Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - Május
***

Száz esztendő kaland?

ÖSSZEGZÉS ÉS HORIZONTTÁGÍTÁS1

 

Azzal kezdeném, hogy amikor végigolvastam Kántor Lajos és Láng Gusztáv Száz év kaland címû könyvét, az volt az érzésem, hogy engem nagy meglepetés nem ért. Ezt megpróbálom kicsit megmagyarázni. Valószínûleg nem is az volt a szándéka ennek a könyvnek elõször is, hogy meglepjen bennünket. A legfontosabb mozzanatának azt tartom ennek a vállalkozásnak, amit a cím is sugall valamiképpen a kerek számmal, a száz évvel: hogy a kötet legfontosabb jellegzetessége, hogy összegez valamit. Összegzi egyrészt történeti értelemben az erdélyi magyar irodalom száz évét – a „külön töltött” száz évét. Másfelõl pedig, noha ezt nem lehet leolvasni a címlapról, de összegzi két irodalomtörténész pályáját is. Nem új elemeket vezet be tehát feltétlenül a két szerzõ, Kántor Lajos és Láng Gusztáv saját korábbi tevékenységéhez képest, hanem megerõsíti, letisztázza, visszanézi a régi, saját elveket és mérlegeli azok érvényességét a jelenbõl nézve.

Az összegzés-mozzanat mellé tegyük hozzá, hogy itt az egyes fejezetek, szövegrészek után általában évszámok is szerepelnek, és láthatjuk, hogy ezek az évszámok maguk is gyakorlatilag átfogják a teljes kritikusi-irodalomtörténészi pályákat – szerepelnek a könyvben hatvanas- hetvenes években írt szövegek is az egészen frissek mellett. Azt is mondhatnánk, hogy egy válogatott tanulmánykötetrõl van szó igazából – annyiban nem találó mégsem ez a mûfaji megjelölés, hogy itt a szerkezet mégiscsak szép logikai ívet rajzol ki a kronológiát és a gondolatmenetet tekintve is, ami egy válogatott tanulmánykötettel szemben nem feltétlenül elvárás.

Az összegzõ jelleg mellett egy másik vonást is kiemelnék: a horizonttágítást. Ez nyilvánvalóan az „elsõ”, 1971-es Kántor–Lánghoz képest értelmezendõ. Meg kell néznünk, mi az, amit az elsõ kiadás vállalt, milyen annak a könyvnek az erdélyi magyar irodalom-képe, és összevethetjük azzal, hogy a mostani könyv mit mond az erdélyiségrõl. Azt gondolom, hogy ebben van különbség a két kötet között, egyrészt azért, mert az elsõ Kántor–Láng a közelmúltról szólt akkor, a két világháború közti irodalom csak egy összefoglaló vázlatban kapott helyet, ahogy kötetcímbeli évszámok (Romániai magyar irodalom 1945/1944–1970) is jelzik. Az új könyvben lehetõség nyílt arra, hogy a szerzõk visszamenjenek a két világháború közé, és viszonyba állítsák azt, ami a két világháború között volt, azzal, ami utána következett.

Sokszor mondták az elsõ Kántor–Lángról, hogy az egy nemzedéki elkötelezettségû irodalomtörténet. Úgy értették általában, hogy az ifjonti lendületben levõ harmincegynéhány éves Kántor és Láng az idõsebbek munkásságához igencsak kritikusan mert viszonyulni, és az volt az irodalomtörténeti szép együttállás ebben, ugyanúgy, ahogy ez a Nyugat elsõ nagy nemzedéke esetén is megtörtént, hogy a velük egyidõs íróknak-költõknek az irodalmi teljesítménye teljes mértékben alkalmas volt arra, hogy alátámassza ezt az új irodalmi értékrendet a hatvanas-hetvenes években. Azt hiszem, azt most se látjuk nagyon máshogyan, hogy Szilágyi Domokos vagy Szilágyi István, Bálint Tibor, Lászlóffy Aladár vagy Hervay Gizella munkássága ne lenne alkalmas arra, hogy egy nagyon markáns irodalmi értékrend épülhessen rá. Ezt az építményt készítették el az elsõ Kántor–Lángban a szerzõk, és az új könyvben az összegzésmozzanat megpróbál kicsit visszatérni, visszatekinteni erre. Nagyon fontosnak tartom az új könyv elsõ egy-két fejezetét, amelyikben a szerzõk elmesélik az egész eredeti vállalkozás történetét, és azt is, hogy mi az, amit ebbõl vállalnak, és mi az, amit nem. Láng Gusztáv akár a definíciók kérdését is szóba hozza, máshogyan ragadná meg magának az erdélyi magyar irodalomnak a fogalmát is az elsõ kötethez képest. Most csak azt emelném ki ebbõl, hogy Láng Gusztáv amellett kardoskodik, hogy ezt az irodalmat ne valamiféle hibridként gondoljuk el, amelyik mondjuk kicsit romániai és nagyon magyar, és valamilyen köztességbe helyezzük el emiatt, hanem egy sokkal komplexebb viszonyrendszert lássunk meg, amely függ a többség-kisebbség dinamikától, történeti helyzetektõl és hasonlóktól.

A másik horizonttágító mozzanat az új könyvben az, hogy az új könyv nagyvonalúan kezeli a határátlépések mozzanatát, azt, hogy ki számítható erdélyi magyar írónak egyáltalán: Bartis Attila, Dragomán György, Szabó T. Anna erdélyi magyar írónak számít-e például. Azzal a gesztussal, hogy Kántor Lajos beiktatja a könyvbe ezeket a szerzõket, azt gondolom, leteszi a voksát amellett, hogy kezeljük minél tágabban az erdélyi irodalom vonatkozási körét.

Látható ugyanakkor a kötetben, hogy mûfaji értelemben is horizonttágító: nem csak kimondottan szépirodalmi teljesítményeket vonnak be a szerzõk az erdélyi magyar irodalom relevanciakörébe, hanem az esszét, publicisztikát, akár szerkesztõi teljesítményt is, ami ráadásul olykor kifejezetten magyarországi irodalomtörténészé-szerkesztõé, mint amilyen az Ilia Mihályé. Ez elgondolkodtat tehát arról, hogy álljunk-e meg a szûk értelemben vett szépirodalomnál, amikor errõl az egész komplexumról beszélünk, vagy a téma szempontjából kiemelt jelentõségû a kontextusok, hálózatok szerepe is.

A könyv szerkezetérõl még sokan beszélnek majd valószínûleg, azt emelném ki ezzel kapcsolatban, hogy a fejezetek jól strukturáltan követik egymást: fogalomtisztázó, általános megközelítéssel kezdõdik, aztán azzal, hogy az elsõ Kántor–Láng szemléletéhez képest vannak-e változások a szerzõk elgondolásaiban, utána jön egy kronológiai fejezetbeosztás, a két világháború közt induló, és a közelmúltig eljutó szerkezet. Utána következnek az általam horizonttágítónak nevezett részek a határon túliságról, a helyekhez/lakhelyekhez való viszonyulásról és egyéb, akár szubjektív mozzanatokról: akár olyan jelenségekrõl is tehát, amelyek bizonyos szempontból „atipikusak”, a szerzõk mégis fontosnak ítélik õket.

Az elsõ Kántor–Láng nemzedéki szemléletét általában az elsõ Forrás-nemzedékével szoktuk azonosítani. Fontos azonban kiemelni, és ezt Láng Gusztáv is megteszi a könyvben, hogy van egy nüansz: szerinte a Kántor Lajos nemzedéke és a sajátja valójában két külön nemzedék. Láng Gusztáv évfolyamtársai az egyetemen, illetve azok, akik õt pályakezdése idején körülveszik, Kányádi Sándor, Szabó Gyula, Páskándi Géza. Láng utólag azt a címkét találta meg ennek a társaságnak a jellemzésére, hogy „az erkölcsi ellenzék nemzedéke”. Tudjuk, hogy Páskándi Géza politikai okokból utóbb börtönbüntetést szenvedett, hogy Kányádi Sándor második verseskötetét bezúzták, hogy Szabó Gyula Gondos atyafiság címû regényfolyamát az egyes kötetek megjelenésével egyidõben egyre élesebb politikai szempontú támadások érték. Vannak alapjai nyilván ennek az értékelésnek, Láng olyan értelemben használta a szókapcsolatot, hogy nem egy politikai másként gondolkodás, hanem egy õszintébb, tisztább, erkölcsösebb megközelítését szerették volna az ötvenes évek elején annak, ami az irodalomban akkoriban nagyon nem úgy történt.

Az elsõ Forrás-nemzedék fogalma valószínûleg konszenzuálisabb, irodalomtörténetileg is rögzítettebb, az ide sorolt szerzõk személye (Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Hervay Gizella, Jancsik Pál, Szilágyi István, Pusztai János) is ismert, ennek a terminusnak az irodalomtörténeti relevanciáját tehát most nem részletezném.

Néhány olyan elemét emelném ki a könyvnek a továbbiakban, amelyeket valóban fontosnak tartok. A két világháború közti szakasszal kezdeném. Itt eleve az újdonság erejével kell hatnia az anyagnak az elõzõ Kántor–Lánghoz képest, hiszen az egy másik idõszakról szólt. Nem egy szisztematikus áttekintésrõl van szó itt sem, de van néhány igencsak sikerült, portrészerû pályakép ebbõl az idõszakból – mindenképpen kiemelném Kántor Lajos szövegei közül a Karácsony Benõrõl és Ligeti Ernõrõl szólókat. Láng Gusztávnak a Dsida-szövege is természetesen a legsúlyosabb szövegrészek közé tartozik. Érzõdik az is, hogy mindkét szerzõ számára fontosak például Kuncz Aladár, vagy Reményik Sándor, utóbbi egy életmûvét árnyalataiban is értelmezõ portrét kap. Kezdhetnénk neveket sorolni, hogy ki mindenkirõl szerepelhetne még hasonló terjedelmû és minõségû portré, de egyetérthetünk abban, hogy ennek a könyvnek nem az a célja, hogy a teljességet ragadja meg. Bánffy Miklósról például egy viszonylag rövid szöveg szerepel, fõleg a románság megjelenése kapcsán, a trilógiában – õ biztosan megért volna egy terjedelmesebb tárgyalást. Emeljük ki még Jékely Zoltán nevét – szerencsés, hogy õ is fõbb szerepet kap a könyvben, hiszen az õ neve is ugyanazt a horizonttágítást jelöli, amelyik a határokon keresztül történõ ide-oda mozgást nagyvonalúan és természetesen kezeli: fontos és jó dolog, hogy a Száz év kaland hagyományszemlélete kellõképpen nyitott arra, hogy az ehhez hasonló, áttelepülésekkel, költözésekkel átszõtt történeteket is integrálni tudja. Jékely mellett hasonló sorba illeszkedik Ignácz Rózsa, Benedek Marcell, Kolozsvári Grandpierre Emil, késõbbrõl Kolozsvári Papp László. A logika mindegyikük esetében ugyanaz: érezzük a sajátunknak az õ munkáikat is, hiszen ezáltal nem kerülnek ki ugyanezek az életmûvek más lehetséges vonatkozási rendszerekbõl, irodalmi szövegkorpuszokból sem. Számomra ez rendkívül rokonszenves vonása a könyvnek.

Van egy vitatkozós része is a kötetnek: fõleg Kántor Lajos vitázik Schein Gáborral, Gintli Tiborral, Grendel Lajossal, Szegedy-Maszák Mihállyal, kicsit Pomogáts Bélával is. Ez az a fejezet, ahol irodalomtörténeti munkákat tekint át Kántor Lajos, jellemzõen azt lajstromozza, hogy ki mindenki hiányzik ezekbõl a könyvekbõl; jogosabbak nyilván azok az észrevételek, amelyek az egyes erdélyi szerzõk konkrét jellemzéseiben tapasztalható felületességeket érintik. Ezek az észrevételek kirajzolják azokat a hangsúlyokat, azt az értékrendet, amely felõl magát az új Kántor–Lángot olvasnunk kell. Nyilván hasonló észrevételeket az épp elemzett munkával kapcsolatban is tehetünk, strukturális értelemben például elgondolkodtató számomra az, amit a mai rendezvényünk egyik résztvevõje a szünetben a tartalomjegyzéket átlapozva tett, elõször találkozva a könyvvel: „az erdélyi magyar férfiirodalom története plusz Hervay Gizella”. Ebben van valami, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az erdélyi irodalom száz évének fejleményeirõl kíván szólni a könyv – Berde Mária, Balla Zsófia, László Noémi és mások egyaránt szerepelhetnének például hangsúlyosabban ebben az összefoglalóban. A magam részérõl ennek a strukturális hiánynak a jelzésével ezt a típusú kritikát ugyanakkor le is zárnám itt, hiszen nyilvánvaló számomra, hogy a kötetet mûfajánál fogva nem a teljesség igényével kell olvasnunk.

A nemzedékiség kérdését emelném még ki. Az elsõ Kántor–Láng szükségszerûen leállt a második Forrás-nemzedék hatvanas évekbeli jelentkezésének méltatásánál, nem követhette tovább a hetvenes évek irodalmi fejleményeit. Nem volt benne reflexió a harmadik Forrás-nemzedék indulására, nem lehetett benne a Kovács András Ferencék, Egyed Emeséék pályakezdésének és kiteljesedõ életmûvének jellemzése. Felmerül tehát a kérdés, hogy mi a mondanivalója a szerzõpárosnak az 1970-nel kezdõdõ, közel ötvenéves idõszakról. Úgy látom, mindketten nagyon jól átlátják azt, ami a rendszerváltásig történik ebben az irodalomban, bár Láng Gusztáv egyszer egy interjújában beszélt arról, hogy a legfiatalabb szerzõ, akirõl õ írt, és biztonságban érezte magát kritikai autoritásként és a kontextus átlátásában, az Szõcs Géza volt, nála fiatalabbakról a kritika mûfajában már nem szívesen írt véleményt. A rendszerváltás után indult pályákról már viszonylag kevés anyagot tartalmaz a kötet, ezek is általában rövid, gyakran alkalmi szövegek. Annak személyesen is tanúja voltam, hiszen beszélgettünk is errõl a szerkesztõségben, hogy Kántor Lajos, amikor már zajlottak ennek a kötetnek az elõkészületei, tudatosan törekedett arra, hogy azokról a szerzõkrõl, akiknek a munkáit kihagyhatatlannak gondolta egy hasonló vállalkozásból, kifejezetten ennek a kötetnek a távlatában írjon rövid jellemzéseket – közéjük tartozott egyébként Dragomán vagy Bartis is, tehát magához az erdélyiség-koncepció erõsítéséhez szükséges szerzõk is, nem csupán valamiféle általános esztétikai érvényességre figyelt ezeknek a szövegeknek a kigondolásakor.

Nyilván az értékhangsúlyokat átrajzolhatná még a könyvben egy másik hiányzó szövegkorpusz: azok az értekezõ munkák, amelyeket Kántor Lajos például monografikus méretben készített el Szabédi László, Reményik Sándor, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár vagy akár Csiki László munkáiról, vagy mindaz, amit Láng Gusztáv Dsidáról, Páskándiról összességében írt. A Száz év kaland impozáns és terjedelmes könyv, de mégsem férhetett el benne minden. Ehhez kapcsolódott ugyanakkor számomra az egyik meglepetés is a könyvet olvasva (elõadásom elején említettem, hogy kevés ilyen ért): hogy Lászlóffy Aladárról például ezúttal csak Láng Gusztávtól olvashatunk írást, kettõt is – míg Kántornak a róla szóló írásai ebbõl a kötetbõl teljesen kimaradtak.

