Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Szeptember
2018 - Augusztus
2018 - Július
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Szeptember
J. Szondy György

Versek

A 3LÁBÚ QTYA

Fekete Vincének

 

Gyere, menjünk ketten elvágyódni,

és mentünk ketten elvágyódni,

föl a szénhegy tetejébe, fekete,

lássuk merre,

rágyújtottam, és az a rosszarcú

mondta: jelentkezz a karcerben,

mert fölgyújtanád az egységet,

mit tud ő a repülésről, jelentkeztem,

ki küldött? az a rosszarcú?

akkor menj el innen, 1, 2.

 

Aztán röpülj oda, mégse röpülj,

és röpült oda, mégse röpült,

föl a szennyes égi tarlón, fekete,

lássa milyen,

elpakoltuk a zászlókat, ezentúl

más világ lesz, egy sor piros,

egy sor mintás, a más szelek

mellénk fújtak, de lobogóra

fésültük a hajunkat,

pontosan a szabadulás fél őszére

állítottuk óránk, magunk áltattuk.

 

Gyere, vágtassunk a láthatáron,

és vágtattunk a láthatáron,

mint a mennybolt páros csíkja, fekete,

lessünk oda,

csakis a csillagos ég alatti hely,

csakis az a hely, ahol a krumplit

hámozhatjuk, hej,

minden csillag 5ágú villa,

és csak vörös fényt ver vissza,

a többivel a nép gazdálkodik.

 

Gyere, szívjunk be egy friss világot,

és beszívtunk egy friss világot,

mint az űrnek kétes lyuka, fekete,

fújjuk szembe

régi mással,

nesze fánkkal cent kisüsti,

üljünk le a sír szélére,

szívjunk el egy Mörösestit.

 

A TALÁLKOZÁS LEHETŐSÉGEI

 

SARKALATOS KÉRDÉS

 

Ha már nem marad egy tér sem, ahol találkozhatunk,

ahol szaladsz felém, és feléd szaladhatok én is,

ha kifogynak neveinkből, majd keresünk sarkokat,

hosszú utcák sarkait, de akkor melyik utca neve

lesz „A pár találkozása utca”, azé, ahonnan

te szaladsz felém, vagy ahonnan én szaladok feléd?

Megvan minden saroknak a maga keresztje, látod.

 

LEVEGŐ

 

Biciklivel érkeztem hozzád, a nagybátyám vastagvázú

biciklijével, az enyémet elvitte a testvérem, az övét

meg a rozsda, aztán jól kösd le, fiam, szólt utánam

bátyám, és jól lekötöttem az udvarodon, de láttam,

kissé lágy a hátsó gumi, ezért kértem egy pumpát tőled,

menj, kérj apámtól, úgyis ott tesz-vesz a garázsban,

mondtad, a benzinkútnál szoktam, menj hátra

az öregekhez a nyári konyhába, hátha van náluk,

mondta apád, hej, fiam, mi nem foglalkozunk ilyesmivel,

mondta nagyapád, pedig kedvelt engem, ahogyan apád is,

aztán kimenten, biciklim eloldtam piros almafádtól,

csöndesen betettem magam után a kaput – ugyan mit

keresek én itt, ahol egyik ősöd sem ad nekem levegőt.

 

CSOMAG

 

Ha csak egy kicsit is korábban kelsz,

nem kerülsz elém a sorba, nem látom

meg nyakad nekem rendelt ívét,

sem gömbölyű kellékeid hömpölygését,

csak a soha sötét kérdésein csüngnék,

nem értem, miért zavar, ha ásítasz, amikor mesélek.

 

STAFÉTA

 

Én délelőttös vagyok, te délutános,

sietek megpihenni, te sietsz, mert

várnak, jövetel és elmenetel

forgószelében pácolt stafétabot

a kedvünk, amit most

átadok neked, majd este, tudom,

jó szívvel adod vissza, mert

szép hely a te lelked, hálni járok oda.

 

VACOGÁS

 

Ha kiráz a hideg, amikor rám nézel, talán eszedbe

jutnak kék szememről az egek friss szelei, a hűs

vizek nyári csobogása, vagy valami egészen más,

ha engem ráz ki a hideg, amikor rád nézek, talán

eszembe jutnak zöld szemedről a füveket horzsoló

szél hangjai, a mélybe hívó smaragd, vagy valami

egészen más, ha mindkettőnket kiráz a hideg,

amikor egymásra nézünk, talán jobb, ha felöltözünk,

hideg van, semmi más.

 

KÉNYSZERPÁLYA

 

Ha abban a tájban találkozunk,

amelyben elképzeltél engem, ahol

utakat adok a lábad alá

megfontolt nyomokkal, és aláhúzom

egy-két patakkal, fasorral, és a szádból

feltörő buborékokba én írok szavakat,

várhatóan megérkezel a tájba,

amelyben elképzeltelek.




.: tartalomjegyzék