Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - November
2019 - Október
2019 - Szeptember
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2019 - November
Kovács Lajos

Versek

Kovács Lajos író, költő, kritikus, szerkesztő, tanár és helytörténész 1949. november 3-án született Piliscsabán, 2017. október 9-én hunyt el Dorogon.

Irodalmi munkásságát az 1970-es években versekkel és elbeszélésekkel kezdte. Verseit a Komárom-Esztergom megyei Dolgozók Lapjában publikálta, majd bemutatták és közölték országos folyóiratok, többek

között az Életünk, a Jelenkor, a Napjaink, az Új Forrás. Költészetét a korszak meghatározó élő és klasszikus szerzői, József Attila, Juhász Ferenc, Nagy László természeti és gondolati képi világa ihlette, valamint két költőbarát, Baka István és Vaderna József versírásával folyamatosan párbeszédet folytatott. Elbeszélései az Életünkben, a Mozgó Világban, az Új Forrásban jelentek meg. Korszakjellemző kisprózájának két fontos erőssége a szociális érzékenység és a nyelvi játékosság. A kilencvenes évek elején a regény műfajához fordult, családja felvidéki származásának és a maga eszmélkedésének történetét tervezte megírni.

Az évtizedeken át hordott családregényből egy fejezet jelent meg (Megteremtjük a nagyapám-képet) a Hófúvás szagát (1993) című antológiában. A tatabányai Új Forrás szerzőjeként, majd szerkesztőjeként évtizedeken át közölte a lapban esszéit, műbírálatait, riportjait a magyar irodalom őt érdeklő megjelenéseiről, szűkebb és tágabb életvilága, Dorog és vidéke kulturális és társadalmi történéseiről. Publikált az Art Limesben, a Forrásban, a Honismeretben, az Irodalmi Szemlében, a Művészeti Műhelyben és az Új Könyvpiacban. Országos hírnevet gyermekirodalmárként szerzett. Ifjúsági és meseregényei a Móra Kiadó és az Új Forrás Könyvek gondozásában jelentek meg (Nyolcadikba járni áprilisi tréfa, 1981; Megmarad a meseház, 1984; Ez mind az én kutyabajom, 1987; Anyák napján szeretettel apának, 1990; Ráadásnap a szupersztárok cirkuszában, 1994; Fülbemászó mesék, 1998). Szerkesztője és állandó szerzője volt a Szegeden megjelenő Kincskereső gyermekirodalmi folyóiratnak.

Dorog városi művészetbarát mecenatúrája és iskolateremtő, pedagógiai munkássága felbecsülhetetlen értékű. Helytörténeti sorozatában,a Dorogi Füzetekben társszerzőivel feldolgozta Dorog és közvetlen környéke teljes kultúrtörténetét.

Irodalmi hagyatékában, számítógépének fájljaiban és kéziratai között készre szerkesztett mesekönyvek, ifjúsági regények, színdarabok, verseskönyvek rejtőznek. Az itt közölt versek 1995 és 1996 között íródtak.

Baka és Vaderna, a két költőbarát egyazon évben (1995) bekövetkezett halála inspirálta e versek megírását. A versek kézzel írott füzetben találhatók – a füzet a Kéziratos új versek, 1995–96 címet viseli –, onnan kerültek elektronikus beírásra és szerkesztésre. A füzet felnőtt és gyerekversciklusokat egyaránt tartalmaz.

Kovács Lajos idén lenne 70 éves.

(Bombitz Attila)

 

Kovács Lajos

 

MIKOR LÓTHÉK NYUGATRA MENTEK

 

A szomszéd tegnap költözött

(csöndes üldözött)

Este még átszólt az erkélyen,

s a hosszú őszi estében

fecsegtünk erről-arról,

a közös vékony falról,

hogy hová tűntek a dalok,

s szóba került több halott.

Asszonya csak elnézett,

csorgatva teánkba a mézet,

de füle kívánt valami szót;

később tovább csomagolt.

 

Furcsa volt: amerre mentek,

megőszültek a kertek,

hátuk mögött lopakodva

pernyével telt meg a fák odva.