Még két dologra lesz idõm röviden kitérni: 1. Azt gondolom, hogy noha fontosak a részletek is egy-egy szerzõ értelmezését tekintve ebben a könyvben, a Száz év kaland igazi tézise a szerkezetbõl olvasható ki. Minden találó rész-értelmezés mellett is ez hordozza ugyanis azt a tágító perspektívát, amelyrõl már beszéltem. Az, ahogyan hálózatosítja az irodalomtörténetet, Ilia Mihály, Cs. Szabó László, Dragomán, Bartis,

Poszler György és mások bevonásával. 2. Talán a szerzõk maguk sem gondoltak arra az összevethetõségre saját korábbi könyvükkel, amit zárásképpen felemlítenék. Ez azzal kapcsolatos, hogy milyen helyzetben volt Kántor Lajos és Láng Gusztáv az elsõ közös kötetük megírásakor. 1970-ben õk harmincegynéhány éves kritikusként-irodalomtörténészként huszonöt év irodalomtörténetét írták meg, saját közelmúltjuknak a jelenig tartó történetét. Nyilván ez önmagában is igen nehéz feladat és kihívás, a jelenrõl irodalomtörténeti relevanciával írni – nekik sikerült ezt a feladatot magas színvonalon, máig ható módon megoldani. Errõl nekem viszont az jutott eszembe, hogy a rendszerváltás óta az új Kántor–Láng megírásáig hasonló idõmennyiség, huszonhét-huszonnyolc év telt el. Hasonló az idõtartam az elsõ Kántor–Lángban elemzett korszakéhoz, és a kezdõpontját ugyancsak éles politikai változás jelöli, ahogy az elsõ Kántor–Lángét is. Ebbõl számomra az következik, hogy amennyiben valamely, az elsõ Kántor–Lánghoz mérhetõ munkát szeretnénk megírni, azt a mércét megugorva, amit nekik 1970-ben sikerült megugrani, akkor a rendszerváltás

óta eltelt idõszak irodalomtörténetét kellene lassan megvitatnunk és megírnunk – egyébként épp ez az az idõszak, amelynek összefoglalásával kapcsolatban a leginkább hiányérzeteink lehetnek az új könyvüket olvasva. Ha ezt a munkát olyan színvonalon tudnánk megírni, ahogy akkor, 1970-ben õk megtették, akkor elmondhatnánk, hogy valamit mi is letettünk az asztalra. Javasolom, hogy valamely jövõbeli szárhegyi írótalálkozó témájaként vegyük figyelembe e korszak feldolgozásának lehetõségeit.

 

BOGDÁN LÁSZLÓ:

A KÜLVÁROSI HAJÓS (JEGYZETEK SÜTÕ ISTVÁNRÓL)

 

1. „…aki szólni tanult, az szóljon…”

Sütõ István 1987. január végén, harmincnyolc éves korában halt meg a vonaton, élete színhelyei között, útban Marosvásárhelyrõl Sepsiszentgyörgyre. Ezt – noha jelképes és túlmutat önmagán – nem õ rendezte. Emlékezetemben – hosszú esztendõkig egymás mellett élhettünk, életünk tanúiként – még él, utolsó itteni lakása nagyszobájában áll az erkélyajtónak dõlve, május van, a nyitott ajtón át befúj a szél, lapozgatja az asztalra hányt kéziratlapokat. Tölt nekem egy pohárba bort és ásványvizet – hosszúlépést! –, magának nem, éppen nem iszik, aztán kissé dünnyögve olvasni kezdi a versét: „a zöld király kártyában szõke férfi / hadd látom én az életben mire ment / forgatta-e szerencse kénye kedve / ott lenn a mélyben s volt-e odafent”.

Azt sajnos láthattuk, az életben mire is ment a zöld király – azaz az élet mire jutott vele! –, most vizsgáljuk meg élete és költészete elfogult tanújaként versei irányulásait. Jó alkalom erre a Székely Könyvtárban Lövétei Lázár László kitûnõ válogatásában megjelent válogatott verseskönyve, amely fõként utolsó könyvére alapoz, noha válogat az Arcfogyatkozásból (1981) és a Nagy családi albumból (983) is! Posztumusz mûként, a Mózes Attila bevezetõjével megjelenõ harmadik verseskönyvét, az én, Dánielt (1987) még õ állíthatta össze, s ha volt is egy látens, verseit végigborzoló, gondosan titkolt és leplezett halálvágya, nyugodtan, a torzítás legcsekélyebb szándéka nélkül írhatom le: nem készült a halálra. Vagy nem tudatosan készült? Önpusztító életformájának is van oka és magyarázata, mint mindennek a földön, de úgy vélem, érdekesebb lesz itt és most annak utánanyomozni, hogy mire is jutott az önmagával folytatott, eleve kilátástalan küzdelemben. Az én, Dániel címû könyv versei e harc áldatlan és meglepõen közvetlen dokumentumai! Áldatlanok, ha az élete felõl nézzük. De hát mindez már visszavonhatatlanul költészet, s õszintén elcsodálkozhatunk a közvetlensége mértékén.

Mindig is izgatta õt önmaga rejtélye, megpróbált maga után nyomozni élete megadatott díszletei között, olyan hévvel és kitartással, ahogy addig legbensõbb pátriáját, a külvárost szólította versbe, vagy szülei, családja történetét írta a Nagy családi album sûrû, a múlt századvégtõl, a millennium görögtüzeitõl a hetvenes évekig indázó, paradigmatikus sors képleteibe. Saját történetéhez akart eljutni, úgy érezte, két elõzõ

könyvében kidolgozott egy technikát (szaggatottság, a montázselv tudatos és bátor alkalmazása, pontos, tömbszerû versbeszéd) – minden megvolt tehát, minden összejött ahhoz, hogy bejelenthesse saját kizsaroltnak és nevetségesnek, szánalmasnak tartott, zátonyra futott életének versbe foglalását. Mindez rejtélyekkel kezdõdik: „de miért neveznek dánielnek ha istvánnak kereszteltek / (titokban)”, s a rejtélyek szaporodnak, önkínzó szenvedéllyel termelve újra önmagukat.

én, Dániel – kezdte, s le akart volna számolni végre már saját legendáival is, ha a külvárosiakkal és a családiakkal, úgy érezte, megküzdött. Feltehetõleg ez volt a legnehezebb harcai közül. Döntsék el mások, mennyire sikerült, itt nem mernék ítélkezni. Az bizonyos, hogy versei harminc esztendõ után sem halványultak el. Kihívóan izgalmasak. Az igazi költõ, annyit még el lehet mondani minden ellenkezõ hiedelemmel, sõt híreszteléssel ellentétben, világosan látja önmagát (is), s ezért elégedetlen. Azután írni kezd, a képbe mások is beleesnek, öntudatlanul is, „véletlenül” is, hiszen semmi sem létezik csupán egymaga, s õ mi mást tehetne, ha egyszer magával szemben könyörtelen, miért lenne másokkal szemben könyörületes? Csakhogy a világ – noha költõjétõl valósággal elvárja az önostorozást – nem kér az ostorból.

Sütõ István rövidre zárt életében sebeket kapott és osztott.

De mindez túlvezet a költészeten.

Sütõ István különben is mindig magáról szeretett volna szólni, már az Arcfogyatkozás alaposan megkésett – késleltetett? – verseiben is, a Nagy családi albumban is. A zöld király, kártyában szõke férfi alakja és sorsa átdereng a verseken. Esti szél fúj, vagy délutáni nap süt egy barokk templom elõtt, ott lavíroz elõttünk az erdélyi tengeren, Kolozsvár–Marosvásárhely–Sepsiszentgyörgy Bermuda-háromszögében a külvárosi hajó, Sütõ István pedig ott ül mindenkori szobájában, élete fogyatkozó kellékei között, szemben írógépével vagy egy vakítón figyelmeztetõ fehér papírlappal, s megpróbálja versbe fogalmazni csonkult élete tanulságait, azt, hogy „ugyan még mit remél”.

Csakhogy errõl – pontosan errõl, ami a legfontosabb az egészben, ami költészete legbensõbb lényege – egyelõre nehezen tud szólni. Sütõt egész életében látomásosan és nyomasztóan izgatta Cristopher Marlowe, a tragikus sorsú angol reneszánsz drámaíró alakja, akit harminckét éves korában szúrtak szemen, állítólag egy kocsmai verekedés alkalmával. Azt tervezte, hogy a Psychét író Weöres vagy a Horace Cockeryt író Méliusz mintájára megpróbálja kifordítani, mint egy kesztyût, a nagy angol elõd életét, s beöltözve a maszkba az Erzsébetkori „mozi” zsúfolt és színpompás világában próbálja érintkeztetni, felszikráztatni a két sors hasonlóságait. Az õ élete és a Timur Lenkrõl szóló verses dráma szerzõjéé így egymásba simul, de mert ez „teljesen” nem lehetséges, pontosan a különbözõségek mondják el a legtisztábban, ki is volt õ. A két sors állandóan átjátszana egymásba, egymást magyarázná, de le is leplezhetné. Valahogy így képzelte. Egy este izgatottan jött át, s felolvasta a verset! Elemi erejû nagy vers volt, sajnos, nem kértem el a másodpéldányt, s a hosszú ciklus nincs a könyvben, valószínûleg elveszett. Csak utalások maradtak a Nagy családi album emlékezetes nyitó-versében, A nyolcvanas nyárban írja: „…angol terrára / úsznak az álmos csónakok víz alatt ott is van mormolod / akkor jelenik meg marlowe részeg álmaidban s hogy / hasonlít / majd? talán? / sorsod az övére”.

De élete váltakozó helyszíneinek mindenkori szobájában épp fújt az esti szél, a külváros szólalt, s a költõ a Nagy családi album komor világába merült el. Regényekbe való epikus anyagot zsúfolván versbe! (Versbe, hangsúlyozom, olyanba, amely újabb kori költészetünk egyik – s ez idáig méltatlanul keveset elemzett – kiemelkedõ teljesítménye.) Hogy most az én, Dánielben mindenféle tervezett maszk és álarc és elõzetes szándék, hátsó gondolat és komplikáció nélkül mondhassa, csak úgy, maga elé: „bennem olyan szép és régi az a szándék / teáskannának vagy csak tányérnak lenni / messzi idegenbõl érkezett ajándék / s tudnék a kezétõl bár fölmelegedni / már bevallom lassan az is nagy ajándék / hogy fölmérem végül semmire se vittem”.

Miközben saját arcán „dolgozik”! A Levelet Évának ciklus minden bizonnyal leggyönyörûbb versében (Százharmincnégy. elégia) világosan – ha lehet, az elõbbi vallomásnál is közvetlenebbül és világosabban – beszél: „vagyok az évekig / idegen zárt arcú kõház / elõtt õgyelgõ koldus pedig / hányszor hittem õ az õ / és nyílt a ház nyíltak szobák / sötétben alagúton át / ki jön felém már egyremegy / hiszen egy van egyetlenegy”… Amikor ez a vers megjelent – ha emlékezetem nem csal, az Ifjúmunkás egyik decemberi számában –, a költõ még élt! Most „sápadtan derengõ emlék” sokunknak a sorsa és ellobbanó élete, épp ezért megdöbbentõ, hogy milyen világosan mérte be önmagát, szinte pedánsan lucidus kíváncsisággal: „szabad csak úgy lehetsz / ha megvárod azt ami régóta vár reád / csak a képzelt rossz szenvedélyes / csak a képzelt jó unalmas-illedelmes / hiszen nem veszhet el a könnyek gyermeke / fényében föl nem ragyoghatna végül / önnön gyöngyeként a fájdalom.”

Hát felragyogott.

És Sütõnek volt ereje megteremteni ehhez az újabb szerephez – én, Dániel – az újabb legendákat! S a legendákhoz is a kereteket, a Dániel ifjúsága ciklus egymásba indázó verseiben! Ugyanazzal a szaggatott, mindent kimondani akaró, a képzelet rémeit lebíró, majd újra életre hívó lélegzetvétellel, mint a Nagy családi album vallomásaiban! A költõ visszatalált pár éves önmagáéhoz, és ami még fontosabb: hangvételéhez: „mert a rettegés nevet rajtam és a jövõben terem / a pusztaságban én pedig nem tudok a Semmivel semmire / rámutatni a jelennek háttal állok arccal a jövõnek és / sírok szüntelen mert a rettegés ott nevet rajtam a jövõben / és virágzik mint a sivatagi rózsa aki szólni tanult az / szóljon bármilyen sorsa van”!

És Sütõ István szólt.

Hangját még mindig hallom abból a régi szobából, ahogy az erkélyajtó mellett állva, kissé énekelve mondja a (költészetében) foglaló versét, a Zöld királyt: „mert száll a hinta örökké körbe körbe / lassan már az sem szólal hittel aki érti / az ablaknál míg merül az alkonyatba / a zöld király kártyában szõke férfi”.

Sütõ István földi botorkálása 1987 januárjában véget ért, mindörökre lemerült az alkonyatba. De maga helyett itt maradtak versei, amelyekrõl John Milton éjszakája címû megdöbbentõ vallomásában írta: „ismét sajog hogy életem felén / tankok vonulnak éjjel arcomon / a tipró zajban amíg mormolom / e verset amely szelíden száll felém / / e verset amely szelíden száll felém / oly messzirõl hogy nem is tudhatom…” A vers most már felénk száll, s rajtunk is áll, mennyire közelíthet meg.

 

2. A megbilincselt költõ

 

1973. november 6-án éjszaka fél egy körül hosszú, meg-megszakadó csöngetés vert fel elsõ álmomból. Valamelyik haver, motyogtam, szintén felriadó szerelmemnek, és kitámolyogtam ajtót nyitni. Küldd el, szólt õ még utánam, s nem gyújtott villanyt. Az ajtóban középkorú, pocakos milicista állott.

– Tovarãºul Bogdán? – kérdezte. Biccentettem.

– Öltözzön – kacsintott –, velünk jön!

Nem értettem semmit.

– Hogy én? – húztam az idõt. – Miért?

– A kapitány elvtárs hívatja – magyarázta a hekus békülékenyebben, s újra kacsintott.

– Ha reggelig nem jönnék vissza... – szóltam, fogam közt szûrve a szót, közben magához térõ és fürdõköpenyben az ajtó között didergõ elképedt szerelmemnek –, hívd fel Sanyi bácsit.

A milicista érthetett magyarul, mert elnevette magát.

– Nem tudja, miért hívatja a kapitány elvtárs, ugye? – kérdezte már a kocsiban, és gyorsított. Elkerültünk néhány tántorgó részeget.

– Nem – ismertem be.

Kuncogott.

– Majd meglátja, hamarosan meglátja…

Hát megláttam. Egy homályos folyosón mentünk végig. Benyitott egy terembe. Az éles fényben káprázott a szemem, ezért csak másodpercek múlva ismertem meg Danit. Ramatyul nézett ki, haja szemébe lógott, dzsekije elhasadt a vállán, szája körül alvadt vércsík, a keze – a jobb keze, amelyikkel ír, gondoltam azonnal rosszkedvûen –, a korláthoz volt bilincselve.

– Ismeri? – kérdezte a milicista.

A kelleténél gyorsabban bólintottam.

– A barátom.

– Ez a szerencséje – jelent meg a kapitány, akit rendõrségi tudósító koromból ismertem. – Ha nem magára hivatkozik, el is ítélhettem volna, gyorsított eljárással.

– Miért? Mit csinált?

– Azt majd elmondja õ – legyintett a kapitány. – Jót áll érte, hazaviszi?

Bólintottam. Õ szemével utasította az õrmestert, szabadítsa meg Danit bilincseitõl.

Elköszöntünk. Amikor karon fogtam, támolygott! Éreztem, hogy reszket.

– Várjanak! – szólt utánunk a pocakos zsaru.

Megfordultunk. A döbbenet – talán a félelem? – kiülhetett az arcunkra, mert elnevette magát. – Ahogy elhoztuk, úgy is visszük haza – nevetgélt –, nehogy még a kicsi elvtársnõ felhívja Dali elvtársat. Kár lenne ilyesmiért felébreszteni.

