Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Október
2019 - Szeptember
2019 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Szeptember
Magyary Ágnes

Egy mondat Adyról (100 év halál)

Ady akinek nincs kultusza mivel a kultusz ma már nem divatos

hiszen az nem kompatibilis a posztmodern személyiségelmélettel

dobd ki az alanyt a kukába

de a költő ehelyett azt mondja

Én voltam az Úr, a vers csak cifra szolga

márpedig ez maga a feudalizmus az pedig nem comme il faut

sőt maga a költő sem következetes hiszen pont az ilyesféle anakronisztikus

társadalmi alá- és fölévetettséget ostorozza sétálgatásai közben

De nézzék meg a kanonok-sort, s gondolkozzanak... Az előkelő, feszengő

jómódról valló paloták redőnyei le vannak bocsátva. Lakosai a legmihasznább,

legingyenélőbb emberek...

persze mi van akkor ha itt az én nem azzal az Énnel azonos aki a költő

és aki jobb híján verseket firkálgat valamint akinek a mitikussá

növesztett egójától az egyszeri posztmodern irodalmi szakmunkásokat

kiveri a veríték hanem arról van szó hogy mi a fontosabb: a szöveg

vagy a szöveg megalkotója

a szöveg mondaná gondolkodás nélkül a mondatgyártó esztétikai

kisiparos

az alkotó mondaná a felpumpált egójú Ady

aki nem ember hanem egy természeti jelenség

ily módon viszont badarság rajta számon kérni posztmodern elveket

hiszen a cunami szemére sem lehet a túlzó önimádatot vetni hiábavalóság

lenne hiszen az elemi katasztrófa jelszava:

jöttem láttam győztem

így egyes szám első személyben amelyhez legfeljebb azt lehetne

hozzátenni:

én jöttem én láttam én győztem

Ady tehát nem ember hanem természeti jelenség amelynek megvannak

a maga törvényei és semmiképpen sem lehet tőle az emberi ésszerűség

nevében követelni a személyes névmás barokkosan eluralkodó jelenlétének

elfogadható szintre való csökkentését

különben is kit érdekelnek a kanonokok egy kicsit ugyan jólesik az

embernek a kipellengérezésük főleg ha a gályarabokra gondolunk vagy

az elszánt jezsuitákra és olyan jó unni a faragott képet mivel Ady egy

olyan sámán akinek nincs szakálla márpedig magyar író nincs szakáll

nélkül követeljük minden magyar író számára a dús és tekintélyt

parancsoló arcszőrzetet alanyi jogon mert anélkül senki sem jogosult

a figyelemre megbecsülésre irodalmi díjra külföldi ösztöndíjra zsíros

főállásra tévés szereplésre

amúgy Ady ezek közül egyikben sem részesült

csak a szifiliszt sikerült megszereznie Rozitól aki vélhetőleg sokkal

engedékenyebb volt mint bármelyik irodalmi grémium és viszonylag

egyszerűsített eljárásban lehetett a kegyeihez hozzáférni

abban is a szakáll nélküliség játszhatott szerepet

hogy Ady temetésére mindenki eljutott kivéve a szüleit és ehhez képest

szinte semmiség hogy Csinszka kibontott hajjal és kiguvadt szemekkel

rugdosta le Léda virágait Ady sírjáról válogatott átkokat szórva az

egykori vetélytárs szegény fejére ahogy annak sincs jelentősége hogy

évekkel később Diósy barátoknak csak Dódi távolíttatja el Csinszka

koszorúját Léda sírjáról megvető pillantások kíséretében mert mindenkinek

joga van Adyhoz az életműhöz a versek összességéhez a

költészethez az irodalomtörténetbe való bekerüléshez az allegóriákhoz

a páros rímekhez

és kit érdekel az emberi test amelyet úgyis aprócska darabokban

elhordtak a föld és az enyészet férgei

miközben tart a Kocsi-út az éjszakában

amelyről sokan úgy vélik ez az egyik legszebb magyar vers

hiszen minden egész eltörött többek között az Én is ezer darabra esett

ezért kell utolsó kétségbeesett kísérletként piedesztálra emelni mielőtt

szemmel már nem látható részei semmivé lennének az örökkévalóságban

valami biztos pontra szükség van ami lehet egy metafora egy szimbólum

és miért ne lehetne ez a minden fölé Istenként felemelkedő költői

öntudat

és mindeközben kicsit odébb a négy ökör lassacskán ballagott mivel a

magyar költő szeret utazni és maga az élet sem más mint könnyed

helyzetváltoztatás a létezés és a megsemmisülés között

Ady amúgy is vonzódik a halálhoz állapítják meg a jólértesült irodalomtörténészek