Most nézem az ablakon át,

ahogy elroppan minden ág,

és vörösen rohan felénk

a feldühített keleti ég…

 

JÓNÁS ESZMÉLKEDIK

 

A tengert választanám

a sekély korallokat

üledékesen kavarogna

szívem körül a csend

Uram

nagy vizet teremtettél

eltitkolsz mégis

belőle

odalöksz homokviharoknak

kémény kormos levegőjének

azt várod tőlem

legyen utcám házam

szót értsek magam körül

a fölhangolt zűrzavarral

tanítasz belehallgatni

hozzáöltözni rábámulni

nem kívánom

s te éhessé teszel

ha ettem szomjam is

ellenem uszítod

megront ez a főszerep

a happy and elbutít

hisz végül meghagysz

rossz hitemben is

csak találjak neked

(magamnak?)

egy másik igazat

 

SZENTESTE

(gyűjtőtábor)

 

Belül van hideg lapulunk

övünkbe sompolyog a kés

fogat lazít inas falatunk

fogat csikorgat az emésztés

 

Átigazgatják óráinkat

ténferegnek a karavánok

elhagyjuk otthonainkat

hazamenni parancsoltatott

 

Téli az új időszámításunk

kapkodó fehér lélegzetet veszünk

párásan oda is csapódunk

csordulva mállik el tekintetünk

 

nem látunk ki az istállóból

minket sok kopogtató keres

lehet hogy Napkelet hódol

vagy ránk talált Heródes

 

VÍZKERESZT

 

Már angyal sincs

csak tüzes kardja

nincs szózat sem

csak szegény pásztor

József ács is csak

szalmát morzsol

s míg etet elzsibbad

Mária karja

 

Együgyű arcú

látogatók jönnek

szánnak szülőt az

ünnepet sem értik

a szállásdíjat

előre kérik

s felszámolják leheletét

az ökörnek

 

Majd rejtegetni kell

az aranyat

nem füstölhet tömjén

titkolják a mirhát

és éjjel el kell

hordani az irhát

s telekürtölik vele

a kormánylapokat

 

AIR

 

Virágvasárnap van

Mária szívében

Jeruzsálem trombitái

borzongatják bőrét

fiatal pórusait nem

tömték el a szennyek

ráncait elsimítják

köröző angyalszárnyak

 

Nézd anya a fiút

ahogy hazaérkezik

ahogyan megérkezik

ahogy megértik végre

labirintvájatú füllel

ahogy térdükben

meginog büszkeségük

ahogy kivetik szívükből

az örök csodavárást

 

Nézi Mária észrevétlen

eltolakszik közeléből

másokra hagyja a kiáltást

másoknak kell itt

kezet emelni

sok itt a levert tekintet

övék legyen a közelség

a megérintő beavatás

 

Távolról szépül a teste

fiatal sudár lány megint

erővé egyesül benne

az izmok ifjúsága

s a hosszú meddő

távollétek türelme

érzi János is mögötte áll

a menet már elsodródott

eltömődött a város közepe

 

ő a hegy felé kerül

köröző szelek? szárnyak?

fehérítik fiatal bőrét

Madonna-szép; bámulják

a megcsitult utcagyerekek

úgy emlékszik rá folyton

a szerelmes festő is

 

NAGYPÉNTEK

 

A kísérleti laboratóriumban

kész az ütésálló műkereszt

 

a reklámstúdióban elektromos

szlogencsapdát rendeltünk

 

a legjobb rendezők keverik a

legszebb tenyeret az izzó vérrel

 

Pilátust százezer önként

jelentkező közül választjuk ki

 

egy ország gyülekezik a Parlament elé

Barrabást szinkronizáló szájjal

 

Krisztusnak sem lesz arca

 

Infantíliák

 

Az ürgedal,

szemben a hattyúdallal,

az élettelenség búcsúszimfóniája.

Föld alatti zene, sátáni mánia,

halált sirató litánia.

Halhatatlan s egyszeri.

Ennyiben hattyúszerű.

 

*

 

A gépesített háztartás

megrontja a

háztűznézés szertartását.