A kocsiban Dani már jól hallhatóan vacogott. Megköszöntem a fuvart, kezet ráztam a zsernyákkal. Dani közben a falhoz támaszkodva állt, s amikor a járõrkocsi elporzott, ellenségesen kérdezte: – Most elégedett vagy, baszd meg? Legyek hálás?

– Tõlem – fordultam el s megindultam fölfelé a sötét lépcsõházban. Hallottam a maszogást, hûségesen caplatott utánam.

– Bátyám... – kérdezte az ajtó elõtt, akkor fedeztem fel, hogy már halottsápadt –, valami mókusvíz… izé, nyakolaj… valami lesz?

Bementünk. Szerelmem az ágy szélén üldögélt, felöltözve, a telefont fixírozta. A lakás ki volt világítva.

– Hát ti? – kérdezte. Bontott üveg rumot nyomtam a reszketõ Dani kezébe, meghúzta, krákogott, ismét meghúzta, s miközben szerelmem egy vizes zsebkendõvel igyekezett letörülgetni a vércsíkokat az arcáról, minden átmenet nélkül kezdett el röhögni. – Ha tudnátok, milyeneket mázoltam be ezeknek a hülyéknek – már fuldoklott, s a kezét tapogatta.

– Hányadika van ma? – kérdezte a szerelmem.

– Már november 7. – mondtam. – Sátoros ünnep.

Amire mi is elkezdtünk felszabadultan nevetni, egymás kezébõl tépve ki a rumosüveget. Dani már sírt. Hogy õ milyen egy állat… Nem részletezte, többet nem szólt akkor éjjel. Tulajdonképpen a pontos dátumra is a sátoros ünnep miatt emlékszem. Addig is jóban voltunk, olyan meghitten tudtunk bakalódni, mintha óvodás korunk óta ismertük volna egymást, de barátok azután lettünk. Sok minden történt, persze, nemsokára, a teljes mélyponton egy csomó könyvemet is eladtam neki. Õ akkor szolid kispolgári életet imitált, állás – kultúraktivista lett átmenetileg! –, fogorvos feleség, lakás, heti lottószelvény, napközi a gyereknek. Könyveket is kezdett gyûjteni, sõt, még exlibrist is csináltatott. Szép piros ex libriseket. Rá tíz évre, amikor õ

kerül – egy boksz-kifejezést ide lopva – a padlóra, visszavásároltam tõle egykori könyveimet. A rózsaszín Németh László-sorozatot, Babits-, Rákos Sándor-, Füst Milán-, Vas István-, Kosztolányi-köteteket etc. Hol volt már akkor a szolid polgári életvitel?! Széthulló díszletei akkor már-már maguk alá temették a költõt. A hetvenes évek elején, izzadva, nagy igyekezettel „kiépített” kispolgári miliõ káprázatként foszlott szerte, s Dani örökké összerezzenõben, fogcsikorgatóan éldegélt a nyugtatók félholdjai alatt, a hallgatás és kihallgatás erdélyi nemzetköziségében.

Persze absztinenciái se tartottak soha túl sokáig, amire kialakulhatott volna valami, „jött a kegyetlen alkohol”, hogy ismét õt idézzem, mégiscsak õ ismerte a legjobban saját magát, „és összetört mindent”. Ha az õ szétszóródó könyvtárát is megjárt könyveimet nézem, mindig minuciózus pontossággal vizsgálom meg az utolsó oldalra gondosan beragasztott, kicsi, piros exlibriseket.

Persze, a versek mindezeken túl vannak, de végsõ soron, a versei mélyén fortyogó, ki-kirobbanó elégedetlenség, sértettség, harag is ugyanazt jelzi, mint ezek a puszta létükkel, hivalkodó formáikkal büszkélkedõ vörös exlibrisek. Valami felé törekszünk, elérjük, már nem lesz fontos, hullámhegyek, hullámvölgyek követik egymást a maguk monoton eufóriáival, s amikor már azt hihetnénk, most is megúsztuk, s fogadkozni kezdünk – magunk magunknak –, hogy soha többé, jön az utolsó alattomos hullám és szívgödrön talál.

Egyszer a tengerparton a hullámokat nézegetve, amint önfeledten nõttek egymásból, hogy felmagasodjanak, majd habozva összetörjenek, afféle költõi versenyre invitált. Két soromra emlékszem: „de mi hittük,hogy sorsunk nem hullámmódra végzi / hittük, hogy lesz még Isten ki szavunkat megérti…”

Persze õ sem volt istenhívõ.

Mindketten szívesen idéztük egyik mesterünk idevágó versezetét: „Isten / nekem õ stílus forma / mintha a Nílus folyna / egyébként nincsen!...” De ez csak bonyolította, máig bonyolítja s valószínûleg még beláthatatlan ideig bonyolítani is fogja labilis helyzetünket. Hiszen a mélybõl jöttünk, a mélybõl!...

S õ már harmincegy esztendeje visszahullott oda. A zöld király, kártyában, szõke férfi… Nem folytatom, jól látható, az életben mire ment. Mindennek persze van valami borzongató tanulsága is, de mielõtt kimondanám, befejezem. Régóta készülök utána, remélem, megvár. Már azt hiszem, nem kell túl sokáig várakoznia… Agyõ!... Agyõ!...

(Elhangzott a szárhegyi írótáborban Kántor Lajos – Láng Gusztáv Száz év kaland címû könyvének vitáján. Igen, száz éve keressük magunkat, igazán nem tudom, mi is lenne, ha végre megtalálnánk! Én nem az elegyes

gyûjtemény vélt vagy valós hibáiról és értékeirõl szólottam, ezt megtették mások, hanem rendhagyó módon a nagy hiányzók egyikérõl, Sütõ Istvánról, akinek torzóban maradt életmûvét aktuálisabbnak érzem, mint megírásuk idején. – B. L.)

 

BORCSA JÁNOS:

GONDOLATOK AZ ÚJ KÁNTOR–LÁNGRÓL2

 

A véletlen mûve ugyan, mégis fontosságot tulajdonítok neki, éspedig annak a mozzanatnak, hogy az új Kántor–Láng3 elkészültérõl éppen a szerzõpár egyik tagjától, Kántor Lajostól szereztem tudomást 2017 áprilisában egy Kolozsváron tartott konferencia alkalmával. S ugyancsak tõle tudtam meg, no meg tapasztalhattam magam is egy rövid távon, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházától a Bulgakov kávéházba

menet, hogy a hosszú évtizedek során százhúszat verõ szív az õ esetében bizony-bizony akadozik már...

Várakozásom az új Kántor–Láng megjelenése elõtt tehát nagy volt, mint ahogy az elsõt is idejében igyekezett beszerezni az egykori érettségire készülõ középiskolás diák, s forgatta is nagy érdeklõdéssel már 1971–72-ben, mintegy párhuzamosan a „Spenóttal”, amely a klasszikus magyar irodalom történetébe vezetett be, elõbbi pedig a kortárs romániai magyar irodalomba, amelynek egy-egy alkotóját, jelesen Kányádi Sándort már Kézdivásárhelyt, iskolai író-olvasó találkozó keretében személyesen is megismerhette...

Ezzel a várakozó alapállással magyaráznám, hogy az új Kántor–Lángról igyekezett a kritikus mielõbb rövid, figyelemfelkeltõ írást, majd egy szabálytalan könyvismertetõt írni, amelyekben ugyanakkor sikerült talán egy-két kérdést is felvetnie...

A példátlan kritikai visszhangot kiváltó elsõ Kántor–Lángot4 nemcsak értékítéletei miatt vitatták, de a választott tárgyalásmódot, módszert és mûfajt is kikezdték. Módszertani szempontból például az volt talán a legsúlyosabb kifogás, hogy „nem a dialektikus és történelmi materializmus alkalmazása jegyében születtek meg az egyes írókról, költõkrõl, irodalmi lapokról, kritikusokról és szerkesztõkrõl kialakított értékítéletek, hanem szubjektív túlzások, torzítások alapján” – írta a fiatal költõ, Szõcs Kálmán Ikernemzedék címû vitairatában. (Igaz Szó, 1972. 4. 604.) Tartalmi szempontból aztán számtalan kifogás hangzott el, az egyik általánosabb jellegû szerint „nem érvényesül könyvükben – irodalmunk törekvéseinek arányában – a nemzetiségi jelleg, nem hangsúlyozzák [a szerzõk] kellõképpen azokat az értékeket, melyek ezt az irodalmat a romániai magyarság nemzetiségi kultúrájának legfontosabb meghatározó tényezõjévé emelik” – fogalmazott Egy vitáról beszélve címû írásában Farkas Árpád. (I. h., 602.) Mondhatom, akár politikai következményei is lehettek volna ama módszertani „hiányosság” felrovásának, abban az idõben egy ilyen „bírálat” felért egy feljelentéssel, a másik, tartalmi „hiányosság” szóvátételét, hogy nem érvényesül úgymond a nemzetiségi jelleg, már nem is kívánom „lefordítani”, sem kommentálni... Csak arra emlékeztetnék, hogy

például az egyik irodalomtörténeti sarkkõnek tekinthetõ mû, az 1970- ben megjelent Anyám könnyû álmot ígér az 1971-ben kiadott irodalomtörténeti összefoglalóban a maga jelentõségének megfelelõen értékeltetik,

nemkülönben a Fától fáig szerzõje...

Az elhangzott személyes sértésekrõl, az olyanokról, amelyek például a rosszindulat határát súroló elfogultságot vagy kisszerûséget említenek, továbbá a szerzõket illetõ gúnyról nem is szólnék, ha Kántor Lajos nem tartotta volna fontosnak elmondani 2016-ban a Méliusz Józseffel kapcsolatos esetüket. Eszerint Méliusz többször emlegette, de levélben le ís írta, hogy õt a Kántor–Láng deréktól lefelé kinyírta, ám örül, hogy deréktól fölfelé elismerte. Az eset ezzel a visszajelzéssel nem ért véget, Kántor ugyanis hozzáteszi az új kötetben olvasható beszélgetésben, hogy tudtával éppen Méliusz volt az, aki könyvüket akadémiai díjra javasolta, amit a Román Akadémiától meg is kaptak 1974-ben. (36.,38.)

Azt gondolom, az új Kántor–Lánggal szemben is sokféle elvárás fogalmazódik majd meg, sokféle vélemény hangzik majd el, de a tárgyilagosság és elvszerûség határain belül tudnám ezeket elképzelni...

Kántor Lajosról az új, közös munka alapján is olyan kép alakítható ki, mint aki igen aktív résztvevõje volt majd’ hatvan évig az irodalmi életnek, ezzel is magyarázható, hogy irodalomtörténeti munkáiban is fontos „társításokat” tesz, írók, intézmények és életmûvek hálózatszerû kapcsolatát tárja fel, azaz alapos tájékozottságából adódóan az irodalom egy-egy metszetérõl széles horizontú képeket nyújt, Láng Gusztáv pedig úgy jelenik meg számomra, mint az író és a mû kimerítõ elemzésére és az irodalom egészébe való beillesztésére vállalkozó, értelmezéseiben az eszme- és stílustörténeti áramlatokat szem elõtt tartó írástudó. Azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, amit néhány évvel ezelõtt már leírtam, hogy tudniillik az õ jelképes „köpönyegébõl” bújt elõ a tegnapi s mai értelmezõ közösség igen nagy hányada, sõt a csoda mûvelõi közül is bizonyára sokan mondhatják el, hogy a Tanár úrnak szerepe volt alkotói pályájuk egy-egy szakaszában irodalomképük alakításában.

 

 

Az irodalom, a mûvészet nem napi eseményekhez, történésekhez igazodva követi a történelmi változásokat, így sokszor vagy megelõzi azokat, vagy nyomukban jár, azok következményeit és az egyes emberben, valamint a társadalomban kiváltott, illetve okozott rezdüléseket és traumákat mutatja fel. Mert, ugye, az írótól, a mûvésztõl sem idegen semmi, ami emberi...

Az utolsó száz év erdélyi magyar irodalma mint földrengésjelzõ mûszer három nagy történelmi fordulatot „érzékelhetett”, az 1918–20-as impériumváltást, az 1944–48-as, valamint az 1989–90-es rendszerváltozást. Tulajdonképpen ezekhez a fordulatokhoz igazodva alakult ki annak a vaskos irodalomtörténeti tanulmánygyûjteménynek a törzsanyaga, amely Száz év kaland címmel jelent meg a Kántor Lajos és Láng Gusztáv „szerzõi társulás” munkájaként.

Az elsõ világháborút követõ összeomlás és impériumváltás nyomán az elszakított területekrõl, így Erdélybõl is tömegesen menekültek a magyarok, 1919 és 1922 között számuk több százezerre rúgott, de a helyben maradottak többsége is az új történelmi helyzet kilátástalanságával szembesült. Reményik Sándor verse, az 1918 utolsó napjaiban írt Eredj, ha tudsz! címû örökítette meg a magyarságnak ezt a tragikus próbatételét: „Eredj, ha hittelen / Hiszed: a hontalanság odakünn / Nem keresûbb, mint idebenn. / Eredj, ha azt hiszed, / Hogy odakünn a világban nem ácsol / A lelkedbõl, ez érzõ, élõ fából / Az emlékezés új kereszteket.” De ugyancsak ebben a versben fogalmazódott meg a költõ szerepvállalása: „Még nem tudom: / Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, / De addig, varjú a száraz jegenyén: / Én itthon maradok.”

Azt mondhatjuk, azokban az években írók, értelmiségiek szólaltak meg – sõt tettek visszhangos gesztusokat, mint Benedek Elek, aki hatvanévesen hazatért Pestrõl, hogy itthon építkezzen a kultúra terén! –, akiket egy súlyos helyzetbe jutott nemzetrész gondjai mélyen foglalkoztattak. „A mi igazságunk: a mi erõnk. Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az elõrenézõknek. Álljanak elõ, ne szégyenkezzenek, ne aludjanak, ne duzzogjanak. Az Élet nem vár, az Élet rohan. Kiáltó szómmal ezt kiáltom! (...) Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való, mert az a mi igazi ellenségünk; a mi árulónk. Ezt kiáltom, és hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztába kiáltó szó csupán...” – így szólt Erdély magyarjaihoz 1921-ben Kós Károly.

S valóban, fokozatosan életre keltek a hõskornak tekinthetõ periódusban a kisebbségbe került erdélyi magyarság talpra állásával kapcsolatos elképzelések, politikai programok, szervezetek, intézmények, mûvek. Egy új korszak kezdõdött az erdélyi magyar kultúrában.

Kós Károly a második történelmi fordulat idején is hallatta szavát, határozottan hirdette, hogy ezúttal okos szóra van szükség. Cselekvésre ösztönzõ erdélyi magyar értelmiségiként gondolkozott a közélet, illetve magyar nemzeti közössége gyakorlati kérdéseirõl egy romjaiban álló világ közepette, de egy ígéretesnek tûnõ történelmi helyzetben, úgymond a nagy remények korában. Ezt az oldalát mutatja be Kántor Lajos a kolozsvári Világosságban 1944 és 48 között megjelent Kós-politikai publicisztika alapján.

