Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - November
2018 - Október
2018 - Szeptember
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Május
Végh Balázs Béla

Kire ragyog a mindenség?

– Erdélyi gyermekvers-antológia –

 

Az utóbbi évtizedben a gyermekköltészet-közeli könyvszerkesztők és könyvkiadók előszeretettel játszanak antológiásdit, abban reménykedve, hogy egyszer talán megtalálják az ideális változatot. Ilyenkor a játékmesterként fellépő szerkesztő dönti el, hogy milyen szempontok szerint választja ki és rendezi el a verseket: lehet esztétikai, tematikai, regionális stb. Megtörténhet az is, hogy valaki egyszerű seregszemlét tart egy adott kor vagy régió gyermeklírájában, és úgy törekszik reprezentativitásra, hogy igyekszik lehetőleg mindenkit, minden fellelhető költőt megjeleníteni. Ez a szándék vezethette Makkai Kingát is, aki Ragyog a mindenség címmel és Erdélyi gyermekvers-antológia alcímmel válogatott és állított össze 2013-ban újabb gyermekversgyűjteményt, melyet a csíkszeredai Gutenberg Kiadónál jelentetett meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával[1]. Külalakja és formai kivitelezése első látásra megigézi, elvarázsolja az olvasót, Keszeg Ágnes fedőlap-illusztrációja a mindenségbe nyúló mesebeli fát idézi, érzékeltetve, hogy gyermekverssel is bejárhatóvá válhat a föld és az ég közötti ígéretes világ.

Ez az antológiaszerű verseskötet hasonló kiadványok szokásait idézi: egymás mellé válogatott egységből áll, ezeken belül pedig az egyes versszövegek tematikus lazaságban kapcsolódnak egymáshoz, nincs tehát markáns szerkesztői szigor. De a kötet egészében sem érvényesül például a fokozatosság elve, a fülszöveg nemes egyszerűséggel versfüzérként határozza meg a teljes egységet. Ha szervező elvet feltételezünk a kötetben, akkor talán a cím ígéretes „mindenségében” kereshetnők azt. A fülszövegből is kiderül, hogy a szerkesztő a kortárs gyermekkultúra reprezentatív műfajait kívánja egy könyvben, „a vers, a zene és a rajz közös találkozóhelyén” megjeleníteni. Egyszerre van jelen tehát a szövegvers (betű), a hangzóvers (zene) és a kiábrázolt vers (kép). Csupán a negyedik tényezőként számon tartott mozgás hiányzik ahhoz, hogy az annyiszor emlegetett szinkretizmus teljes lehessen. A korábbi évtizedek befogadásbeli sikertörténetei, tapasztalatai összegeződnek itt egy helyen. A közvetítő szerepet felvállaló felnőtt summázása mégsem tűnik teljesen megnyugtatónak, ugyanis időközben tovább módosult a befogadás mikéntje: a gyermekolvasó életében megjelent a világháló-élmény, ill. a digitális tapasztalatszerzés egyéb módja is, melyre gyermekköltészetünk nem talált még kielégítő választ, bár kétségtelenül vannak ígéretes kísérletei.

Mint már jeleztük, ez a könyv nem értékszempontú keresztmetszete az erdélyi gyermeklírának, hanem egyszerű seregszemléje: huszonnégy költőt és tizennégy illusztrátort, azok szövegeit és grafikáit veszi számba. Ennek a felismerése arra ösztönzi a recenzenst, hogy kissé elidőzzön a mindenség fogalmánál. A mindannyiunk által ismert József Attila-értelmezés szerint egyetemességet jelent, az emberi világ jelenségeinek olyan mércéjét, amellyel dolgainkat kiemelhetjük mindennapiságukból, ill. lokalitásukból és egyetemes összefüggésben szemlélhetjük. Ebben az értelemben ezt az antológiát inkább szövegek és illusztrációk sokaságának tekinthetjük, mely inkább bizonyos részleteiben és nem egységes egészében hajaz az egyetemességre. Ugyanis a mindenség és a sokaság közötti különbség értékben mérhető; a minőségi kevés is közelebb áll az egyetemességhez, mint a minőséget nélkülöző sok, amely viszont értékben lehet kevés. A könyv szövegsokaságában viszont vannak versegyedek, melyekben „felragyog a mindenség”, a gyermeklíra Weöres Sándor-i egyetemessége, mindent átfogó világértelmezése. Az általam szorgalmazott értékszempontú válogatást leginkább a Kaláka együttes valósítja meg, a sok (százkilencvenöt) versszövegből huszonnégyet választott ki és zenésített meg.

Az antológia elvitathatatlan hozadéka a szerzők (költők és illusztrátorok) kirakodóvásár-szerű sokadalma, ez adja az egyik többletet a korábbi gyermekvers-antológiákhoz képest. Tankönyvekből, gyermekirodalmi lapokból és szöveggyűjteményekből ismert szerzők mellett kevésbé ismertekkel is találkozhatnak az olvasók, erre is gondolva rövid bemutatást is kapnak a kötet végén Szerzők, Illusztrátorok és Dalszerzők cím alatt. A gyermekverssel szembeni fokozódó elvárások és igények jelen könyv kivitelezőit is újításokra, bizonyos szakmabeli diverzitások megtartására ösztönzik. Ezt szolgálja a sok versíró, sok grafikus megoldás, továbbá az is, hogy a szerkesztő nem kimondottan erre a célra rendel verseket, hanem korábban megjelentekből válogat, vagyis olyanokat, amelyek már átestek valamilyen módon a befogadás első próbáján.

A Szivárvány és a Napsugár antropomorf és gyermekbarát illusztrációin iskolázott erdélyi gyermekolvasó számára nem idegenek az egyes könyvoldalak grafikai megoldásai, de ismerősökként is lehetnek sokkolóak. Néha a képek felülírják, sőt elnyomják a versszövegeket, és azok kénytelenek a háttérben szerényen meghúzódni. Az illusztráció-dömping nem csupán a szövegeket kényszeríti háttérbe, hanem az olvasói figyelmet sem engedi megpihenni, folyamatos intenzív befogadásra sarkallja. A zsúfoltság miatt alig marad pihentető fehér folt, melyen pillanatra elidőzhetne az olvasói tekintet. A már idézett fülszövegnek erre is van bátorító magyarázata: „tizennégy Erdélyben alkotó illusztrátor teremt színekben és hangulatokban pompázó, vonalas-foltos, vonzó és izgalmas képi világot”.

Ha választ keresünk a címben megfogalmazott kérdésre (Kire ragyog a mindenség?), az ismertetett könyv nem hatalmaz fel bennünket egyértelmű döntésre: sejtéseim szerint talán a gyermekolvasóra kellene ragyogó fényt vetnie, aki a bölcs fülszöveg szerint délutánonként forgathatná hasznosan, önmaga szórakoztatására a szépen feldíszített lapokat. Mégis azt gondolom, leginkább önmagára a könyvre ragyog vissza az áhított mindenség, akkor viszont úgy kell közelednünk hozzá, hogy ne vakítson el bennünket a hivalkodó ragyogása, hanem tudjuk észrevenni reális értékeit.

 

[1] Ragyog a mindenség. Erdélyi gyermekvers-antológia. Összeállította és válogatta Makkai Kinga, szerkesztette Burus János Botond. Készült a csíkszeredai Gutenberg Nyomdában. Csíkszereda, 2013.




.: tartalomjegyzék