Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Július
Zsidó Ferenc

Személyes enciklopédia

Nehéz meghatározni, hogy miben is áll az irodalmi mû hatása, avagy utánja. Ideális esetben az ember életvalóságát célozza meg, amit a „Változtasd meg élted!” jegyében foghatunk fel. De az is említést érdemel ilyen összefüggésben, hogy amit olvasunk, az oly mélyen épül belénk, hogy akár álom elindítója is lehet. Hajnali álmunk meghatározói lesznek például olyan vészterhes helyzetek és idõszakok elbeszélései, amelyeken egy irodalmi hõs keresztülmegy. Sivár és riasztó országhatár, senkiföldje osztja ketté szülõvárosodat, bolyongsz a szétszabdalt, ismeretlenné lett városodban, s nem találsz kiutat lerobbant épületei között...

Ferenczes István, egyik idei Kossuth-díjasunk Veszedelmekrõl álmodom1 címmel írta meg összegzõ mûvét, amelynek utolsó részében (Lugosok) fõ helyet foglal el egyik középiskolás társának a bemutatása, akinek elõéletét környezete elõtt homály fedte. A visszaemlékezésre az ötvenéves érettségi találkozó ad alkalmat, amelyen a Németországba sodródott Oláh Juci nem vehetett részt, de az elbeszélõ és az egykori osztálytárs közötti levélváltásból komoly levelezés lett, ennek során pedig fény derült a kisgyermekkorban árvaságra jutott és így a mélyszegénység, az emberi létezés alá süllyedt hõs teljes életútjára. Különösen arra az idõszakra, amelyrõl hetvenéves koráig senkinek sem beszélt. Katartikus erejû „mesék”, azaz levelek indítják meg az olvasót: hatásuk még álmainkat is meghatározzák...

Az álom motívum különben már a mû indításánal megjelenik. A nyitó álomjelenet szerint a szülõföldjét elhagyni kényszerült, vándorbotot fogott, bujdosni induló apa szólt kisfiához ekképpen: „Aztán vigyázz a házra!” A gyermek tudakozó kérdésére viszont már nem jött válasz, az apa megfordult, és elkezdõdött – ahogy majd az elbeszélésbõl kiderül – mintegy másfél évig tartó bujdosása Moldvában az 1950-es évek elsõ felében. Életrajzi ihletettségû mûvet írt tehát Ferenczes István, akárcsak fél századdal korábban Sütõ András, aki ugyancsak emlékezetes mozzanattal indítja egykor nagysikerû könyvét, az Anyám könnyû álmot ígér címû munkáját. Az anyai felvetés, hogy író fia írhatna igaz könyvet a családjukról, meghallgatásra talált, hiszen a válaszból kiderül, hogy ez neki is gondja. „Hallgass arra a gondra, s az álmod könnyebb lesz!” – szól erre fiához biztatólag az anya.

A Veszedelmekrõl álmodom elbeszélõje élete egy-egy fejezetének „feldolgozásába” úgy kezd bele, hogy kiemel és felidéz a valós életbõl vagy – amint utaltunk rá elõbb – az álmában látottakból valamely apró részletet. Ezek, az események tömkelegét, illetve az elmélkedéseket elindító mozzanatok általában az elbeszélõ szüleihez kapcsolódnak, életük egy-egy sorsfordító pillanatához: magánéleti és kortörténeti – hogy a könyvcím egyik tagját idézzem – veszedelmeikhez. A regénytörténet nem követi az idõrendet. Kezdõdik 1952-ben, amikor a politikai üldözötté lett apának hirtelen el kell tûnnie falujából, Csíkpálfalvából (azt találta „indítványozni” egy esti poharazgatás közben az új rendszer emberének, a „bodegásnak”, hogy Sztálin

„pofázmányát” le kell venni a falról!), kisgyermekeit, feleségét és szülõföldjét elhagyva. Következik aztán 1944 õsze, amikor a szovjet támadás elõli menekülés során egy balul végzõdõ találkozás a „felszabadítókkal” az elsõ gyermekét váró férjnek majdnem az életébe kerül. Újabb emléktartomány felidézésére ad alkalmat egy temetõlátogatás halottak napja elõtt az 1990-es évek közepén, illetve a felmenõk

sírjainak rendezése. És így tovább...