A Benedek Marcell és Gaál Gábor ugyanezen periódusban játszott szerepének a felvázolását ugyancsak Kántor készítette el. (Érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy éppen a legutóbbi fordulat idején írta a két tanulmányt Kántor, az elõbbit 1990-ben, az utóbbit 1989-ben!) A korabeli kolozsvári nyilvánosságban, a sajtóban (Világosság, Utunk) és vitaüléseken megfogalmazott véleményeket szemlézve arra mutat rá a szerzõ, hogy „Gaál Gábortól eltérõen Benedek Marcell hangsúlyosan erdélyi programot fogalmaz, vagyis a kétféle – a társadalmi haladás vonalán álló és a nemzetiségi – kontinuitást összekapcsolja.” (251–252.) Benedek Marcell programadó írásában (Fiaim, csak énekeljetek! Világosság, 1946. április 1.) Kóssal egybehangzóan s mondhatni egy idõben összegezte álláspontját: „Az erdélyi szellemnek – az új szociális tartalommal megtelt régi, emberséges erdélyi szellemnek – meg kell szólalnia.” (252.) Tulajdonképpen azt mutatja be a szerzõ két szereplõjének egyetlen rövid pályaszakaszán keresztül, hogyan vált át az erdélyi magyar irodalmi élet a demokratikus elvekrõl és gyakorlatról a diktatórikusra. A tanulmány metaforikus címét idézve: szivárvány és dorong jellemezte ezt az idõszakot...

 

 

Az új munka tárgyát, mûfaját és jellegét illetõen különben az alcím igazít el (Erdély magyar irodalmáról, 1918–2017), s valóban a két szerzõ saját régi és új irodalmi tanulmányaiból, esszéibõl, jegyzeteibõl, a publicisztikai és irodalomtörténeti szempontokat „elegyítõ” írásaiból összeállított kötet, vagyis az új Kántor–Láng a kisebbségbe került erdélyi magyarság száz évérõl kíván egy sajátos képet nyújtani. Persze nem olyat, amely a sajátjukhoz, az egykori rendszerezõ munkájukhoz vagy Pomogáts Béla legújabb, hat részre tagolt, háromkötetes irodalomtörténetéhez mérhetõ (Pomogáts Béla: Magyar irodalom Erdélyben. Csíkszereda, 2008–2010), viszont kihívó könyv ez is, akárcsak elõzõ, abban az idõben példátlanul nagy visszhangot keltett közös munkájuk.

A Kántor–Lángként emlegetett munka tette nyilvánvalóvá ugyanis a második világháború utáni romániai magyar irodalomban végbement számottevõ értékrendváltozást, Kányádi, Szabó Gyula, Bálint Tibor, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos és mások jelentõségét tudatosította. A szerzõk ugyanis nem külsõ, például irodalompolitikai szempontokat, hanem belsõ erõvonalakat, fejlõdési irányokat tekintetbe véve tárgyalták az irodalmat, ellentétben a korábbi évtizedben folytatott irodalomértelmezés (?!) gyakorlatával, amikor is a dogmatikus irodalompolitika nyomására a sematikus irodalom dominált, mégpedig a legmagasabb hõfokon(!), s az így „termelt” írások közül jelölték ki a „csúcsokat”...

Az új munka kihívó voltát jelenti az a gesztus is, hogy a két szerzõ többnyire már lapokban és folyóiratokban, illetve saját könyveikben közölt írásaiból válogatva állította össze az új kötetet. Tulajdonképpen jó félszázad termésébõl válogatták a Száz év kalandot kitevõ írásokat, a legkorábbi 1966-ból származik, a legújabb 2017-bõl, így pedig az irodalomvizsgálatban követett egységes elv és módszertan érvényesítését eleve értelmetlen lenne számon kérni, inkább a szerzõk egymáshoz közel álló szemléletbeli elveit és értékrendjét érdemes hangsúlyozni, esetleg az e téren történt „elmozdulásokat”, korrekciókat...

Ezúttal egyetlen ilyen „elmozdulást” emelnék ki, amely éppenséggel a mai, élõ irodalomra vonatkozik, éspedig azt, amely Farkas Árpád szépírói munkásságának megítélésében észlelhetõ. Bevallottan mindkét szerzõ egy-egy, a második Forrás-nemzedéknél korábbi generáció elkötelezettje, tehát ezek indulásánál, illetve ezek szépírói teljesítménye elismertetésében játszott döntõ szerepet; a Kányádi, Páskándi, Bálint Tibor nevével fémjelezhetõében Láng volt – ahogy emlegetni szokta – a szálláscsináló, a Lászlóffyék, Szilágyi Domokosék esetében Kántor tekintette magát a nemzedék kritikusának. Láng egy alkalommal azt is megvallotta, hogy õ „idegenkedõ vonzalommal” nyúl Farkasék lírájához (Vö. Igaz Szó, 1969. 5. 745.), ennek dacára Király László elbeszélõi és költõi mûvei egyaránt komoly elemzést és méltatást kapnak ebben a munkában Láng Gusztáv részérõl, míg a költõ Farkas Árpádról csupán publicisztikai írásokat tartalmazó kötete (Asszonyidõ, 1983) okán olvashatunk méltatást, holott ennek szerzõje, Kántor Lajos a fiatal költõt indulásától kezdve nagyra értékelte – elsõ kötetét például úgy emlegette, mint amely „kiemelkedett a Forrás-kötetek átlagából” (Utunk, 1971. december 24.) –, de sem az elsõ két kötetérõl írt kritikáit, sem a komoly fenntartásokat megfogalmazó késõbbi bírálatát (Volnánk csak jámbor hegedõsök? Utunk, 1979. október 26.) ebbe a gyûjteménybe nem válogatta be...

Aztán határozottságot érzek a Száz év kaland esetében, amint például a szerzõk felállítják a belsõ arányokat, kijelölik a súlypontokat, amint az egyes alkotókat, tendenciákat és jelenségeket tárgyalják, vagy másokat éppen mellõznek. A két háború közötti idõszakból Dsida Jenõ kapta a legnagyobb teret és fontosságot, a háború utáni periódusból pedig Páskándi Géza, viszont akinek a szépírói munkássága fölött átsiklottak, az véleményem szerint Áprily Lajos, Molter Károly, Salamon Ernõ, Horváth István, Kenéz Ferenc, Ferenczes István, Ágoston Vilmos, Balla Zsófia, Szávai Géza, Sütõ István, Egyed Péter, az új korszakból pedig Fekete Vince, Tompa Andrea. Szépírói mûvének jelentõségéhez képest kevésbé hangsúlyos Bodor Ádám, Szilágyi István, Markó Béla és Mózes Attila jelenléte. Ugyancsak szerény helyet kap Cs. Gyimesi Éva. Az õ esetében munkássága hatását is fontosnak tartom, a Bretter Györgyéhez hasonlítanám, akit különben a „tárgyhoz” méltó esszében idéz meg Kántor.

Emellett szólnom kell, hogy Ignácz Rózsa, Nyirõ József és Wass Albert elbeszélõ mûvészetét jelentõségükhöz mért alapos tanulmányokban tárgyalják a szerzõk, az utóbbiakat Láng, Ignácz Rózsa regényeit Kántor. Például Wass Albert regényeirõl irodalomtörténeti összefüggéseket felvázolva beszél a szerzõ, de magyarázatot kapunk e regények mai népszerûségére is: „Nem tekinthetjük igazi újítónak [Wass Albertet]; írói célja is a ’szórakoztatva nevelni’ jelszóba sûríthetõ, amitõl a mai elbeszélõ irodalom immár távol áll. A közönség azonban változatlanul szórakozni is akar, ha könyvet vesz kezébe, erkölcsi érzéke pedig

azonosulásra alkalmas regényhõsöket keres. Wass Albert népszerûségének ez lehet a kézenfekvõ magyarázata.” (319.)

Méltányolni tudom azt is, hogy például markáns vélemény hangzik el a kötetben az utóbbi egy-két évtizedben megjelent irodalomtörténeti munkákról, többek között a Grendel Lajoséról, a György Péterérõl és a Pomogáts Béláéról. Minden alkalommal méltat, értékel, bírál és vitázik Kántor Lajos...

 

 

Erdélyi magyar kritikus kötetét méltatva tett szóvá Láng Gusztáv egy, az irodalomismeret terén észlelt „mûködési zavart”, mondván, hogy ha a mai magyar(országi) kritika és irodalomtörténet-írás tudomást is vesz a határon kívüli irodalmi jelenségekrõl, e jelenségek „helyi” értelmezésérõl már csak ritkán. Tekintettel a felvetett gondolat súlyára, a továbbiakban szó szerint idézném Láng ezzel kapcsolatos álláspontját: „Pedig kánonképzõ tevékenysége során a ’határon kívüli’ kritikust is az összmagyar irodalom ’értelmezõközösségének’ egyenrangú tagjaként kellene elfogadnia, különös tekintettel annak a ’helyi horizontnak’ a képviseletére, mely az összmagyar irodalmi elvárások tagoltabbá tételében játszhatna el nem hanyagolható szerepet.” (654.)

Ki más mutathatott volna rá erre az anomáliára, ha nem Láng Gusztáv, aki 1984 óta ugyan az anyaországban él, viszont magyar nemzeti kisebbségi tapasztalatai okán és alapján igen érzékeny bármiféle megkülönböztetésre. Alátámasztandó az általa szóvá tett „rendellenességet”, a Szegedy-Maszák Mihály fõszerkesztette háromkötetes irodalomtörténetre hivatkoznék ezúttal (A magyar irodalom történetei. Budapest, Gondolat Kiadó, 2007), amelynek harmadik kötete 1920-tól napjainkig terjedõen tárgyalja a magyar irodalmat, de Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos költészete egyetlen sort sem kapott benne, sõt a Dsida Jenõ nevét még a névmutatóban sem találni, míg például Rejtõ Jenõ munkáinak kilenc (!) oldalt „szenteltek”...

Szerepe lehet tehát az új Kántor–Lángnak az „összmagyar irodalmi elvárások tagoltabbá tételében”, mert ha nem is egy nagyelbeszélést választva, de szerzõk, irodalmi jelenségek és folyamatok tekintetében fontos jelzéseket, úgymond bójákat helyeztek el munkájuk által.

Hogy mi is várható el rendszeres irodalomtörténeti munka szerzõjétõl, ezt Kántor Lajos fogalmazta meg Pomogáts Béla irodalomtörténeti vállalkozását méltatva, s abból indult ki, hogy ilyen esetben szükségszerû a foglalkozás és hivatás összekapcsolódása. Az új Kántor–Lángot szemlézve fontosnak tartom hangsúlyozni – ha munkájuk nem is a hagyományos irodalomtörténet mûfajába illeszthetõ –, hogy mindkét szerzõ esetében ez a fajta összekapcsolódás létezõ valóság, munkásságuk alfája és ómegája.

 

DEMETER ZSUZSA: KÜLÖNVÉLEMÉNY5

 

„Abban a reményben, hogy te könnyebben rátalálsz az 1971-es megjelenés utáni kritikákra”, olvasom a 36-dik oldalon Kántor Lajos hozzászólását, „talán érdemes ezek osztályozását” is megkísérelni”. Visszatekintés, számvetés már a könyv elején az elsõ Kántor–Lángra, a vitákra, az utókorra hárítandó feladatra, mely szerint valaki majd „megpróbálja kideríteni, hogy mit értettek meg és mit értettek félre kortársaink könyvünkbõl (Eközben, persze, majd õ is jócskán félreérti a könyvet is, a kritikát is.)” Ez már Láng Gusztáv szkepszise (?), de nem fejti ki, pontosan mire gondol, ez a félreértés a kritika természetébõl eleve következik-e, vagy valami másból. Mindenesetre rácsodálkozom, a számunkra már az egyetemen is egyfajta alapkönyvként tekintett Kántor–Láng-irodalomtörténetnek nincs, nem készült el a története. (Ugyancsak rácsodálkozom arra is, hogy léteznie kell valahol egy román nyelvû változatnak is, amelyet Domokos Géza, az újabb botránytól tartva, már nem jelentet meg. Vajon hol van ez a kézirat?) Meg kell-e írni a Kántor–Láng-irodalomtörténet történetét? Jó kérdés, de való igaz, ezekbõl a botrányokból, a korabeli vitákból jószerivel semmit nem tudunk vagy nem kamatoztatunk ma. Talán nem lenne teljesen haszontalan végigolvasni ezeket. Nem lépnénk kétszer ugyanabba a folyóba. Vagy ha mégis, legalább tudnánk a folyó nevét. Vagy helyét.

Hetven-száz közötti kritika jelenik meg a Kántor–Lángról, a visszaemlékezõk szerint, ami, valljuk be, mai irodalmi közegünkben nem csak kivitelezhetetlen, de egyenesen elképzelhetetlen. Mindenesetre a kíváncsiságom felkelti Kántor Lajos és Láng Gusztáv könyvbéli visszaemlékezése, elõkotorászom az 1971–72-es Utunk lapszámokat. Az 1971-esben nincs nyoma, hogy megjelent a könyv, az 1972-esben annál inkább. Utunk lapszámokat olvasni mindig izgalmas kaland. Ezúttal sem csak a Kántor–Láng-kritikákra bukkanok. 1972-ben Lászlóffy Aladár A hetvenes évek címû kötete kapja a Pezsgõ-díjat, bár Marosi Péter kiemeli, az 1971-es év a kritika és az esszé éve, s sorolja is a példákat. Kántor–Láng, Méliusz József esszégyûjteménye, Tóth Sándor Gaál Gábor-monográfiája. Szilágyi István, Csiki László, Panek Zoltán a magyar prózában, Szemlér Ferenc, Farkas Árpád, Horváth Imre, Balla Zsófia, Király László, s külön kiemelve Lászlóffy Aladár verseskötete teszi kérdésessé az esszé primátusát az akkori irodalomban.

Elolvasom a vitát (Marosi Péter, Szõcs István, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, K. Jakab Antal, Földes László hozzászólásait). A Lászlóffy költészet lényegi vonása a „hadargás”, mondja K. Jakab, „amely olyan játékmódot jelent, ami a bábuk célszerûtlen ide-oda tologatásából áll, aminek azonban mégis nagyon jól meghatározott célja van; nevezetesen az ellenfél figyelmének az elterelése. Ezzel a hadargással a sakkozó eltereli az ellenfél figyelmét a saját gyenge pontjairól, hogy aztán a döntõ pillanatban lesújthasson rá. Ilyesmit érzek én Lászlóffynak ezekben a hadargásaiban is. Addig-addig történelemfilozofál, mígnem a gyanútlan olvasó, aki idõközben megszokta ezt a hadargást, tehát már nem ütközik meg rajta, s hagyja magát ezzel a hömpölygéssel sodortatni – végül egy lakatlan szigetre kerül, egy gyönyörû szép szókép, egy-egy gyönyörû szép hasonlat kellõs közepébe, ahonnan aztán… nincs menekvés.” Mintha a thriller mûfaji követelményeit hallanám, az olvasóra való lesújtás azonban nem halálos, szerencsére, épp ellenkezõleg, a „líra legbensõbb lényegét” kapja a gyanútlan olvasó. Azt a pajzsot, amelyrõl Láng Gusztáv tanulmánya is beszél az új Kántor–Lángban (1974-es szöveg!), a tízezerszer átlõttet, amely mögül tízezeregyedszer talpra tudunk állni. K. Jakabra meg még visszatérek. Tovább lapozok, Marosi Péter interjúja Láng Gusztávval – a kritikus morális felelõsségérõl értekezik, a hiú és sértõdõs emberfajtáról, az íróról, akinek ingerlékenysége a kritikus õszinteségével csak nõ. A kritikus legfõbb feladata, mondja Láng Gusztáv, hogy „a kritika elvi színvonaláért, a véleménymondás mindennemû személyi szempontot mellõzõ tisztaságáért küzdjön.” Ennél azért megint csak szkeptikusabb Láng Gusztáv 2016-ban is a már említett beszélgetésben – „a kritikus helyzete az irodalom életében mindig felemás. A szerzõk szemében… mindig van az olvasatok nyilvánossá tételében valami tolakodás, belépés az alkotás intimitásába. És ezt az olvasatot sohasem érzik teljesnek. (…) Minden értelmezés elõbb-utóbb érvényét veszíti, csak a mûvek változatlanok.” A kritikaírás tétje, módozatai az elmúlt ötven év tapasztalatából leszûrve. Errõl is elárul ezt-azt az új Kántor–Láng. (S talán erre gondolhatott Láng Gusztáv a fentebb említett mondattal? „Eközben, persze, majd õ is jócskán félreérti a könyvet is, a kritikát is.”)

