Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Február
2019 - Január
2018 - December
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Február
Wirth Imre

Versek

ANYAI NAGYMAMA Munkács

közelében született még

ezerkilencszázhatban, úgy

volt, apáca lesz, de nem, lány

korában férjhez ment mégis,

apja puskát akasztott ház

falára, elvitték, legyint

ma is, ha ez lehetséges,

nagymama fagyott verebek

hullásáról mesélt este,

potty, mondta, villanyvezeték

volt utolsó álmuk, farkas

borzongott a hóban, aludj,

alszom azóta is, zengnek

vezetékek a magasban,

nyolcvanvalahányban ültünk

a lakótelepen, Óbuda

lerombolt képeivel és

összeírták nagymamát is,

elakadt a kérdező ott,

emlékszem, körülnézett és

megköszörülte a torkát,

maradjunk annyiban, nagyi

a Szovjetunióban lett

gyermek, és utána bármi.

 

AZT HISZEM, a nyitott ablak

nekem már örök tériszony,

befújlak szanaszét habbal,

nevetsz rajtam, hogy mért iszom,

 

fejsze hull, Isten a napba,

nem engedtél a szobádba –

proletár költő húz paplant

egy verssel teli pohárra.

 

A BOCSÁNAT FARÖNK, égig

érő erdőben férfiak,

manók bánatiszalaggal,

hiába-legyél-fűszállal,

bűnöd könnyűlaskagomba,

mint einstandolt szénakocka,

fölösleges petrenceként

billegő kutyaszalonna.

 

TALÁN A HÉV kattogása

a pomázi némaságban,

talán a motorberregés,

azt mondod, hogy ez is kevés,

kutya vonyít az elhagyott

patakban feléd, nem hagyod,

vak traktoron róka nyála,

szerelmes vagy a hiányba.

 

TÉRIDŐBEN IMBOLYGÓ lágy

mosoly a moslék szigorú

ketrecében, rácsot döfő

mázsa sír a boldogságtól,

 

széthull a hasított egész,

hogy eszméletre vertek,

determinál a szén konok,

fegyvertelen ragyogása.

 

KÉSEI TEREPTÁRGY, hajlott

gombaszag iramlik ősszel,

korhadt fejfavirágot tépsz,

rohadnak egyre a fátylak,

 

sárból özvegyi fiákert

Kárpátok húz a magasba,

rettenetes síkság nyílik

lándzsaütött sebek ormán.

 

LEROHANJA A SZÉL a kert

rejtett szanatóriumát,

katatón lárvák fekszenek

fel ragyogva a nyugágyra.

 

A varázshegy vakondtúrás

volt pár perce, most szemüveg

csillan meg sárba taposva,

orvosok sírnak csillagot

 

fekete álomállatra,

aki elviselhetetlen

bőg, míg összeszedi néhány

árva a roppant diókat.

 

VÍZCSOBOGÁS, van lehetőség

elfeledni a forrást,

de nem teszed, belegázolsz

fanyar avarba este,

 

kikerülnek kirándulók,

csak egy csecsemő nézi

botladozásod meredten:

lehullott almatested.

 

SZEGÉNY YORICK a csontjai

felett gyászbeszédet tartott,

Kormos ült a bikaszaros

csapásban, nem taposták el,

csak átlépdeltek felette

fújtatva vaksin a magyar

táj óriásai. Esik,

kaparom a nyelv sarából

megértő konokságait,

szargombóc ganajtúróval,

gyúrják a jövőnek apró

terminátorok huszonkét

fokban, októberben. Szegény

Yorick, mi vagyunk a csorda,

szemellenzőnk alatt böglyök

csípik a plazmatévényi

virtuális bőgést. Szegény

Yorick, kormos állkapcsodra

rákattant veszett rókatárgy

hever a porban, utánad

serken a vér, lányok nyomán –

gügyögve roppantod ketté

szerelmed időmellcsontját.

 

EZ A FOLYTONOS nyöszörgés

a torokban, gyereksírás

vérsárga avarban, szűköl

a gaz, lusta szúrós füstje

bolyong a tüdőben, kapar

csöndet hámló falikárpit,

nem vihar, könnyűszellővel

érint rozsdás ereszt, padlás

nyikorgó ajtaja, kitárt

szájjal zümmögő dögbogár.




.: tartalomjegyzék