Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Október
2018 - Szeptember
2018 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Október
Bogdán László

soha többé

Egyed Péter idézése

 

de a vodka jó volt akkor (mikor?)

Moszkovszkaja az a zöld emlékszel

akkor (de mikor az istenért?)

ezek szerint még volt ha azt ittuk

Péter szerezhette be a születésnapjára

de ez mégsem április 8-án volt

de akkor mikor

azóta a Moszkovszkaja is eltűnt

eltűnt minden

a helységneveket nem lehetett leírni

magyarul Zsófit megfenyegette

Cseke a főnöke ha még egyszer neki kell

kijavítania megnézheti magát

őt nem ezért fizetik – akkor miért? –

Zsófi anginás rohamot kapott

a csíkszeredai kórházba került

soha többé olvasta Cseke elcsukló

hangon ’91-ben a Petőfi Házban

Farkassal elképedten meredtünk egymásra

arról nem volt szó hogy ő is fellép és mosakodik

hogyan és miért került oda és hozott ilyen helyzetbe

soha többé! akkor csak Polár vodka volt

az átmeneti korszak nehézségei

néztük a bánatos kék jegesmedvéket

később lett megint orosz is

a változás a változás de se a Sztálingrád

se a Kutuzov se a hamisított Smirnoff

s a felsorolás hosszan folytatható

nem volt olyan mint a Moszkovszkaja

amelynek a címkéje zöld volt

tudod a zöld a remény színe

s akkor még nem is beszéltünk a Sztalicsnajáról

annak vörös vagy a Krepkajáról amelynek fekete

sokat töprengtem a vodkás üvegek címkéjének

színe és a világ változásai közötti

összefüggéseken s akkor még

a helységneveket is le lehetett írni magyarul

és Cseke sem gondolhatott akkor még

arra hogy ő nem ő soha többé!

sőt követelte másoktól is hogy

tegyék le már azt a kurva garast!

melyik garast kellett volna tulajdonképpen

letenni és hova

soha többé!

megindultak a Szamos-parton a park felé

a vidám hóemberek fehér lett minden átmenetileg

Jézus-fehér majd hirtelen kezdett olvadni

locsogni csepegni minden és ismét visszanyerhette

megbízhatóan szürke színét

a mozdulatlan világ azok az ingaévek

se térhetnek vissza soha többé

Péterrel javítgattuk egy éjszaka a Promenádban

a kefelevonatokon a helységneveket

Sepsiszentgyörgy nem Sfîntu Gheorghe lett hanem S.

és hősöm elménckedéseiről

hogy így az S. i helytállás meg úgy

dekódolva azt olvasta ki egy ifjú kritikus

hogy a sütői helytállás néztük egymást

Péterrel egy utcasarkon hát igen

ezek már nem értik legyintett

változik a világ Lacuskám értekezhetünk

a nemzedékek kettős nyelvéről

mi még értettük Kányádit Lászlóffyt

Páskándit Sütőt ezek már minket sem

értenek nemhogy őket szegény Cseke

mondotta akkor (mikor?) mentorom Lazics

neki se könnyű főszerkesztő is volt

s most mégis vele töröltetik fel

a padlót s ő másokkal szeretné

feltöröltetni de milyen padlót

de ha letette a garast és letette

akkor miért vállalja már-már kéjesen

még ezt is és miért csörög a garas

amit már régen le kellett volna

másoknak is tenni hova miért

hősi megalkuvással à la Hajdú Győző

és Cseke követelőzött a Sylvester

akkor tizenhét éves fiának is megírta

ma geológus Amerikában akkor (mikor?)

hogy ha meg akar jelenni az Előrében

ne az apjából induljon ki nézzen szét maga körül

és valljon például arról

hogy mit is adott nekik a fiataloknak

ez a szép új világ az aranykorszak

amikor minden este besötétedett

egymás után tiltotta ki az írókat

az Előréből soha többé

ittuk a találkozó után a bort a Berlinben

Cseke oda már nem követett soha többé

vonatotok van elég nevetett Hugó

kiszámoltuk az aprópénzt az utolsó borra

de ki tudja melyik lesz a legutolsó

a Berlinben már az asztalokra rakták

az égnek fordított székeket akkor (mikor?)

még a Berlin is megvolt és medvés német sört is

lehetett inni ott csak az ára emelkedett évről évre

csörgött a garas amit nem tettünk le megmaradt

az utolsó üveg borra akkor jelent meg

a Tiszatájban Utassy Dzsó egy verse

Farkas arról mesélt a vonaton

hogy hogyan ismerkedtek meg

még az elején de ki tudja hogy

hol van már az eleje hol van

az elérhetetlen föld akkor még (mikor?)

nem tudtuk hogy Cseke is felolvas

erről egyáltalán nem is volt szó

Johannes beszélget velünk ez volt a terv

szomorú szakállas arca ma is

előttem lebeg soha többé

s ez nem is vers mi a vers

amikor Zsófi szegényke anginás

rohamot kapott arra gondoltam

fogja még játszani a Kinderszenen-t

de Cseke ismételten figyelmeztette

nehogy már ő kelljen kijavítsa

Clujra Kolozsvárt hogy így hogy úgy

szegény Cseke lamentált Lazics

aki mindent tudott a Prahovában

egy úriember vagy egy úriember

feltételezetten szolid paródiája

egy olyan világban ahol nincsenek is

úriemberek s hogy követelőzik?

ugyan már rajta is mindent számon kérnek

engem is esznek írta Farkas

a Szőrről akkor (mikor?)

Zsófi újra eljátszotta

és milyen gyönyörűen a Kinderszenen-t

de legalábbis feltette a lemezt

de miért izgat ez téged kérdezte Lazics

te amúgy sem akarsz írni az Előrébe

vagy igen? s a lassú tébolynak is

vége lett soha többé

a Szamos-parton vonultak a park felé

a vidám hóemberek murokorruk vörösen

villogott mint a Sztalicsnajá címkéje

és Péter a szenvedés kritikáját elemezte

a félhomályban akkor (mikor?)

észre se vettük olvadni kezdett minden locsogni

cseperészni és szürke lett megint

minden tébolyszürke akár

a férfiak zakója arca a férfiaké akik

akkor (mikor?) állandóan szembejöttek velünk

és megint elölről soha többé

nem leszünk már ifjúmunkások

s már mindenhol előre van

írta egy másik költő akkor (mikor?)

Péter váratlanul átallépett a seholba

ez nem vers miért is lenne vers mi a vers

s a felidézettek közül többen már

az elágazó ösvények kertjében sétálgatnak

felidézve egy evezős-verseny

pillanatait kimerevednek az időben

ami olyan mégis mint egy ementáli sajt

s lyukain egymás arcába meredhetünk

mi akiknek még van arcunk

s felhangzik a Kinderszenen és Péter

a gyermekjátékok visszatérő motívumait

hangsúlyozza ki a szürke arcú férfiak

és a vidám hóemberek között

a Szamos-parton s ez nem is vers

miért is lenne vers olyan mindegy

nézem Péter ellobbanó árnyát az erdélyi

mezőkön görögnek az ördögszekerek

mint száz éve tegnap soha többé!1

 

2018. augusztus 23.

1 Részlet az Ott túl már egy másik világ volt című, készülő könyvből ahol kilépve az átiratok múzeumából a nagy sötétlő erdőbe, halott barátaim árnyait idézem.




.: tartalomjegyzék