Az egyik, szintén 1972-es Utunk számban az irodalmi olimpiász nyerteseinek arcképe és dolgozatszemelvényei. Egyed Péter fényképe, Az ifjúság hitével címû dolgozata. „A mit jelent számomra a munka” kérdését taglalja. Robot, verejtékes kitartás? A válasz: „Ha az alkotás ezzel párosul, igen. Ismerem ezt az érzést, amit egy utolsó betû leírása kelt, vagy az írógép zaja, amikor kirántod belõle a legújabb gondolatodat.” Mindössze 18 éves ekkor Egyed Péter. „Ha valaki elkérné énem kulcsát, csodálkozva tárnám szét karjaimat, és magam sem tudnám, hogy mit adjak kezébe. Mondjam azt a kissé frázisnak tûnõ szót, hogy

keresés? (…) Mindig hatással van rám az eddig nem tapasztalt, és ezért hirdetem a cselekménysort kibontakoztató tett létjogosultságát. Romantikus cselekvéskultusz? Nem – a játék szeretete. Ember- és életideálom klasszikusan ifjú, a prométheuszi konceptus André Gide-i átlényegítésben, amely határtalan tavasz-kultuszommal egyezik: megjött a tavasz, s a börtön rácsai között fehéren virágoznak a gliciniák.

Nemsokára elmegyünk innen – mondta a sas.

Sasom, sasocskám, vigyél magaddal, kérlelte Prométheusz – most már elvihetlek, mert májadon megerõsödtem, te pedig lesoványodtál. És a sas megszöktette Prométheuszt.”

Egyed Péter tizenháromszor említtetik az új Kántor–Lángban, legtöbbször felsorolásként költõtársai között, majd szerkesztõként, a 643. oldalon már mint az elsõ Korunk-kulcsos, ekkor fél mondatot kap: „ha nem számítjuk ide az elsõdlegesen filozófus és prózaíró Egyed Pétert” – mondja Kántor Lajos. A 764. oldalon az Erdélyi Íróportrékban már egy egész bekezdés van, sorsképvillanás, a róla készült fotó és táj titokzatossága: „De nem a vidám gyerekjátékék titkairól lehet szó. Inkább a gonosz felnõtt-maffiák rejtelmeirõl. ”

A január 28-ai számban Marosi Péter nagy tanulmányt szentel a Kántor–Láng-irodalomtörténetnek. „Ez lesz az utóbbi évek legvitatottabb romániai magyar könyve. Élõszóban máris az” – vág mondandójának közepébe. A Forrás-sorozat története, állítja, ezt a nemzedéki elfogultságot említi Láng Gusztáv is mint vádat az új kötetben, megállapítva, „két nemzedék iránt és nevében voltunk elfogultak.” És utólag igazat ad a vádnak. Nem vádként, inkább tényként megállapítható Marosi állítása az új Kántor–Lángról is. Arányaiban – noha az idõkeret tágult – mégis a Forrás-nemzedékek kerülnek alaposabb tárgyalásra. Marosi egyébként a 20 kisesszé sikerét abban látja, hogy „a problémára koncentráltak. Olyan rangos esszék sorozata a Kántor–Láng, amely „a Forrás-nemzedék irodalmi vívmányai szempontjából igyekszik újjáértékelni a 40-es és az 50-es évek irodalmi jelenségeit.” Az irodalomtörténet definícióval csínján bánik. Esszé tanulmányban elbeszélve, mondja írása címében is szerzõ. Nem állítja magáról az új Kántor–Láng sem, hogy a szabályos irodalomtörténet-írás szabályához ragaszkodna, mégis újragondolni próbálják, amit e tárgykörrõl írtak. „Lényegesen más, gazdagabb”, mint az elõbbi, mondja Kántor Lajos, az azonban, hogy miben más, azt az olvasónak kell kideríteni. Kérdeznie mindenképp. Mint ahogy Tamás Gáspár Miklós is elsõsorban kérdez az 1972-es Utunk február 11-ei számában. TGM vádjai/kérdései, úgy gondolom, ma is feltehetõk, még ha „jól félre is értelmezem a könyvet és a kritikát”. TGM kérdései közül idõhiány miatt csak az elsõt idézném, azt, amely szerintem a kortárs irodalomtörténet-írásnak is egyik sarkalatos pontja.

Minek a történetét írta meg Kántor és Láng? – kérdezi. „Nem tudni”, összegez sommásan TGM, egyben azt is állítva, ebbõl fakad az interpretációs bizonytalanság is. A húsz esszé a szerzõpáros személyes preferenciáit jelzik, a szelekció szempontjai nem teoretikus választás eredményei, hanem véletlenek. Illetve mi az, hogy történet? Történet-e az, amit Kántor és Láng írt? – kérdi a szerzõ? Anélkül, hogy belemennék a hetvenes évek vitájába, úgy gondolom, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az új Kántor–Láng külön fejezetet szentel az elmúlt húsz évben született irodalomtörténeteknek. Gintli, Szegedy-Maszák, Grendel, György Péter, Pomogáts irodalomtörténetei kerülnek terítékre, s a hiányokat számba véve az új Kántor–Láng is végsõ soron ehhez a kérdéshez tér vissza. Az Irodalomtörténeti olvasatok (Képzelt Erdély) címû fejezetének számomra legfontosabb kérdése is ebben összegezhetõ: „hol a határ (van-e határ) egy kompendium, résztanulmányok sora, egy lexikon és egy irodalomtörténeti kézikönyv között?”

Az erre adott válaszoknak a függvénye, miként olvassuk az új Kántor–Lángot, hogy minek a történetét írják meg, egészítik ki, Kántor megfogalmazásában „kerülnek közelebb száz év irodalomtörténetéhez”. (Zárójelben hadd jegyezzük meg, a könyvrõl egyelõre kevés kritika született, Markó Béla a Forrásban a TGM által is kiemelt irodalmi preferenciákról beszél, illetve kétféle Erdély-olvasatként olvassa a könyvet). A TGM-i kérdésfelvetés létjogosultságát mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy maguk a szerzõk is felteszik ezt a kérdést: „Mi a jogosultsága az erdélyi irodalom terminusnak, és mi a létjogosultsága a romániai irodalom terminusnak? Ha erre találunk választ – TGM negyedik pontja épp ez, ki ad választ kérdéseinkre –, akkor azt is meg tudjuk válaszolni, hogy minek a történetét írta meg Kántor–Láng 2018-ban, történet-e egyáltalán, s hogy hol a határ kompendium, résztanulmányok sora, egy lexikon és egy irodalomtörténeti kézikönyv között?”

Hogy hol a határ, nem tudom. Mint ahogy azt sem, hogy van-e határ. Egy példával azonban hadd szemléltessem, mennyire expanzív ma az, amit irodalomtörténet-írásról gondolunk. A kötet utolsó fejezete öt

nekrológ, mind az ötöt Kántor Lajos írta. A Forrás-nemzedékek közül egy lírikus (Lászlóffy Aladár?), két prózaíró (Mózes Attila, Veress Zoltán), egy teoretikus (Cs. Gyimesi Éva), illetve egy kritikus (K. Jakab Antal) nekrológja kerül a kötetbe. Közülük csupán Lászlóffy Aladár kap külön tanulmányt a kötetben, Mózes Attila hétszer, Veress Zoltán szintén hétszer, K. Jakab Antal kilencszer, Cs. Gyimesi Éva tizenegyszer említõdik 767 oldalon. A nekrológok révén viszont valamiképp reflektorfénybe kerül életmûvük, a nekrológ alkalmi jellege a kötetbe emelve más értelmezési utat is kínál. Elmélázom, milyen lenne egy nekrológokból összeállított irodalomtörténet, a szelekció szempontjai ez esetben biztosan nem kérdõjelezõdnének meg. A halhatatlansághoz ez esetben meg is kellene halni.

A nekrológ önmagában is különleges mûfaj, meghatódott, érthetõ módon elfogódott és elfogult hangvételû, ugyanakkor nagyon sok tanulsággal szolgáló mûfaj. Azáltal, hogy Kántor beemeli a száz év kalandozásába a nekrológokat, s mint jeleztük, az ötbõl négy esetben ez hivatott jelezni a pályaképet, ebben az esetben a nekrológ nagyon is fontos és meglehetõsen pontos jelzés lehet egy lezárult életút megítélésének várható alakulástörténetérõl. Mindegyikükben felmerül az életmû jelentésének és jelentõségének kérdése is, sõt, a kérdések ismétlõdnek: a gyász elmúltával mutatkozhat-e kellõ esély és igény arra, hogy az elhunyt szerzõ élete és munkássága végre az õt megilletõ méltó elemzésben és elismerésben részesüljön? A halotti beszédnek vagy nekrológnak kánonépítõ ereje vagy szerepe is van. Megfogalmazója az érintett közeli ismerõseként/kortársként, elsõk között foglalja össze és jelöli meg az elhunyt legjellemzõbb személyiségjegyeit és tevékenységének legfõbb eredményeit. És itt viszont egyáltalán nem mindegy, hogy engedünk-e személyes preferenciánknak. Nem térek ki mind az öt nekrológra, csupán két ellentétes példát említek: K. Jakab Antalról szólva az „értékítéleteinek szigorúságát” említi Kántor, amelyek nem személyeskedésen, hanem esztétikai meggyõzõdésen alapulnak. S abban is igaza van Kántor Lajosnak, az Utunk Levélváltás rovatában megjelentetett dilettánsoknak vagy féldilettánsoknak írt K. Jakab-féle válaszokat valóban érdemes lenne alaposabb kutatás tárgyává tennünk. Mózes Attila esetében – noha Markó Béla nekrológjára fûzi fel mondandóját Kántor Lajos – a kritikusi tevékenységére esik a hangsúly (s ez még akkor is vitatható, ha a Korunkban közölt Mózes-szövegek súlyát taglalja Kántor), a prózai életmû ismertetése kimerül a puszta felsorolásban. Mózes Attila munkásságával nem foglalkozik tanulmány a kötetben, így a természetes kontextusától megfosztott nekrológnak kellene pótolnia ezt a hiányzó pályaképet, ha már ekképpen kitágították az irodalomtörténet-írás határait. A személyes preferencia ebben az esetben legalábbis vitatható. Vagy Láng Gusztáv szavaival élve: „különvélemény”.

 

LÁNG ORSOLYA: ’71-TÕL ’17-IG6

 

Amikor Fekete Vince felkérésére megszereztem, és elkezdtem lapozgatni Kántor Lajos és Láng Gusztáv négykezes könyvét, az volt az elsõ impresszióm, hogy ez egy nagy könyv. Hogy nem fogom tudni átrágni magam rajta pár nap alatt. Vince jószándékúan kisebbíteni próbálta a kihívást – meg tudod csinálni olvasónapló formájában is, súgta álnokul fülembe a delejezõ szavakat, nagyszabású értekezést senki nem vár

tõled. Hiába szabadkoztam a kolozsvári Bulgakov teraszán, Boka László könyvbemutatója és Karácsonyi Zsolt köszöntése közé ékelõdve, hogy nem értek én ehhez, utoljára tizenkettedik osztályban olvastam irodalomtörténetet, -elméletet, és az utolsó magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyre való felkészülés óta teljesen kiestem a gyakorlatból, Vince nem tágított, szinte „tudom, amit tudok” kifejezéssel tette vállamra a kezét: úgy lesz, ahogy lennie kell – és lõn. Most itt állok, önként és dalolva, mint Pilátus a Credóban, és a XI. Szárhegyi Írótalálkozó meghirdetett programjában szereplõ elõadásomat írott formában rögzített belsõ monológra javítom.

A 2006 óta rendszeresült, biennális találkozók tematikája mindig a kortárs magyar (és azon belül erdélyi) irodalom körül bontakozott ki. 2013-ban Pomogáts Béla irodalomtörténetérõl folyt a vita, melyet a szerzõ beszéde elõzött meg, Erdélyrõl és a Pallas Akadémiánál megjelenésben levõ sorozat létrejöttérõl. Elõzményként és fontos ihletõként említette meg a „Kántor–Láng”-ot, vagyis A romániai magyar irodalom történeté-t, miután a nem csak szellemükben megidézett, de fizikailag is jelen lévõ érintettek megnyitották a vitát. „Kántor az irodalomtörténet és általában az irodalomtörténet-írás egyik legnagyobb, legmegkerülhetetlenebb problémájának a kiegyenlítõdési szándékot tartja, az állandó méricskéléseket, ahol értékes és értéktelen(ebb) óhatatlanul egy szintre kerül” – írja a vitáról szóló beszámolójában Bogdán László.

Kiegyenlítésre való törekvést én a szerzõpáros részérõl is látok, igaz, nem az értékeket elkenõ egyenlõség szellemében, hanem az észérvekkel alátámasztható értékítélet pozíciójából. Ez az attitûd az általuk meghirdetett kánonreform programjába illeszkedik. Ezzel kívánják kiemelni az általuk nagyra becsült írói teljesítményt az ideologikusan kanonizált mûvek sorából, és a cenzúra által elhallgattatott szerzõket fokozott odafigyelésben részesíteni (lásd még az általuk alapított Pezsgõ-díj intézményen kívüli intézményének erre irányuló törekvését).

A szintézis vágyával összegyûjtött írások ezek, melyeknek legnagyobb hiányossága talán az, hogy a közlés helye nincs feltüntetve. De ez inkább a szerkesztés rovására írható. Az írások végén zárójelbe tett dátum fontos adalék az idõben való eligazodáshoz, de az olvasónak hiányérzete támad a megjelenés helyét illetõen. Több szövegen érezhetõ (fõleg a kolozsvári irodalmi eseményeken, ill. temetéseken jelen lévõ Kántor Lajoséin), hogy publicisztikaként íródott, beszámolóként jelent meg – nagy valószínûséggel a Szabadság címû napilap, esetleg a Korunk hasábjain. Erre azért is lenne fokozottan igény, mert nem csak az egyes fejezetek függetlenek egymástól, hanem azok írásai is. De ez a különösebb szervezõelv nélküli, egyberostált szöveggyûjtemény talán pont annak a kaotikus, külsõ és belsõ vívódásokkal teli századnak a tükörképe, amit átfog. Nem csak mûfajilag vegyes szövegekkel van dolgunk (tanulmányok, kritikák, esszék, recenziók, alkalmi írások), hanem kronológiailag is. Szemelgetésre persze tökéletes ez a laza rendszer, ez a kontratimpes pulzálás (Nemes Nagy Ágnes szavaival élve: a hulló gyümölcsök egyenetlen, extraszisztólés dobbanásai ilyenek). Tehát dobog ez a könyv, lélegzik. Ebben az oda-vissza játékban váratlanul villannak elõ olyan fontos kordokumentumok, mint a Szabédi tanár öngyilkosságának elõestéjén lezajlott egyetemegyesítõ gyûlés, az elsõ szárhegyi Kriterion-találkozó, egy-egy Korunk szerkesztõségi gyûlés, vagy olyan filológiai ritkaságok, mint a Kántor Lajos levelesládájából elõkerült levelek és kommentárjaik. Kántor a kötet elõszavában (amihez jó lett volna hozzáfûzni egy szerkesztõi elõszót is) elõrebocsájtja ezt a mozaikos-jelleget. Az írások sokfélesége azonban nem világít rá a gyûjtés módszerére. Azt sem tudjuk, jelen kötet tartalmazza-e Láng és Kántor összes írását, ami az irodalomtörténethez valamelyest kapcsolódik, vagy ez is egy válogatás. Az elöljáró beszédekben (a kötet elsõ fejezetének mindenik írását tekinthetjük elõszónak,

amennyiben az elõzményeket tárgyalják, az elsõ közös munkáig visszamenõen) képet kapunk a legendássá vált irodalomtörténet fogadtatásának sokféleségérõl, és arról a hálózatról, amelynek mind barátilag, mind szakmailag a részesei voltak. A rendszeren belüli rendszer, ez az irodalmi hálózat a szem a láncban elvén mûködött, és ez segítette az irodalomtörténészek szisztematikus munkáját, az összehasonlító elemzést, a lényegbeli eltérések vagy hasonlóságok szerinti csoportosítást (úm. a Tizenegyek, az Erdélyi Fiatalok, az elsõ és második Forrás-nemzedék). Láng Gusztáv szerint: „Legtömörebb (ön)értékelésünk így hangozhatna: a Kántor–Láng az elsõ teljes körû megfogalmazása és végrehajtása a 60-as és 70-es évek fordulóján esedékessé vált kánonreformnak.” Kántor ugyanebben a 2016-os levélváltásban így összegzi egy életen át tartó munkájukat: „a(z érdemi) kritikaírás eleve társszerzõség az elemzett íróval, költõvel, drámaíróval”. Idõközben nem az ízlésük vagy a meggyõzõdésük változott, hanem a kimondhatóság lehetõségei. Amikor Kántor Lajos egy datálatlan (de mindenképpen 2000 utáni) írásában a Kriterionról ír Domokos Géza visszaemlékezései kapcsán, pontos és objektív képet nyújt a hatalom árnyékában életben tartott mûhelyrõl. Ez a cikk mégsem jelenhetett volna meg abban a korban, amelyrõl elfogultság nélkül szól.

