Cikk A Oda0 - Székelyföld kulturális havilap

utolsó lapszámaink: 2016 – Február
2016 – Január
2015 – December
archívum …

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink …

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok:

Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés: Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:

Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság:

Kulturális havilap

partnereink:

'+ ''+ (document.layers?(''):('

'))+ '

'+ (document.layers?'':'

')+''); imgWin.document.close(); if( imgWin.focus ) { imgWin.focus(); } return false; } 2009 - Július
Benő Attila

Leltár

(limlomok)

Tárgyak lassított vihara
támad az úton,
vagy kimért, késve éledő
rendje a létnek.
Nem tudni hova és meddig
visznek a léptek.
Itt egy hátizsáknyi talány
útravalónak.

Esti partokra hanyatlik
szédület árnyad.
Lesd a holdat: élj a bensőd
körvonalában.
Fogyva, nőve, ahogy sodor
ritmusod szárnya
a sűrű, úttalan éjben,
árban, aszályban.

Omló háttérben a való
bujdokol, lézeng,
eltakarja kavics, bozót
és szemed szomja.

Légcső alagút, hang-ösvény
csont-csigalépcső.
Ha folyton vissza nem néznél,
fölfele vinne.

Benned minden kanyar, égtáj,
kint csak a térkép.
Benned az iránytű éle,
kint csak a lépték,
szürke szivárvány;
északi áram,
más mértékre szabott világ:
névtelen állam.

Nem találod kinőtt, elnyűtt
sorsodat erre.
Belső zsebedből limlomok
hullnak szerre.
Vetkőzz önmagadra, vacogj
másokat végre!

(leltár a városról)

Szemed tapogatózik a téren.
Csak dereng a térkép-erezet.
Régi ruhaként szorítanak
kinőtt, elviselt helyzetek.
Utcáidat számba veheted.
Ami volt, megvan minden,
odakint vagy idebenn.
Időtlen szél rezdül a lombok alatt,
szétlobog az utcákra,
fölkúszik libabőrös házfalak
homályos ablakára.
Van, aki látványból is ért.
Szemében két véglet összeér.
Az est nehezülő függönye alatt:
sok hűhó valamiért.
(A főtéri ház homlokzatán dísztelen,
fakult az évszám: ezernyolcszázhetven.)
A jelen a múltat éli,
szövi tovább.
A város örök századvégi.
Megborzong, aki lát.
Vakolathullató, régi
itt is az új világ.

(vendég a háznál)

A hívatlan vendég
hirtelen lép be majd,
kopogtatás nélkül.
Természetesen
alkalmatlan időben.
(Terítetlen asztallal kellene találjon.
Vagy legalább
üres tányérokkal és kiivott poharakkal.)
Addig is
tengek-lengek,
téblábolok.
Immel-ámmal
teszek-veszek,
félelmeimet rejtem
a sültes tál alá.
És ha eljön
a hívatlan vendég,
amikor a meghívottak elszéledtek,
az ételmaradékos tányérok,
ki nem ivott poharak között
rám talál,
fölényesen végigmér,
és elegáns szótlansággal
elkísér a házam kapujáig,
és tovább,
ha volna még tovább...

.: tartalomjegyzék