A hét részre tagolódó mû mindenik egysége azt igazolja, hogy valóban minden ember élete – Ady szavait idézve – „millió gyökerû”. Ferenczes új munkája mindenképpen ezt támasztja alá, minthogy mûfajilag is egyszerre tekinthetõ memoárnak, valamint történelmi dimenzióba helyezett család- és dokumentumregénynek. Így lehetett ugyanis megfelelõ keretet és formát biztosítani az író széles ölelésû merítésének – Illyés képletes megfogalmazását használva –, a hajszálgyökerek keresésének, ami által végsõ soron a székely-magyarság sorsának bemutatása végezhetõ el az elbeszélõ és értekezõ próza által adott lehetõségek között.

A személyes, illetve családi történet apró eseményeit ugyanis az író minden esetben kiszélesíti, és betekintést nyújt a történelmi mélységekbe. A kommunista elnyomó rendszer ellen szóló apa magatartásában

például az egykori osztrák császári önkény ellen fellépõ székelység tiltakozása is benne van, az 1764-es siculicidium áldozataié és a bujdosást választóké. Aztán indíték a történelmi múlt megelevenítésére az anyai, Gál-felmenõk egyikének sírja. Gál János az 1848–1849-es szabadságharcban századosként vett részt, halálra ítélték, majd várfogságra változtatták az ítéletet. Formai és nyelvi bravúrnak tekinthetõ, ahogy Ferenczes megírja a szabadságharcos elõd fiktív emlékiratát, vagyis az író mûvének egyik fejezete memoár a memoárban...

Ama hajszálgyökerek felfejtése során jut el a szerzõ saját költõi nevének eredõjéhez is. Eddig ugyanis csak azt tudtuk, hogy a költõi név adásában a „keresztapaság” Szilágyi Domokost illeti meg, õ volt, aki az 1970-es években az addig Ferencz S. István néven közlõ költõ nevét Ferenczesre „igazította”. Errõl értesülhettünk a Gálfalvi Györgynek adott interjúból (Igaz Szó, 1987. 11.), majd késõbb, a Félidõ, félpokol címû verseskötetben (Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 1994.) egy Szilágyit búcsúztató versben is (Apokkrif nekrológ) megörökítette a költõ ama névadás alkalmát: „amikor legutoljára nálunk járt / nevet adott nekem / levette a polcról a Sajtóértekezletet / anélkül hogy kértem volna / mert nem mertem ilyen szentségtelen dologra kérni / és dedikálta / Ferenczes Haveromnak kámzsa nélkül barátilag Szisz / 1972. november 28.”

Ezt az eddig ismert mozzanatot egészítette ki családtörténeti adalékokkal új munkájában Ferenczes. Anyakönyvi kutakodásai során a csíkpálfalvi Alajos-Márton névre hallgató dédapáig visszamenve találja meg aztán azt a szálat, amely úgymond Ferenczessé válásához vezetett. Salamon Alajos ugyanis kisebbik fiát örökbe adta gyermektelen testvérnénjének, Ferencz Istvánné Salamon Rózáéknak. A nagyapa így kapta tehát a Salamon családnév mellé a Ferenczet is, gyermekeit pedig hol Salamon, hol Ferencz, hol mindkét néven anyakönyveztette. A költõ apját például mindkettõre, azaz Ferencz Salamonra... „Valahol tehát így és ekkor kezdõdött az én Ferenczessé válásom története” (51.) – összegez az elbeszélõ az elsõ részben, amelyben az egykori sócsempészet részleteibe is beavat, minthogy éppen a dédapával történt mulatságos esetre is fény derül, arra, aminek következtében a család a Lûtõ ragadványnévre tett szert. A Moldvából átalvetõnyi sóval hazafelé tartó férfi ugyanis egy kiálló fagyökérben megbotolva elesett, s jó hosszat gurult a hegyi lejtõn (lûtõn!), vele együtt a sóval tele zsákocska is. Humorérzéke lehetett a dédapának, mert mikor sikerült talpra állnia, s látta, hogy a csempészáruja is vele tartott, azt mondotta, hogy lûtõn a só es könnyebben menyen hazafelé...

Bujdosások, menekülések, szabadság- és osztályharcok, keresztutak története a székely-magyarságé – sugallja már fejezetcímeivel is a mû. Íme: Bujdosások, Menekülések, Szabadságharcok, Déva várak, Golgoták, Osztályharcok, Lugosok. Magának a teljes könyvnek a summája és végsõ üzenete különben a 650 oldalas opus egyetlen félmondatában is – mint cseppben a tenger – megtalálható, miszerint „hazát nem árulunk el, ezt a kishazát pláne soha, semmi áron.” (436.)

 

1 Ferenczes István: Veszedelmekrõl álmodom. Csíkszereda–Budapest, Hargita Kiadóhivatal – Kortárs Kiadó, 2018.




.: tartalomjegyzék