Az elõzmények, vagyis a Kántor–Láng újrakanonizáló tendenciáin immár túllépve beérkezett pozícióból publikálják újra ezeket a szövegeket. Az 1971-es, illetve 1973-as bõvített kiadás szituációs kontextusa merõben különbözik jelen kiadványétól: ha úgy tetszik, amaz kitaposta ennek az utat, megágyazott a személyesebb hangú, kötetlenebb mûfajú szövegeknek is. A harmincöt év alatt kézikönyvvé vált irodalomtörténet szakmai elismerése és a párhuzamos síkon közben bekövetkezõ rendszerváltás egy „fellélegzett”, oldottabb beszédhelyzetet eredményez. Amitõl ez a könyv „fokossá” és vaskossá válik, az a mögötte álló tekintély, ami végeredményben nem negatívum. Örülnünk kell annak, hogy ez a két ember ismert és elismert kritikusa az irodalomnak. Hogy ez a két megbízható tudású ember is viszi a hátán ezt a csomagot. Amit akárhonnan nézünk, mindig ugyanaz, és mindig más. Kántor Lajos és Láng Gusztáv az elõszóban nem rejtik véka alá elsõ közös munkájuk szándékát. Láng megemlíti, hogy (a Dsidáról szóló) doktori értekezésének opponenseként még Nicolae Balotã is megdicsérte a Kántorral közösen írt könyv „erkölcsi bátorságát”, amellyel az akkori kánonnal szembeni véleményüket vállalták. Ez a tét hiányzik a Száz év kalandból. Hiányzik a történelmi kontextus feszültsége, amelyben viták lobbanhatnának az eltérõ vélemények nyomán. „Azt gondoljuk, egy másfajta, közel fél század alatt általunk írt tanulmányok és kritikák, esszék összegyûjtésével, válogatásával, talán mondhatjuk, új Kántor–Lángot nyújthatunk át olvasóinknak 2017-ben, lényegesen mást, gazdagabbat, mint tettük 1971-ben (majd 1973-ban)” – írja Kántor.

Ebben az esetben az összehasonlítás mégis tévútra visz. Az idõközben beágyazódott tekintély nem tud mit kezdeni a szó kimondhatóságával – ezzel a szabadsággal sokan nem tudtak mit kezdeni, a hatalommal radikálisabban szembeforduló, vakmerõbben politizáló ellenzékiek sem gondoljunk a mindenkori szabadságért küzdõ Gyimesi Éva fordulat utáni magába zuhanására). Túl laza lett körülöttük a levegõ, nincs sem morális, sem ideologikus irodalom. Mindenki azt ír le, amit akar, és ezen nehéz fogást találni. Talán itt érzem, hogy alulmarad az, amit a kötet felmutat, ahhoz képest, ahogyan tálalja magát: 800 oldalon, gömbölyû gerinccel, a címek jelentõségteljes kiemelésével, új oldalon kezdõdõ szövegekkel. Nagyratörõ megjelenés.

Dávid Gyula fülszövegének tanácsa szerint mégse várjunk ettõl a könyvtõl valamiféle rangsorolást vagy egységes értékrendet. A változatos mûfajú írásokon belül persze jól körvonalazódik mindkét szerzõnek az adott témában képviselt álláspontja, esztétikai alapelvei. „Az egykori Kántor–Lánghoz képest ennek a mostani könyvnek a horizontja túlterjed tulajdonképpeni tárgyán”, írja védõbeszéd/vitaindítójában a szerkesztõ. Szerinte az erdélyiség új dimenziója jogosítja fel erre a nyitásra a kötet szerzõit. Ez teszi lehetõvé számukra (de leginkább az itthon maradt Kántor számára), hogy olyan eseményekrõl írjon, amelyek tágabb értelemben kötõdnek Erdélyhez és/vagy a magyar irodalomhoz, mint pl. a Magyarországon élõ Dragomán György és Szabó T. Anna közös estje, a kisebbség és a demokrácia viszonya, Cseh Gusztáv képeskönyvei, vagy hogy a névmutatóban olyan nevek is szerepelnek, mint Tarkovszkij. Azt vizsgálják, hogy az életmûvek között van-e értéktörténeti összefüggés. És van, tényleg van olyan, hogy erdélyiség. Szabédi, mint egy visszajáró szellem, felbukkan itt-ott. Ugyanígy Páskándi, a méltatlanul mellõzött. A fáklyaként világító Bretter. Visszajárnak, átkopognak egymáshoz a tanulmányírók ismerethalmazának visszhangos folyosóin, amelyben anekdoták és értõ mûelemzések képezik az egymással szomszédos helyiségeket. Bár a kötet címe száz évrõl beszél, ez az intervallum az idén száz éve megalakult Románia centenáriumi demonstrációira adott lehetséges válaszon kívül nem felel a saját felhívására. Korántsem fedi le a teljes évszázadot, a szerzõk kritikai attitûdjében a ’90-es évek után érzékelhetõ a leválás, az úttörõ és hiánypótló állítások elmaradása, és végül a 2000 utáni erdélyi magyar irodalom szem elõl tévesztése. Pedig a száz év a könyv kiadásának évével telik be, az utolsó jegyzett írások 2017-bõl valók. A legfrissebb reflexiók az Erdélybõl elszármazott Bartis Attila és Dragomán György regényeirõl (A vége, Máglya) szóló recenziók. Csak felvillantják a folytatást, illetve a jelent.

A kötet utolsó négy fejezetében paradigmaváltás történik, a filologikusabb szövegeket anekdotikus, alkalmi, nosztalgikus hangú emlékezések, beszámolók váltják fel, az irodalom nem tárgyként, hanem alanyként van bennük jelen. És az az érdekes, hogy szívesebben olvasom ezeket a teljességgel alanyi szövegeket, a Függelékként megjelölt Helyszínelõ szövegeket, mint abbéli igyekezetük tanúságait, hogy rajta maradjanak az élõ irodalom tápegységén. Láng láttató erejû emlékképei a gyerekkorból és az indulás éveirõl, Kántor Mikes utcai házának története kapcsán értem meg, hogy ez a könyv róluk szól, adalékul szolgál a szerzõk életmûvéhez. Függelék, valóban: olyan, mint az enciklopédiák végén összegyûjtött színes ábrák, ahová olyan szívesen lapoz az ember csemegézni, a még olvasni nem tudókat is beleértve. Megérteni, hogy mirõl is szólt a leírás. Amikor kézzelfoghatóvá válik az, amirõl olyan elvontan beszéltek.

A tudós rákészülés mellett intenzív szövegélményt a személyes érintettség nyújt, az elemzett szöveg írójával kapcsolatos emlékek felidézése (az ivászatok! a lakomák! a preferansz partik!) egy szubjektív irodalomtörténetet hoz létre. Így a kötet, ha kézikönyvvé nem is válhat, olyan elven mégis mûködhet, mint Nádas Péter Párhuzamos történetek mellé függelékként megjelentetett Párhuzamos olvasókönyve. Csordás Gábor, a kötet szerkesztõje összegyûjtötte a regényfolyam megírásakor felhasznált dokumentumokat, a felhasznált irodalom listáját, a szerzõ regénnyel kapcsolatos levélváltásait, fényképeket, cetliket, mindent, ami Nádast inspirálta és eligazította a történetben/történelemben. Ilyen kiegészítésnek képzelem a Száz év kalandot – legjobb szerepét akkor tölti be, ha az Irodalomtörténet mellett lapozzák. Emellett a tárgyalt vagy elemzett mûvek újraolvasására is buzdít – miatta vettem elõ az utóbbi napokban Szabó Gyulát, Lászlóffy Aladárt, Gyimesi Évát, és ébredtem rá arra, hogy milyen hiányosságaim vannak. Hogy jobb napjaimban erdélyi magyar írónak vallom magam, de a kontinuitásról, arról, hogy egyáltalán mitõl és kik miatt lehetek az, sokszor megfeledkezem.

Persze, nem lehet mindent egy idõben számon tartani. A ’90-es évek fenegyerekei után megszólalt az új generáció, amelynek Bodor Ádám világa mágikus realizmus, de inkább szürreál. A Kántor–Láng által tárgyalt fiatal költõk (Orbán János Dénes, Balázs Imre József, Kelemen Hunor, Jánk Károly) után olyan publikációs robbanás következett, olyan galaxis jött létre, amellyel a fiatal írókkal foglalkozók száma intézményeken belül és kívül is örvendetesen megnõtt. Például: Balázs Imre József a Korunk Akadémiában, Rigán Lóránd a Korunkban, Demeter Zsuzsa és László Noémi a Helikonban, Karácsonyi Zsolt a Nagy Kilometrikben, Horváth Benji és André Ferenc a Pavilon 420-ban és azonkívül aztán a székelyföldes Fekete Vince és Lövétei Lázár László, a látósok: KAF, Vida, Szabó, Láng (egy másik Láng7), immár a két éve létrejött szilágybagosi Látó-táborban is; a Váradnál Szûcs László, az Irodalmi Jelenben Varga Melinda és Böszörményi Zoltán, a filozófia tanszéken kreatív írást is oktató Egyed Péter, a bölcsészkaron Demény Péter, a Láthatatlan Kollégiumban Selyem Zsuzsa, Serestély Zalán, az Irodalmi Kreativitás Versenyt szervezõ Simon György, a Dankuly-fivérek a Nappali Menedékhelynél, az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Communitas Alapítvány kuratóriuma, a Mikó András-díjat osztó Egyed Emese, Gáll Attila az Erdélyi Híradó Kiadónál, az Insomniában és a Bulgakov tájékán tehetségkutatást és -gondozást végzõ Bréda Ferenc és Szántai János, a szem online folyóirat köré csoportosuló masszív mag, Borbély Andrással, majd a „szemvedéj” címû irodalmi rovatnál Székely Örssel és Juhász-Boylan Kincsõvel. Szóval lesz mit feldolgozni az Az erdélyi magyar irodalom 2000 után címû irodalomtörténet íróinak.

 

És végül hadd osszak meg egy személyes emléket, ami eszembe jutott a Száz év kaland ostroma közben. Merthogy az volt, az elõképzettség és rálátás nélküliek hol kapituláló, hol diadalmas ostroma. Ez a tapasztalat juttatta eszembe a tavaly õsszel Kasselben meglátogatott Grimm-múzeumot. A nemrég felújított és újonnan átadott Grimmwelt egy teljes univerzum. Furcsa, kettõs érzés keríti hatalmába a látogatóját, különösen akkor, ha az nem birtokolja a német nyelvet. Ha nem érti részleteiben, hogy mirõl van szó, csak azt érzi, hogy éppen most válik egy nagyszabású dolog részesévé. Jacob és Wilhelm Grimm a mérhetetlen tudás birtokosaiként is elragadóan játékosak voltak. Nem csak átláthatatlan munkásságuk, a világ minden részére kiterjedt kapcsolati hálójuk, de egész családjuk dokumentációja ez a gyûjteményes kiállítás. A külön-külön is monumentális kettõs életmû árnyékában porszemnek éreztem magam. De a felszabadító szellemesség és magának a múzeumnak a struktúrája, az interaktív kiállítás teljes értékû emberré avatott. Minél több elágazását fedeztem fel a labirintusnak, annál kevésbé éreztem magam eltévedve. A látogató maga döntheti el, melyik irányba indul, milyen rendszer vagy intuíció szerint. Keresztül-kasul bejárható szintek, a tájszólás bugyraitól a nyelvújítás piedesztáljáig terjedõ alfejezetekkel. A mesegyûjtésrõl híres Grimm-fivérek legnagyobb munkája az az értelmezõ szótár volt, amely a német nyelv szókincsét a kezdetektõl Goethe haláláig tartalmazza, de amely gyûjtõmunkája jócskán túlnõtt rajtuk: utolsó, 32. kötete 1961-ben jelent meg. (Jacob 1863. szeptember 20-án bekövetkezett halálakor még csak a Frucht [gyümölcs] szócikken dolgozott.) A rendelkezésemre álló kevés idõ és a nyelvi korlátok szorításában is kibomlott elõttem egy másik dimenzió. És ugyanezt éreztem, ha leszûkítettebb és periférikusabb viszonylatban is, a Száz év kaland olvasásakor, hogy ennél a két embernél összefutnak a szálak. Õk is a hatalom árnyékában próbáltak értéket védelmezni és képviselni, mint a két Grimm, akik a göttingeni egyetemen tanítottak addig, amíg öt másik professzorral együtt ki nem utasították õket a Hannoveri Királyság elleni protestálásuk miatt.

Mindannyian egy kor tanúi voltak. Az új Kántor–Láng írásaiból kitetszik: így éltek õk, irodalomból kelve, irodalomba ágyazottan. Egyikük a kiadás alatt meghalt – hozzáírta magát a kötetet záró nekrológokhoz. Ez a kötet nem csak kettejük párbeszéde, hanem egy nagy kerekasztal-beszélgetés holtakkal és élõkkel, a tárgy körül, amelyet erdélyi magyar irodalomnak neveznek.

 

TAMÁS DÉNES: KALANDOS IRODALOMTÖRTÉNET

 

Rövid szabadkozással kezdeném.

Nem vagyok irodalomtörténész. Az irodalmat elsõsorban az elolvasott mûvek által kiváltott delejezettséggel mérem, amit természetesen ki kell bontani, értékelni kell, be kell vezetni a kultúra mozgó egészébe. Erre az irodalmi mûvekrõl írt kritikáimban, recenzióimban szoktam kísérletet tenni. Míg magához az irodalomhoz saját teremtõ aktusaimon keresztül is megpróbálok viszonyulni: novellát, verset, regényt írok.

Most azonban arra kaptam felkérést, hogy Kántor Lajos és Láng Gusztáv közös kötetérõl írjak, az új „Kántor–Lángról”, ahogy szerintem némileg tévesen nevezni fogják ezt a gyûjteményes kötetet. Azért vállaltam el ezt a feladatot, mert úgy gondolom, egy külsõ, nem az irodalomtörténészi szakma nézõpontját, értékrendszerét osztó szemnek is van érvényessége egy ilyen munkával kapcsolatosan. Ugyanakkor arra gondoltam, egy ilyen horderejû munka esetében szükség van egy, a kultúra jelenlegi állapotára reflektáló szempontra, amit képes vagyok felvázolni. Mindenestre, szakmai elfogultsággal nem vagyok vádolható. És talán megengedhetek magamnak némi tiszteletlenséget is, akár egyfajta olvasói naivitást is, hiszen nem köteleznek a céhes kényszerek.