a halál meg vonzódik a költőkhöz

tehát nehéz eldönteni hogy melyik volt hamarabb mivel itt minden és

mindenki vonzódik mindenhez és mindenkihez

és József Attila téved mert nemcsak a mosónők hanem a magyar költők

is korán halnak

főleg azok akiknek zaklatott lelke felhabzsolja az életerőt a vitalitást

az élniakarást a józan észt és így az egyszeri magyar poéta idő előtt

gyűrött matuzsálemmé zsugorodva tántorog élet és halál között

az ilyeneket zabálja a közönség: a tragikus sorsú költőket a korai halált

a reménytelen szerelmeket látványos szakításokat az elrontott jambusokat

és a forradalmakat még akkor is ha azok csak költészeti

lázongások

mert vajon mi döntötte le a régi irodalom bástyáit

az Új versek vagy a Vér és arany

esetleg a nagyváradi Holnap antológiával született-e meg a modernség

mit számít már az élet fintora a költői sors keresztje hogy eme jeles

versgyűjteményből sokkal kevesebb fogyott el mint a Budapesten

megjelenő paródiakötetből amely a Holnapután kiskedden címet viselte

tehát Ady kultusza – vagy nemlétező kultusza – a verseiről írt

paródiákon alapszik

hiszen a Nyugat olvasóinak száma is csekély volt

mégsem tévedett akkorát Ady amikor azt írta Én voltam Úr, a vers csak

cifra szolga

mert senkit sem érdekel a vers annál inkább az Úr

és Hulltommal hullni: ez a szolga dolga

ennek viszont már semmi köze a feudalizmushoz

nem értem az irodalmárokat

annál inkább a pogány hunokhoz

másrészről mély önfegyelemről és alázatosságról tesz tanúbizonyságot

a szöveg hiszen ugyanez a mondat jelen időben: én vagyok az Úr

(Én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot teremtek e földön

írja Jeremiás próféta

Én vagyok az út – mondja Jézus)

nemcsak biblikus magasságokba repítené az Ént hanem egyenesen az

egyetlen Istenként jelenne meg

de Ady szerényen foglal helyet Isten balján

dehogy kíván magasztosabb lenni a Mindenhatónál

tehát a vers nem számít annál inkább a költő aki szerelmes vagy akibe

szerelmesnek lehet lenni

és később amikor már biztonságosan jobblétre szenderült a szóban

forgó amúgy rémesen háklis természetű poéta dicsekedni lehet vele:

