, akik már az első szövegtől a könyv szereplői,jelezve, hogy számára mennyire fontosak. Őket követik a tágabb család tagjai: Mami, aki egy idő után óvodába viszi – mert Anya is, Apa is munkába járnak, mert „ha nem járnának, kirúgnák őket”, pedig valószínűleg nem a rúgástól félnek –, akitől eleinte naponta könnyes búcsút vesz, miután őt átöltöztette, és aki ígéretéhez híven még soha nem hagyta ott. Aztán ott van Bebe, aki inkább a barátja, mint a nagynénje, mert sokat játszanak, kártyáznak stb., de főképpen azért, mert jókat tudnak beszélgetni,és szavak nélkül is megértik egymást olyankor, amikor Balázs szavakban nem tudná elmondani, mit érez. Ott van Mama is, aki megengedi, hogy etesse az állatsereget, és megsimogassa a kutyát, Tata, akivel traktorozhat, és a másik Tata, akit minden vasárnap meglátogat.

Ez a kör egyre tágul, ahogyan a gyermek érdeklődési köre és foglalkozásai is. Nagyon fontos szerepet játszanak ebben az óvodástársak, akiknek a kis társadalmába egyáltalán nem nehéz belépni, amint azt az új fiú, Bence esete is mutatja (Bence, az új fiú). A gyermeki természetesség és elfogadás, amit a felnőtt teljesen elfelejt, nem nézi azt, hogy Bence „négyéves még csak”, és először jött az oviba, hanem játékot cserélnek, és egész nap együtt játszanak. A barátság alapfeltétele az engedés. Ahhoz, hogy másnap is barátok legyenek, hajlandók a kompromisszumra: például Bence csak szirupot kap szuri helyett a mentős játék közben. Az elfogadás Panna esetében is érzékelhető, aki a legjobb barátja (Panna a barátom).A barátságszilárdsága annak köszönhető, hogy Pannának göndörebb a haja, „egészen normális”, „nem olyan, mint a többi kislány”, annak ellenére, hogy kisebb, hogy babákkal vagy éppen anyukásdit akar játszani.

Természetesen az óvodában nemcsak jó barátok vannak. Egy jó barát pillanatokon belül ellenséggé változhat, hogy ugyanolyan hamar újra jó barátok lehessenek. Az úgy szokott működni, hogy „Marci megharapta a kezemet, miután én meghúztam a haját, mert ő meglökött, pedig én csak megvakartam a hátát, nem az arcát karmoltam meg” (Marci megharapta). Ez azt bizonyítja, hogy Balázs barátaival együtt – mint minden gyermek – „jó gyerek” is tud lenni (Segítek), de a csintalanság sem hiányzik belőle (Amikor mérges leszek, Marci megharapta).

A gyermeksereg fölött (Bence, Panna, Réka, Sanyi, Orsi, Marci, Ákos, Ágnes stb.) Óvó néni áll, akit a szülők elfelejtenek említeni Balázsnak az első óvodás napja előtt, és akiről a kötet végén már tudja, hogy Tanci néni fogja felváltani. Nem feledkezhetünk meg a „ronda dadá”-ról sem, akiről szintén elfelejtenek említést tenni a szülők, mielőtt elviszik első óvodai kalandjára.

Krízishelyzetet nem csak az óvodából való ki- vagy belépés jelent, hanem az új családtag, a Tesó megjelenése is, aki felborítja Balázs világának rendjét. Csalódástokoz neki, mert amikor Doktor Néni előhívta Anya hasából,kiderült, hogy kicsi, nem tud járni…ráadásul lány, babázni fog, és nem autózni, tehát játszani sem tud vele. Mindennek a tetejében még a szobáját is elfoglalta:„amikor ébren van, sokat sír, amikor alszik, csendben kell járkálni a házban”. Szülei minden magyarázata ellenére úgy érzi, „tesónak lenni nem könnyű”, ezért egyszer meg is kérdezi Anyát, hogy nem „tenné-e vissza a Doktor Néni a hasába” egy kicsit (A Tesóm, Mindig ugyanaz).

Balázs világa állandó mozgásban levő világ, ami ha nem is mindig konkrét gesztusokban nyilvánul meg, a pörgés érzését ébreszti bennünk a gyerekekre jellemző kíváncsiság és az ebből fakadó kérdezősködés formájában, amire a felnőtt általában csak bólogat, érdeklődést mímelve.

A 21. században is jönnek létre (új)mítoszok, ezt erősíti meg Borsodi L. László könyve, azt láttatva, hogy egy szokványos városi gyerek szokványos családja, barátai és tevékenységei mitológiává válhatnak, amelyben minden gyermek magára ismerhet, barátjának nevezheti Balázst és az őt körülvevőket, mert minden gyermeknek lehet egy Anyája, Apája, Mamija, Bebéje, Mamája, Tatája, Pannája vagy Bencéje. És mindez a gyermek szemszögéből válik hozzáférhetővé. Az egyes szám első személy használata nemcsak a szövegek hitelességét biztosítja, hanem a gyermek számára könnyen lehetővé teszi az azonosulás folyamatát, a felnőtt számára pedig feleleveníti azt az univerzumot, amelyben még minden egyszerűbb volt élni, így kissé mi, felnőttek is magunkénak vallhatjuk a kíváncsi gyermek örök érdeklődését, rácsodálkozását a világra. A kötet eredetiségét növeli a sikeres címválasztás, amely amellett, hogy a szerző fiának a nevét tartalmazza, és gyűjtőereje van, a költő vallási kötődését is mutatja, tudniillik a balázsolás egy katolikus áldás, amely elűzi a betegségeket, és gyógyító hatása van. Így a Balázsolás azonosulás, egyben gyógyulás kis- és nagy olvasóinak egyaránt.

 

1Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2016.




.: tartalomjegyzék