Nem egyszerû egy ilyen összetett, hatalmas anyagot magában görgetõ könyvet értelmezni és elhelyezni. Elsõdlegesen arról számolnék be, hogyan olvastam ezt a vaskos könyvet, mert bizony átrágtam, átbúvárkodtam magam rajta, és azt sem mondhatom, hogy túlságosan megfeküdte volna a gyomrom. Elõször arról beszélnék, hogy mi tette számomra olvasmányossá, élvezetessé a könyvet. Utána pedig két kontextust teremtenék meg, amelyek a véleményem szerint hozzájárulhatnak a könyv tágabb értékeléséhez.

Elsõsorban az tetszett a könyvben, hogy általa két, egymáshoz közelálló elme mûködésébe tudtam betekinteni. Két kiegyensúlyozott elmébe, amely világos értékrenddel bír, és ugyanakkor a mûvek elhelyezéséhez szükséges szempontrendszerrel és átfogó mûveltséggel is rendelkezik. Ugyanakkor a két elme közötti finom különbségek is érdekesek voltak. Míg Láng Gusztáv az analitikusabb, szisztematikusabb elme, addig Kántor Lajos szélesebb mûveltséganyagot mozgat, és érzékenyebb a különbözõ emberi tényezõkre.

Fentebb nem véletlenül használtam az elhelyezés szót, ugyanis ritkán lehet beszélni mûértelmezésrõl a szövegek kapcsán, néhány recenziót leszámítva az írók szempontja a legtöbb esetben irodalomtörténeti. Egy kor, egy társadalmi összefüggés, az abból fakadó problémák, esetleg hatástörténeti összefüggések képezik legtöbb esetben az értelmezési keretet, amelyben elhelyezõdnek az irodalmi alkotások és az életmûvek, sõt az irodalmi események is, amelyek szinte egyenrangúan a könyv érdeklõdésének elõterében vannak.

Ami még elõrevitte az olvasást, az az, ami különben hiányzik a könyvbõl: hogy nem egy szisztematikus irodalomtörténet. A benne található szövegek mûfajaikban is, de a tárgyalásmódjukat, a felvillantott problémák jellegzetességeit illetõen is sokszínûek, ami nemcsak a szerzõi, hanem az olvasói kalandozást is lehetõvé teszi. Véleményem szerint a jövõbeli értelmezéseket az ehhez a sajátossághoz való viszonyulás fogja megosztani. Ugyanis azt kellene eldönteni, hogy ez a sokszínûség, mozaikosság elõnyére vagy hátrányára van-e a könyvnek, hogy fogyatékosságról beszéljünk, vagy inkább egy tudatos lemondásról, a rendszerezett, átfogó irodalomtörténeti koncepció átgondolt feladásáról. Azt mindenesetre tévedésnek gondolnám, ha a régi „Kántor–Lángot” kérnénk számon a köteten, és „az erdélyi magyar irodalomtörténet új alapmûveként” aposztrofálnánk. A hetvenes években megjelent „Romániai magyar irodalom 1944–1970” címet viselõ kötet ugyanis egészen más koncepció alapján készült el, sokkal lényegesebb volt abban a kanonizálási szándék, egyfajta új, elsõsorban az elsõ Forrás-nemzedék mûveiben gyökerezõ irodalmi értékrend felmutatása.

De minek tekinthetõ ez a kötet, és milyen súlya lehet manapság? Érdekes módon, a könyvbõl ki lehet olvasni, mi lehetett volna. Hogy hogyan nézne ki egy szabályos irodalomtörténeti munka a szerzõk szerint. Ezt azokból a kritikákból lehet kihüvelyezni, amelyekkel a szerzõk a már megjelent irodalomtörténeti munkákat illetik, elsõsorban Gintli Tibor és Schein Gábor: Az irodalom rövid története II. kötetet, és Grendel Lajos: A modern magyar irodalom története címû könyvét. A következõkben ezekbõl a kritikákból emelek ki pontszerûen néhány elvárást, tudván azt, hogy mindegyik mellé kérdõjeleket lehetne tenni.

Egy irodalomtörténet ne csak poétikatörténet legyen, hanem az esztétikai eredményt is vegye figyelembe, a mûvek értékét.

Ne legyenek belõle kizárva az írói életrajzok.

A mûvek élvezete, a befogadás tûnjön át a steril esztétizáláson, a kipreparált laboratóriumi gyakorlaton.

Ne gettósítson, hanem a magyar irodalom egészében gondolkozzon. Ne legyen Budapest központú.

Ne cövekeljen le egyetlen irodalomfelfogás, kánon mellett, képes legyen tárgyalni különbözõ természetû és szemléletû alkotókat.

Ne csak a próza és a líra számítson, hanem más írói mûfajok is, esszé, színmû, írói publicisztika stb.

Érdekes módon ezek a sajátosságok mind érvényesülnek ebben a gyûjteményes kötetben is. Anélkül azonban, hogy szabályos irodalomtörténetté válna. És mivel nem szabályos irodalomtörténet, ezért nem is várható el, hogy azt nyújtsa, amit egy ilyen jellegû munkától várni szoktunk. Tehát nem kapunk a könyvben átfogó képet tulajdonképpen semmirõl. Sem korszakokról, intellektuális irányzatokról, sem szerzõkrõl, életmûvekrõl. Mindenbõl egy keveset kapunk, ezt azonban nagyon szerteágazóan, az irodalmi élet megannyi vonatkozásában, számos személyes élménnyel, megfigyeléssel hitelesítve. Véleményem szerint a könyv legjobban kidolgozott része a két világháború között íródó irodalmat taglaló rész, míg a hetven utáni rész sokkal szegényesebb, s fõleg a kortárs rész nagyon foghíjas. Talán Dsida Jenõ, Páskándi Géza és Szõcs Géza azok az alkotók, akik a legjobban járnak a kötetben, ugyanis velük kapcsolatosan íródtak a könyv legterjedelmesebb résztanulmányai. De azt fontos kiemelni, ne innen tájékozódjunk azzal kapcsolatosan, hogy mi fontos, jelentõs és leginkább mi aktuális az erdélyi magyar irodalomban.

A könyv aktualitásával kapcsolatosan merültek fel bennem a legnagyobb kérdõjelek. Ugyanis túlságosan kibékítõ az a szemlélet, ami végigvonul a könyvön. Az irodalom élete ennél sokkal antagonisztikusabb, és törésvonalak, a hagyományt kizökkentõ, felülíró mûvek megjelenései teszik változatossá. Nem igazán tudtam magam elõtt látni azokat a mûveket, amelyek áttörték a különbözõ értelmezõi elvárásokat. Nagyon kevés mûhöz hajoltak közel a szerzõk, és azokat is belesimították a hagyománytörténésbe, korszakjellemzõkbe. Ugyanakkor teljesen hiányoznak a könyvbõl a hetvenes években kirobbanó, elsõsorban nyugat-európai irodalomelmélet szempontrendszerei. Persze jó kérdés, mennyire lehet ezt a szerzõktõl elvárni, akik egy sokkal korábbi elméleti iskolában szocializálódtak. Azonban azt gondolom, hogy nem igazán lehet ma már szakszerûen irodalomtörténetet sem mûvelni Gadamer, Derrida, Foucault, Ricoeur, White, de Man gondolatainak használata nélkül. Eleven, virulens értelmezések semmiképpen nem tudnak születni. Ezt fõleg az 1989 utáni irodalom olvasataiban éreztem problémának. Láng Zsolt, Vida Gábor, Bartis Attila, Dragomán György, de akár Bodor Ádám, Szilágyi István mûveit csak hiányosan és felületesen lehet értelmezni a kurrens irodalomelméleti keretrendszer nélkül.

A könyv legfontosabb sajátosságát a címe adja vissza a legpontosabban. Kalandozásokról van szó valóban. Persze, ahogy ezt már kiemeltem, irodalomtörténészek, illetve az irodalmi kultúrában szenvedélyesen érdekelt emberek kalandozásai, ezért áthatja a könyvet a kultúra, azon belül pedig az erdélyi kultúra szenvedélyes szeretete, egyfajta általános, talán egyre ódivatúbbnak minõsülõ humanizmus. Ami valamilyen értelemben be is határolja ezeket a kalandozásokat. Amelyek minden tiszteletadás mellett, ma már egy kicsit porosaknak, maradiaknak hatnak. Ennek ellenére a sokszínûség, az elméleti következetesség, a kötet egészén végigvonuló intellektuális tisztesség elégséges ahhoz, hogy a kötet akár egy kezdõ irodalmár kezébe kerülhessen, hogy belõle ismerje meg a felvillanó életmûveket, az erdélyi irodalom vitáit, küzdelmes évtizedeit.

Kérdés, hogy ez mire elég? Illetve, elvárhatunk-e ennél többet?

Nem kerülhetem meg a kérdést: lehet-e, s ha igen, hogyan, ma irodalomtörténetet írni?

Véleményem szerint két koncepció rejtõzik az irodalomtörténet gondolata mögött. Az egyik azt mondja ki, hogy az irodalom nem csak betagozódik a kultúra nagyobb áramlatába, hanem ezt meghatározó, alakító módon teszi. Másrészt az irodalomtörténet azt feltételezi, hogy létezik TÖRTÉNET, amelyben a részek egymásra mutatnak, egymást meghatározzák, befolyásolják, a történetbõl pedig olyan motívumok emelhetõk ki, amelyek átvonulnak az egészen. Illetve, létezik olyan értékrend és szempontrendszer, amellyel leírható ez a történet.

Mi lehetne az a Nagy Történet, ami egybefoghatná az erdélyi magyar irodalmat? Aminek a létjogosultsága nem kérdéses, hiszen folyamatosan továbbíródik, de az már kérdés, hogy a belterjes gyakorlatán túl tudunk-e valamilyen magasabb, általánosabb értelmet tulajdonítani neki.

Habár nem írtak szabályos irodalomtörténetet, ennek az irodalomtörténetnek a koncepciója, mintegy háttérként, fellelhetõ a szövegekben. Például abban, ahogy a szerzõk az irodalomról gondolkodnak. „Az irodalom a legfontosabb identitáshordozó volt hetven éven keresztül” – állítja Láng Gusztáv (13. o.). Az irodalom ugyanis képes magába olvasztani, közös tudattá formálni a közös identitásörökség elemeit. Ez a közös tudat pedig tulajdonképpen a nemzettudat, a nemzeti önazonosság, amely tulajdonképpen egyik legfontosabb mozgatórugója e térség kulturális mozgalmainak, s ezzel számolni kell az erdélyi irodalom vonatozásában is – állítja szintén õ.

Az anyaországitól független romániai magyar azonosságtudat kialakításában azonban kérdéses, hogy mi ad fogódzót. Hisz mind a nyelv, mind a kultúra, a tradíció problémás ebben a vonatkozásban. Marad a szenvedéstörténet, a megmaradás-történet, az ellenállás-történet – csak éppen kérdéses, hogy ez mennyire aktuális ma, illetve menyire tud termékenyítõnek maradni az irodalom vonatkozásában.

Természetesen maguk a szerzõk is problematizálják ezt a perspektívát, és hát az erdélyi irodalom történetében számtalan vita tematizálta, hogy mire kell a hangsúlyt fektetni. Közösségszolgálat-e vagy személyes önkifejezésmód az irodalom, a partikularitás vagy az egyetemesség lényegesebb a vonatkozásában, vagy hogy Esterházy Péter híres kérdését megidézzem: hogy népben, nemzetben vagy alanyban és állítmányban való gondolkodás fontosabb-e az irodalom számára? Minden kérdésesség ellenére a könyv szerzõi osztoznak abban az elõfeltevésben, hogy az irodalom a közös erdélyi identitásunk kifejezõdése, de úgy, hogy közben formálja is ezt az identitást.

Úgy gondolom, ez a perspektíva, még ha nem is veszítette el teljesen a létjogosultságát, mindenképpen erõteljesen relativizálódott manapság. Elsõsorban a kultúra egészében végbemenõ átrendezõdés miatt. A kultúra ugyanis mára erõteljesen multimediálissá vált, amiben a szöveg, azon belül pedig az irodalmi szöveg csak egyetlen, és egyre kevésbé központi médium. Nem tudja áthatni a kultúra egészét. Jó kérdés, hogyan tudta áthatni régebb, de az biztos, hogy régebb az alkotók enne az igézetében írtak, festettek, szereztek zenét. A kultúrmunkások (az irodalomtörténészek is) ebben a horizontban gondolkodtak, innen vezették le értékeiket. Ugyanakkor a magas és az alacsony kultúra közötti, sokáig egyértelmûnek vett cezúra is egyre kevésbé fenntartható, ami többek között a kanonizációt teszi problematikussá. Bagi Zsolt, magyarországi esztéta írja Az esztétikai hatalom elmélete címû mûvében: „Véget ért a mûveltség korszaka, amikor a kultúra

elemei olyan szerves egységet alkottak, ahol a Bildung totalitásában mindegyik önmaga kiteljesítése által a kultúra egészét bontakoztatta ki; ahol az autonóm mûvészetek egymással összefüggésben álltak, és reflektáltak egymásra; ahol „mindenki” olvasott minden »klasszikust«, sõt ahol bizonyos mûveket el sem kellett olvasni, ha a többit ismertük, mert a kultúra szerves összefüggése miatt olyan mûvekrõl is bátran beszélhettünk, amelyeket csak más mûvekbõl ismertünk.” (Bagi Zsolt: Az esztétikai hatalom elmélete, Napvilág Kiadó, 2017. 9. o.)

A kötet egyik szerzõje mára már halott. Ahogy sokan távoztak el az elmúlt években Erdélyben azok közül az alkotók közül, akik a mûveltségnek ezt a korszakát képviselték, akik mûveket lélegeztek ki és be. Mi már másként vagyunk mûveltek, mint õk, sokkal szertelenebbül, töredékesebben, bezárkózva egymással alig kommunikáló mûveltség-gömbjeinkbe. Ez azonban nem feltétlenül a mi hibánk, fogyatékosságunk, hiszen a korszakunk kultúrájának a szerkezete változott meg. És ez megváltoztatja azt a perspektívánkat is, ahonnan az irodalomra, vagy akár az irodalom történetére nézünk.

Én a mûveltség ezen korszakhoz tartozójának érzem ezt a válogatáskötetet. Ami igazán az erénye, hogy jelzi saját problematikusságát. Hiszen a könyvbõl, az egyértelmû mûveltségeszmény ellenére, nem az derül ki, hogy az erdélyi irodalom hogyan fejezte ki, építette az erdélyi magyar közösség identitását, hanem az, hogy ez a viszony mindig is problémás volt, már a kezdetektõl kezdve. Egymástól eltérõ állásfoglalások, kiújuló viták szabdalják ezt a kérdést, véleményem szerint befejezhetetlenül. Ennyiben ez a könyv nem az irodalom

története, hanem az irodalmi élet története. Annak a szertelenségével együtt.

 

LÁNG GUSZTÁV: SZÁZ PERC KALAND

 

Talán a köszönettel kellene kezdenem. Számos konferencián vettem részt az utóbbi évtizedekben, de csak most fordul elõ életemben az a furcsaság, hogy nem elõadója lehetek egy ilyen összejövetelnek, hanem a tárgya. Úgy érzem, meg kell köszönnöm e kisded tanácskozás dolgos résztvevõinek a reám – és természetesen az általuk is nagyra becsült Kántor Lajosra – fordított figyelmet. Annál is inkább, mert a „dolgos” jelzõt nem kedélyeskedésbõl írtam le; a könyv sajtó alá rendezése során az egészet el kellett olvasnom „hibakeresõ” szemmel, és mondhatom, nagy próbatétel volt. Akik ugyanezt elvégezték, egy húsz perces elõadás elõmunkálataként, a két szerzõ iránt olyan megbecsülésrõl tettek bizonyságot, amelyért csak köszönet járhat.