Emberi tévedések

szinte kizárva:

minden megfő, illatos,

jól vasalt, tiszta,

élvezhető, tehát unalmas.

Nem is házasodik a világ.

 

*

 

Istennek még nem,

de idősödő szolgájának

elege van a bűnökből.

Teljesíthetetlen penitenciái

csak szaporítják a szabad időt,

ezáltal növekszik a

bűnesetek száma.

A rendőrkapitány látogatása

sem hozott eredményt.

Most jogi úton próbálják

a gyóntatót

hivatása magaslatára

késztetni.

A morál helyén

csetlik-botlik a jogállam.

 

*

 

A Nap ellentéte az eső –

mondotta volt a filozófusjelölt.

Előbb nyelvészetből,

később a földrajztudományból is

nehézségei támadtak.

Rossz meteorológus

lett belőle.

 

*

 

A nagyapák szőlőtermésreménye,

a nagyanyák unoka utáni vágya

az apák bajnoki álma,

az anyák szennyeskosarának

ürítettségi szintje

kielégítetlen maradt.

Megint egy átlagos esztendő.

 

*

 

Volt jég, fagy, felhőszakadás,

tűrhetően nagy károkkal.

Ma este is van miről

hallgatni.

Még egy sört

a hűtőszekrényből!

 

*

 

A fater szerel.

Nem szerelő.

Becsípi, elgörbíti, nem

találja, összekeveri, kifelejti,

földhöz vágja.

Viszont nem kerül annyiba.

Nem annyiba kerül.

 

*

 

Az átigazolások előtt

fél évvel

gazdámat szolgálom

teljes hévvel.

ő pénzzel nem tartozik,

én hűséggel tartozom.

 

*

 

A vécélehúzó sorsában

láttam meg sorsomat:

egyszer minden megszakad.

 

*

 

A professzor is ember

volt.

S most vedd át

a diplomát!

 

*

 

Cigánykereket hányt

mikor a kereket föltalálta.

Változat egy témára.

 

*

 

Kutyák, riasztóberendezések,

őrző-védő társaságok,

rendőrök, polgárőrök

és

tolvajok csatája az élet.

A minden áll

szemben

a semmivel.

Egyenlőtlen küzdelem:

csak veszíteni lehet.

 

*

 

Egy barokk képkeret

előtt nyilatkozom.

A keretben tükör.

A tükörben is

én nyilatkozom.

A tükörben nyilatkozat.

Abban is

én tükröződöm.

 

*

 

Római útra

utazásra gondoltam

mikor lottót vásároltam

neked

nyerni

elrettentően gyönyörű

matematika-mágiát

űztem

névsorba majd

értékrendbe igazgatott

költekezési modellt

terveltem ki

de valaki

valami

folyton kimaradt

ezért zsugorodni kezdtek

a szaporodó adománytöredékek

és fölerősödtek ellenokok

és a visszaradírozott

sorok végén

egyre ismétlődtek a

kérdések neki?

minek?

 

Míg nagy napra ébredtünk.

Nem nyert.

 

*

 

Nem

 

hallgatnak el a hangok

nem hallgatnak rám

kizengik amit hallok

ha elfojtom köhögtetnek

mellemre könyökölnek

álmomban is hallgatom

jönnek-mennek ki és be

az elsötétített szemekbe

súlyuktól elfáradok

vernek mint egy ablakot

égetőn telelehelem

számra tapasztott tenyerem

 

és megint ajtókat vernek

hogy fél bennem a gyermek

mikor nem szabad tudni

hogy nem lehet elaludni

csak elnyúlni kimérten

a nyitott ollóval szemben

 

sosem hallgatnak a hangok

ők a kutyaorrban a szagok

keselyűszemekben a fények

ők a pazarlásra hangolt gének

 

ők a csönd az összegyűlt nyálban

mikor egy elítélt fa alá álltam

a dühödt szép nyári viharban

mikor még ártatlan voltam

 

s ülök azóta is az ég alatt

mint hétköznapi falat

amit az Úr talán lenyel

akivel talán megfelel




.: tartalomjegyzék