engem majdnem feleségül vett csak én vonakodtam és erről a vonakodásról

alkalmas időben piacra lehet dobni egy meghitt hangú visszaemlékezést

mert az irodalom egy olyan szeszély amelyet kevesen

olvasnak de annál többen élveznek

Jaj, ha hallaná Ady – aggódik Dsida Jenő

akinek a kriptájához nagymamámmal minden évben kimentünk és bár

nagymamám őrizte annak kulcsát sosem nyitotta ki nekem azt a ronda

vasajtót ahova elkeseredett zarándokok vésték be fohászaikat mintha

Dsidának – jobban mondva a szellemének – hatalmában lett volna

ezeket a kétségbeesett kéréseket teljesíteni persze én izgalommal

olvastam ezeket az üzeneteket mert mindig is imádtam mások titkaikban

kutakodni

mi nagymamámmal nagyon szerettük a verseket ezt az az esztétikai

radikalizmust a dédszüleim oltották be a családba amikor semmivel

sem törődve szerelmi házasságot kötöttek ennek következményeként

nagyanyám kedvenc költője Ady volt

pont mint Rejtőnek aki egy alkalommal úgy belezavarodott A fekete

zongora szavalásába hogy kénytelen volt egy másik szöveget rögtönözni

ami nyilvánvalóan nem esett nehezére az viszont már igen hogy senki

sem észlelte a szentséggyalázást

Ez blaszfémia! gondolta Rejtő mert nem sejtette hogy Ady olyan mint

a Biblia mindenki csak szekunder forrásokból ismeri

de Ady nem – ahogy Petőfi sem – alkuszik

minden kell neki vagy semmi sem

és emiatt aztán inkább jobb meghalni a segesvári csatamezőn amelyet

oly gyengéden ölelnek körbe a dombok mint síró gyermeket aggódó

édesanyja

aztán jönnek a kozákok majd mindennek vége

Ady hosszasan ecseteli Petőfi kapcsán Szendrey Júlia szeszélyes

természetét és azt ahogyan ez a költőre hatott

mintha csak saját tapasztalatait vetné papírra hiszen Léda mellett sem

lehetett unatkozni senkinek és ugyan Dódi a férj kemény hangon

olvasta Ady fejére: az ő feleségével nem lehet így bánni még magyar

költőknek sem legyenek azok sámánok vagy eretnek kálvinisták

Szendrey Júliát senki se tudta megvédeni az irodalomtörténettől

márpedig az irodalomtörténet kegyetlen dolog mindenkivel elbánik

főleg az írófeleségekkel

Petőfi Párizsba szeretett volna utazni – és a négyökrös szekér lassacskán

ballagott

de egyrészt egy megveszekedett garasa sem volt erre a kalandra – pont

mint Adynak – hiszen még Pestre is gyalog indult el Debrecenből

másrészt forradalmat kellett csinálni

Ady megtörve a magyar költők átkát eljutott a fény városába igaz csak

Dódi és Léda révén de legalább békességben éltek hármasban a rue

de Lévis 92. szám alatt

míg Petőfi Júliával és Zoltánnal Erdélybe tart mi tudjuk hogy meghalni

ő úgy tudja hogy győzelemre jutni de az irodalomnál már csak az élet

kegyetlenebb

Ady kedvenc színe a fekete alkalmanként a fehér kedvenc évszaka az

ősz kedvenc szeretője Léda szeretné ha szeretnék kedveli még a tengert

és az automobilt a pogány szilaj legényeket – akik valójában ő maga

– és a csendes halk szavú poétákat – akik szintén ő maga –

Ady nem bonyolódik bele többszörösen összetett szófolyamok lelket

bolygató kígyózásába hanem a kevesebb több elvet vallja és banális

megállapításokat sorjáz egymás után:

Iszapos, mély fekete árok / A Halál-árok pont

Oda kerülnek / A vén szerelmi csatárok pont

az egyetlen szokatlan tényező a két főnév egymás mellé helyezése:

Halál-árok amelyek összetartoznak na de nem annyira hogy még egybe

is írná a költő mert valami miatt nem szereti egybeírni ezeket a két

főneves nyelvi találmányait úgy érzi alkalmasabbak kötőjellel és

mindenképpen nagy betűvel írandó hogy kétségünk se legyen afelől

hogy ez itt túlnő a valóság kies pusztaságán és szimbolikus térré alakul

mint valami mesebeli figura aki varázsütésre alakul át emberből békává

vagy fordítva és a szimbolikus tér inkább hasonlít álomhoz amely lehet

rémséges de rendelkezik azzal a megnyugtató tulajdonsággal hogy

tudjuk egyszer vége szakad tehát csak félig kell komolyan venni

bármilyen borzalmas lélekkavaró is legyen és Csönd-herceg

óvatosan kémleli a köd-jövendőt emiatt aztán lekési a saját halálát is

ami szinte lehetetlenségnek tűnik de egy olyan világban ahol csókokban

élnek a csóktalanok bármi lehetséges

Ady a kráter amelynek a szélére merészkedve könnyen a vulkán mélyén

végezhetjük de akinek közben olyan kiábrándító napi gondjai vannak

mint a pénztelenség a mértéktelen ivás – Pista bácsi, a piros

rózsabokor alá rejtse a borosüveget amikor Csinszka nem látja – és a

mindig valakitől való függés: kiadók kegyétől a közönség lelkesedésétől

vagy megvetésétől Léda szerelmétől Dódi pénztárcájától irodalmi lapok

jóságától Hatvany báró támogatásától Csinszka feleségszerepétől mindenkinek

meg kellene adni azt amire legjobban vágyik és erre csak

poharát tudja emelni az Ady nevű kráter mert ennyi elvárásnak

egyszerre képtelenség megfelelni

ezért a legjobb taktika ha az ember meg sem próbálja

mindenkinek jobb így főleg a magyar költőnek

aki nem arról híres hogy strapálná magát

főleg nem olyan eleve veszett ügyekért mint

Isten kétség bor nő betegség

mi minden reggel késve mentünk az iskolába nagymamámmal

de nem nagyon izgattuk magunk emiatt

hanem verstanulással töltöttük ki a lopott időnket

Két nyakas, magyar kálvinista, / Miként az Idő, úgy röpültünk

harsogta katolikus nagyanyám és én öntudatosan mondtam utána

Két nyakas, magyar kálvinista, / Miként az Idő, úgy röpültünk

és repültünk az iskola felé

mert rajtunk kívül már mindenki dolgozott tanult végezte a társadalom

által rá kirótt feladatát

csak mi rendetlenkedtünk

mi és Ady.




.: tartalomjegyzék