Akárcsak az õszinteségért – melynek mértékét csak becsülni tudom, lelkekbe nem látván, de amennyi kicseng a szövegekbõl, nagyon tanulságos. Az elõadóktól legalább két nemzedéknyi távolság választ el bennünket (hadd beszéljek néha „kettes számban”, Lajos nevében is), ami azt is jelenti (jelentheti), hogy minden munkánk, írásunk a régmúltból szól hozzájuk – nemcsak a valóban régiek, születésük elõtt fogalmazottak, hanem az is, amit ma írok. A régiséget akár avultságnak is nevezhetjük, hiszen számos szöveg avul az idõ múlásával, bár néhakiderül, hogy hivatkozni kell (vagy illik) rá. A kritikus, a történész becsvágya csak annyi lehet, hogy lábjegyzetté lényegüljön. E tekintetben legélesebben Tamás Dénes fogalmazott: ...teljesen hiányoznak a könyvbõl a hetvenes években kirobbanó, elsõsorban nyugat-európai irodalomelmélet szempontrendszerei. Persze jó kérdés, mennyire lehet ezt a szerzõktõl elvárni, akik egy sokkal korábbi elméleti iskolában szocializálódtak. Azonban azt gondolom, hogy nem igazán lehet ma már szakszerûen irodalomtörténetet sem mûvelni Gadamer, Derrida, Foucault, Ricoeur, White, de Man gondolatainak használata nélkül. Eleven, virulens értelmezések semmiképpen nem tudnak születni. Ezt fõleg a 1989 utáni irodalom olvasataiban éreztem problémának. Láng Zsolt, Vida Gábor, Bartis Attila, Dragomán György, de akár Bodor Ádám, Szilágyi István mûveit csak hiányosan és felületesen lehet értelmezni a kurrens irodalomelméleti keretrendszer nélkül.” Jogos kritika, és részben igaz. Azért részben, mert „a kurrens irodalmi keretrendszer” használatával is lehet „felületesen értelmezni”; a befogadás nagy mértékben függ a befogadó/értelmezõ beleélõ készségétõl, szövegre hangolódásától. A szakmai tapasztalat egyébként azt is mutatja, hogy az „egy-elméletû”, azaz egy bizonyos elméleti irányból kiinduló (és többnyire ennek igazát bizonyítani kívánó) történetírói kísérletek éppen úgy elavulnak, mint elõdeik. A megoldás egyszerûnektûnik: minden teóriából csak a célunknak megfelelõ rész-tanulságot kell átvenni. Csakhogy – mint minden kompromisszum – e megoldás azzal járhat, hogy egymással összeférhetetlen elemeket gyúrunk eklektikus masszává, több félreértést gerjesztve, mint ismeretet.

Ezt azonban senki se tekintse mentegetõzésnek. Nem nehéz elfogadni, hogy amit Lajos barátommal írtunk hosszú évtizedek alatt, az irodalmunk tegnapjához (sõt talán tegnapelõttjéhez) tartozik. Fontosabbak és érdekesebbek számomra azok az elmélkedések, melyekre most a mából jövõ vélekedések késztettek.

Az „alapkérdést” Demeter Zsuzsa fogalmazta meg, Tamás Gáspár Miklós negyvenöt évvel ezelõtti kérdését ismételve meg: „Minek a története?” Értelmezve: Van-e egyáltalán olyan, hogy romániai/erdélyi magyar irodalom? Ez a kétely egyébként nem „helyi érdekû”, felvetõdik minden kisebbségi magyar irodalomban. Tõzsér Árpád egész elméletet kanyarított köré, eljutván a „világ-magyar irodalom” terminushoz mint összefoglaló tárgynévhez. Markó Béla egyik esszéjében „Erdélyben élõ magyar íróként” azonosítja magát, és ha csak szóban is (írásban a cenzúra lehetetlenné tette), ez volt az „identitása” Panek Zoltánnak is, és titokban úgyszólván valamennyi jeles kortársamnak. Ez azonban nem dönti el a kérdést. Gábor Andornak van ezzel kapcsolatban egy frappáns sorpárja: „Azt is, hogy nem vagyok magyar, / Csak magyarul kiáltom.” Azaz: a költõnek, írónak van egy maga választotta identitása, és van egy, amely nem választás eredménye, mert örökletes, és ellene hiába protestál. A kisebbségi irodalom mûvelõje a vele (és mûvészetével) kapcsolatos „helymeghatározást” lefokozásként él(het)i meg, ezért tiltakozik ellene. Ettõl az még érvényes lehet, csak be kellene látnia a kritikának is, az irodalomtörténet-írásnak is, hogy egy „nemzeti irodalom” regionális árnyalatú részekbõl tevõdik össze. Össznemzeti jellege nem egyformaságot jelent, hanem tájhoz kötött élmények sokszínûségét, és a nemzeti egység a mûfajtörténeti, stílustörténeti rokonságokban nyilatkozik meg. Mikszáth Kálmán legalább annyira a felvidék írója, amennyire Petõfi az Alföld költõje. Ugyanakkor Mikszáth a magyar regény fejlõdésvonalának össznemzeti jelentõségû állomása, Petõfi lírája pedig a magyar romantika nagy összefoglalása. Ennek a szemléletnek az érvényesítése érdekében jó lenne újra áttekinteni – ha úgy tetszik, a legfrissebb elméleti irányok felhasználásával – mindazt, ami a magyar irodalomban erdélyi származék. Balázs Imre József említi (könyvünk erényeként) azt a „horizont-tágítást”, amellyel erdélyiként kezelünk a térséggel valamilyen életrajzi vagy lelki kapcsolatban álló magyarországi szerzõket is. Én ennek fordítottjával tágítanám tovább közös horizontunkat; erdélyi szerzõknek az összmagyar kánonba illeszthetõségét javasolom vizsgálni. Sok újat nem mondok ezzel, hiszen eddig is tudtuk (és mondtuk is), hogy például Jósika Miklós erdélyi illetõségû, Abafiját azonban az „össznemzeti” magyar történelmi regény úttöréseként tartjuk számon. Holott az Abafi megjelenésekor Jósika is „határon túli” magyar író volt; vizsgálandó lehetne, hogy regénye (és rákövetkezõ mûvei) milyen kapcsolatban vannak Erdély sajátos – úgymond regionális – mûveltségével. Ugyancsak Balázs Imre József jegyzi meg (nem szárhegyi elõadásában, hanem Erdélyi magyar irodalmi olvasatok címû tanulmánykötetében), hogy erdélyinek tekinthetjük „mindazokat az értékeket, amelyeket ez a kultúra felhalmozott”. E meghatározás feltételezi, hogy létezik viszonylag önálló erdélyi kultúra, melynek kimagasló értékei aztán beépültek az összmagyar értéktárba. (Azért „viszonylag”, mert már a XVIII. század végén megjelenik az egységes kultúrnemzet álma, melyben a politikai nemzet vágya is benne rejlik, és ennek hatása a regionalitásokra egyre erõsebb.)

Ez a fajta horizont-tágulás Trianon után sem szûnik meg, azzal a különbséggel, hogy az akkori csúcsmûvek szerzõi programszerûen vallják erdélyinek magukat, a transzilvanizmus jegyében. Három példával élnék. Elsõként Tamási Áron novellisztikáját említem, melynek erdélyisége, sõt székelysége kezdetben igazi regionális különösségnek tûnt, mígnem a kritika fokozatosan belátta, hogy e „különösséggel” a magyar novella-irodalom új fejezete kezdõdik. Másik példám a Fekete kolostor. A magyar nagyepika új – és egy ideig vezetõ – mûformája a dokumentáris próza. Népiek és urbánusok összetûzéseinek tárgya lett, hogy vajon a Puszták népe vagy az Egy polgár vallomásai ennek kezdeményezõje. Kuncz Aladár „feljegyzései a francia internáltságból” azonban mindkettõt megelõzik idõben, és abban is, hogy megteremti azt az elõadásmódot, amelyben a fikció belesimul az ellenõrizhetõ tényanyagba, és maga is valóságként válik olvashatóvá. Végül említem Dsida Jenõt, aki joggal sorolható az újklasszikus irány második nemzedékéhez, egy fejezetbe József Attilával és Radnóti Miklóssal. (Utolsó tanári évtizedemben így is tanítottam.) Mindhárom szerzõ erdélyi, mint mondám, a transzilvanizmus képviselõje. Nemcsak interjúkban, hírlapi nyilatkozatokban vállalják az erdélyiség-eszmét – ez legfeljebb „civil” identitásukra vetne fényt –, hanem ezt a mûveikbõl kiolvasható önidentifikációs utalások (melyek egyben a költõi-írói szereptudatról is vallanak) teszik kétségtelenné. Ami arra jogosít fel bennünket, hogy az erdélyiség-eszme „tisztán regionális” értékeiben keressük (és persze találjuk is meg) az összmagyar irodalmat gazdagító remekléseket.

E vonatkozásban örülök, hogy Borcsa János mellém szegõdik az erdélyi, a „határon kívüli” kritikus szerepének védelmében. Pályája során (mely immár hosszú és megbecsülést szerzett) õ is tapasztalhatta, hogy elemzéseink-értékeléseink csak az általánosság szintjén számíthatnak egyetértésre és méltánylásra az anyaországi mûbírálat képviselõi részérõl, és azokat a megjegyzéseinket, amelyek a helyi, a regionális értékekre vonatkoznak, rendre periferikusnak vagy éppen provinciálisnak minõsítik. Holott egy jelentõs mû nem erdélyiségét levetkõzve válik összmagyarrá, hanem éppen erdélyisége által. Babits Mihály írja valahol, hogy a nemzeti irodalomban az számít értéknek, ami összhangban van a világirodalom – T. S. Eliot szerint normává lényegült – hagyományaival, a világirodalomba pedig csak az kerülhet be a nemzeti irodalmakból, ami tartalmaz valami olyan újat, amelyet a világ még nem látott. A rész-egész viszonynak ez a dialektikája nyilván a regionális és az össznemzeti irodalmak vonatkozásában is érvényes.

 

De hadd vesztegessek néhány szót a transzilvanizmusra is. Az elõadók szinte mellõzték e témát, ámbár a két háború közötti erdélyi mûveltség kulcskérdései közé tartozik. E mellõzés (egyik) oka szerintem az, hogy e mûvelõdés-történeti kategóriával elemzõi elsõsorban annak eldöntése érdekében foglalkoztak, hogy utópia volt-e, a „termékeny hamis tudat” címszó alá sorolható-e, és volt-e esély megvalósítására. Holott szerepe és jelentõsége hatásában keresendõ. Az Isten sem azért irányította évszázadokig Európa történelmét, mert van, hanem azért, mert hittek benne. „Hauptsache ist der Effekt”, dalolta egyik filmjében Liselotte Pulver, és ezt akkor megjegyeztem.

A transzilvanizmusnak az a tartalma, mely elõdeink identitását meghatározta, természetesen mára érvényét vesztette. Egyszerûen azért, mert az õ Erdélyük már nem létezik. Eltûnt az erdélyi mûveltségben, városiasodásban meghatározó szerepû fémilliós németség – ez a román állam bûne. Eltûnt a nagyrészt magyar ajkú és a magyar mûveltség fenntartásában elkötelezett több tízezernyi zsidóság – ez a magyar állam bûne. Lehurrogott kisebbségbe szorult az Erdélyt tájhazájának érzõ (nagyrészt görögkatolikus) része a románságnak – ez a nacionalizmus bûne. Persze teljesen mindegy, hogy ki a bûnös; ahogy Dsida Jenõ írta: „Mondják, apáink bûne, ami történt. / Mindegy. Mienk a végzet és a sors...” Szomorú tény, hogy csak töredékesen van meg Erdélynek az a sokfélesége, amely a régió multikulturális jellegét éltette és hordozta. Ez a nyelvi és mûveltségbeli sokszínûség nem voluntarista módon létrehozott volt, hanem évszázadok alatt, történelmi körülmények és az egyes népcsoportok szükségletei szerint létrejött. Emléke értékes hagyomány, de igazi folytatása aligha lehet. Lomtárba azért nem dobhatjuk; inkább múzeumba való, hátha egy-egy látogatót még inspirálhat.

Egy finom megjegyzése Láng Orsolyának ugyancsak meglepett és elgondolkoztatott. Azt írja: „Láng megemlíti, hogy (a Dsidáról szóló) doktori értékezésének opponenseként még Nicolae Balotã is megdicsérte a Kántorral közösen írt könyv »erkölcsi bátorságát«, amellyel az akkori kánonnal szembeni véleményüket vállalták. Ez a tét hiányzik a Száz év kalandból. Hiányzik a történelmi kontextus feszültsége, amelyben viták lobbanhatnának az eltérõ vélemények nyomán. (...) Az idõközben beágyazódott tekintély nem tud mit kezdeni a szó kimondhatóságával – ezzel a szabadsággal sokan nem tudtak mit kezdeni, a hatalommal radikálisabban szembeforduló, vakmerõbben politizáló ellenzékiek sem (gondoljunk a mindenkori szabadságért küzdõ Gyimesi Éva fordulat utáni magába zuhanására). Túl laza lett körülöttük a levegõ, nincs sem morális, sem ideologikus irodalom. Mindenki azt ír le, amit akar, és ezen nehéz fogást találni.” Elgondolkoztatott, mert ha igaz (és miért ne lenne az?), nemcsak a szövegekre vonatkozik, hanem a belõlük-mögülük kikövetkeztethetõ kritikusi (és emberi) magatartásra. Kockázat és tét nélkül írni vajon érdemes-e egyáltalán? Kockázat és tét mindig a jelenben adódik, és jelenünkben – ez ennek a megítélésnek a lényege – más „veszélyek” támadnak és fenyegetnek. A szembenézés ezekkel nyilván nem a mi tisztünk. Hivatkozhatnék még Borcsa János azon passzusára, amelyben azokra a hajdani kritikákra emlékszik vissza, amelyek „felértek egy feljelentéssel”, és emlékszem feljelentésre is, amely még csak kritikának sem álcázta

magát. A túlélt veszedelem azonban lassan feledésbe merül.

Ezért csak annyit jegyeznék meg, hogy a „morális és ideologikus” irodalom nem szûnt meg egy politikai fordulat nyomán, csak elhallgatott, és korábbi példái visszahúzódtak a „lappangó kánonba”. Mert nyilván közönsége is maradt, és bármikor újra jelentkezhet. E távlatban talán maradt értelme egy-egy írásunknak. A végsõ vigaszt egy öreg katolikus író fogalmazta meg: „Az Istent nem érdekli, hogy mit írunk, legfeljebb felhasználja.”

1Elõadásként elhangzott 2018. szeptember 22-én, a gyergyószárhegyi írótáborban.

2 Elhangzott a gyergyószárhegyi írótáborban, a Száz esztendõ kaland? – honnan hová, erdélyi magyar irodalom(történet)? Címû tanácskozáson, 2018. szeptember 22-én.

3 Kántor Lajos – Láng Gusztáv: Száz év kaland. Erdély magyar irodalmáról (1918–2017). Csíkszereda, 2018, Bookart.

4 Kántor Lajos – Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1945–1970. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1971; illetve: Kántor Lajos – Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1944–1970. Bukarest, 1973, Kriterion Könyvkiadó.

5Elõadásként elhangzott 2018. szeptember 22-én, a gyergyószárhegyi írótáborban.

6Elõadásként elhangzott 2018. szeptember 22-én, a gyergyószárhegyi írótáborban.

7az erdélyi magyar irodalom a Lángok martalékává vált




.: tartalomjegyzék